Egy szép napon, még májusban egy angol óra közepette, -jó inkább a legelején- mindenki megfogadta, hogy ezen az online órán nem szólal meg.
Nem volt megbeszélve, csak egy tökéletes egybeesés volt, ami az angol tanárnak közel sem volt a tökéleteshez.
Jó bevallom, talán ez már kicsit túlzás volt, de legalább senkit se tudott hibáztatni, mivel az egész osztály részese volt.
V.Néni (angol tanárnő): "Na mi lesz, egész órán csöndben fogtok ülni?"
V.Néni: "Egyáltalán itt vagytok?"
V.Néni: "Most nehogy már egész órán magamba beszéljek"
De aztán az egyik sebzettagyú okos osztálytársunknak eszébe jutott, hogy mi is lenne, ha rátennénk még egyet az így ia túlfokozott paklira, és az óra végén pedig hangosan elköszönnénk, amivel megszegnénk a magunknak tett fogadalmat.
Valószínűleg rájöttem, hogy a 6.osztálynak, miért is van ekkora híre a tanáriban :D
(Nem mindenki volt egész órán csendben, mivel volt amikor szólított a tanár, és olyankor inkább a Chaten írtunk, mint hogy a mikrofont használtuk volna)
