Szent Johanna Gimi: Arnold szemszöge

1.

Ébresztő hangja. A már egy éve használt ébresztőé. Valamennyire már unalmasnak találom, de nem teszek ellene, feleslegesnek érzem ilyen fajta erőfeszítések igénybe vételét mellyel értékes időmet pazarlom.
Abalkomon kinéztem, mint egy a fajta reggeli szokás. Hajnali napsugarak szépen látszodtak az októberi levelek közt, és a látványal benyerték magukat az elmémbe. Motiváló volt. A falamra helyzett naptára néztem. Október 4-én ébredtem erre a szép látványra.
Az elkészülés nem tartott sokba, leérve pedig láttam egy papírt, ráírva hogy ne kések sokat, és az uzsonna. Anyukám törödésén mindig mosolyogtam, boldogan gondolva rá. Kiléptem a motiváló őszebe. Körülötem minden egyes dolog egy fejemben kialakult hosszú véleménnyé nőtte ki magát, abban a pillanatban hogy kiléptem. Gonolatok ezreivel indultam neki a őszi fák alatt a sétámnak, hogy motiválodjak és feltőltödjek a mai napra. Az elmémnek fontos a kitisztulás, éjszakai töprengések sorozata, majd az álmaim nehéz terhe alatt reggelre mindig elfárad, ezért teszek egy kis túrát hagyva, hogy a gondolataim azon pörögjenek, amin csak kedvűk van. Hagyva, hogy én csak külső szemlélője legyek gondolataimnak. Fáradt szemekkel néztem az ébredező környezetem.

A séta kitisztította a fejem, így egész nap tudok elmélkedni. Vissza érve a házba táskámat vállamra téve útnak indultam, a mindenki által annyira szeretett sulink felé. Én nem táoláltam iránti ilyes fajta érzelmeket, de jó tudni hogy mások boldogok. Nem baj milyen emberek, én nem kívánok rosszat senkinek sem. Nem az én természetem. Az iskolát körül vevő zaj érzékenyen csapta meg a fülemet, de végül ki tudtan zárni a fejemből, és gondolkodhatam tovább. Mikor beléptem csengő hallatszódott, és én, többi diákkal ellentétbe nem zavartatva magam, nyugodtan sétáltam tovább. Belépve osztálytermünkbe illedelmesen köszöntem, majd leültem a helyemre. Minden reggelem ilyen. De még valami benne van. Rá nézni Renire. Sose értettem érdeklődésemet iránta, de ezt nem tudom kontrollálni. Ez bennem van. Bármennyire küldeném el néha a pokolba, a logikátlan helyzetek miatt, nem tehetem. Ez nem múlhat el. Nem tudom sajnálom-e, hiszen jó valaki iránt érdeklődni. De kiért pont egy jó barátom iránt, miért ilyen fiatalon, mikor tanulással és fejlődéssel kéne foglalkoznom. Nem sok minden van, amiben nem vagyok biztos, de van amiben egyáltalán. Miért érzek így? Vagy jobb ha nem? Vagy jobb így? Nem tudom. De ez a reggelembe tartozik. Mint ne mondjak, minden kavarog bennem a pillanatban, amikor Renit megláttom. Nekem ez ismeretlen. De ezt kell elfogadnom.