ELVESZETT GONDOLATOK

b

Te ott, igen, te, aki a figyelmeztetés ellenére is ott ül a kijelző előtt és ezt olvassa! Azt akarom, hogy tudd: nem értesz meg. Nem tudod, mennyire üres a tüdőm, mely a kongó lelkem fizikai fájdalmának megnyilvánulása. Nem tudod, mennyire kétségbeejtő, hogy mindenki nevet a problémámon, vagy ha komolyan is veszi, akkor sem értheti meg annyira, amennyire én azt szeretném. Lehet, érted, milyen magányosnak lenni a tömegben és milyen érzés az, mikor MINDENT elmondasz valakinek, mégis meg nem értettséggel találod szembe magad... De akkor sem ÉRZED azt a lelki fájdalmat, amit én. Nem érzed, hogy a barátaid, a családod sem elegendő ahhoz, hogy felszabaduljak. És nem érzed ezt a magányt... Ezt, amit saját magamnak okozok...