Az Isten nem ver fiúval. (Haikyuu, ff) [SZÜNETEL]

4. Mikor a húgomtól agyrémet kapok

Kuroo szemszöge

* vasárnap este*

Hamar el szállt a nyári szünet. Mire feleszméltem azt vettem észre, hogy már mehetek is vissza az egyetemre. Épp vacsorát készítettem magamnak amikor kaptam egy e-mailt. Érdeklődve nyitom meg az e-mailjeimet. Ahogy olvasom a volt iskolámtól kapott üzenetet egyre inkább válok izgatottá. Egy felkérést kaptam a Kararin-Felsőközép igazgatójától melyben azt kéri, hogy menjek el helyettesíteni 1-2 hónapra a mostani másodéveseknek biológia és egészségtan tárgyból, mert a tanáruk szülési szabadságra ment. Szívesen fogadtam el a felkérést. Gyorsan bepakoltam egy sporttáskába és mentem is a vonathoz, hogy mihamarabb hazaérhessek.

*hétfő*

Reggel elég korán kellett kelnem, mert be kellett mennem az igazgatóhoz megbeszélni a dolgokat. Miután végeztünk lementünk az évnyitó ünnepségre. Én a Nagyterem hátuljában álltam nehogy észrevegyenek. Az ünnepség után felmentem a megfelelő teremhez és bekopogtam. Az osztályfőnök mosolyogva invitált beljebb a terembe. Amikor a tanári asztal mellé álltam végig néztem az osztályon és a meglepett lefagyott húgomat Akito Emikot véltem felfedezni. Miután a tanárnő mondott pár szót rólam és megkért, hogy mutatkozzak be eleget tettem a kérésének.

-Köszönöm Mayumi-sensei. -a mondat végén az osztály felé fordultam és észrevettem, hogy Emiko még mindig értetlenül figyel. -Sziasztok! Ahogy a kedves osztályfőnökötök, anno az én osztályfőnököm is, mondta engem Akita Kuroonak hívnak. Nagyon örülök, hogy biológia és egészségtan tantárgyból taníthatlak titeket amíg Akira-sensei szülési szabadságon van. A Tokyói egyetem orvosi karáról jöttem. Remélem majd jól tudunk együtt dolgozni. Jó munkát kívánok! -amint befejeztem a mondatom meghajoltam. Amint felegyenesedtem megköszörülöm a torkom és mély levegőt veszek.

-Mivel nem tudom, hogy hol jártok az anyagban remélem ebben segítségeteket kér... -nem tudtam befejezni a mondandóm mert Emiko a padjára csapva feláll a helyéről.

-TE MEG MI A FRANCOT KERESEL ITT!?! -vágta a fejemhez majd odajött hozzám és karon ragadva kiráncigált a teremből. A tanárnő értetlenül néz felénk az osztálytársaival egyetemben.

-Te meg mit keresel itt? -kérdezte már nyugodtabban.

-Neked is szia húgi. -mosolyodok el ártatlanul. -Nem örülsz annak, hogy újra találkozhatsz a kedvenc bátyáddal? -kérdem.

-Te vagy az egyetlen bátyám te idióta! -homlokon pöcköl. -Inkább a kérdésemre válaszolj! Mit keresel itt? -kérdezte meg újra.

Mivel nem akartam veszekedni így elmagyaráztam neki röviden, hogy miért is vagyok itt.

15 perc múlva visszamentünk a terembe és visszaült a helyére és óra végéig meg se mukkant. Jó, fura és érdekes volt ez a mai nap. Megtudtam, hogy Natsu a Kararin-Alsóközépben van, ezért gondoltam elmegyek érte amíg Emiko összepakol. Mikor végzett és leért a szekrényekhez a kis Natsu a nyakába ugrott. Mikor Emiko átvette a cipőjét együtt indultunk haza.