LARRY STYLINSON ONE-SHOTS [summer challenge]

🌸rét🌸

Gotta see it to beleive it, sky never looked so blue

(Harry Styles - Canyon Moon)

-🌸-

- Hová viszel? - próbáltam kihúzni a kezeimet a Range Rover biztonsági övéből, mellyel Harry egész egyszerűen az üléshez kötözött.

- Meglepetés. - közölte ma már sokadjára, s bár a szemem elé kötött sál miatt nem láthattam, mégis biztos voltam benne, hogy mosolyog. Még alig néhány hetes a jogosítványa, és bár én tanítgattam vezetni, mégsem érzem magam teljes biztonságban így, bekötött szemmel, az üléshez láncolva.

- Fájnak a kezeim. - nyűglődtem türelmetlenül, s bár jócskán rájátszottam a szerepemre, valójában tényleg kezdett kényelmetlenné válni a testhelyzetem, pláne, hogy a biztonsági öv erőteljesen mélyedt bele a bőrömbe.

- Nemsokára oda érünk. Ne mozogj már annyit! - szólt rám Harry, mikor egy újabb kísérletet tettem a kiszabadulásra - És ne hisztizz! - figyelmeztetett, amint szólásra nyitottam a számat.

Durcás sóhajjal zártam be a szám, majd az ablak felé fordultam, mintha a hülye kendőtől lett volna esélyem bármit is látni.

Néhány hosszú, néma perc után az autó végre megállt, Harry pedig azonnal kipattant belőle. Minden további szó nélkül becsapta maga mögött az ajtót, s már épp kezdtem volna panaszkodni, amikor hirtelen eltűnt mellőlem a szilárd felület, melynek eddig támaszkodtam. Az ülésen kucorogva, türelmesen vártam, amíg a göndör végre kiszabadított a biztonságiöv kényelmetlen fogságából.

- Óvatosan. - szólt rám gyengéden, ahogy a kezem után nyúlva figyelmesen kisegített az autóból.

- Óvatos vagyok! - morogtam az orrom alatt, de azért a biztonság kedvéért rátámaszkodtam. Bár úgy látszik hiába, hisz a következő pillanatban valamiben megbotlottam, és dőlni kezdtem.

- Louis! - kiáltott Harry meglepetten, de szerencsére időben észbe kapott, s a derekamat megragadva mentett meg a pofára eséstől.

- A büdös picsába. - szitkozódtam az orrom alatt, mire a göndör édesen felkacagott.

- Azt hiszem, jobb, ha ezt most leveszem. - kuncogott és nagyon reméltem, hogy arra az átkozott kendőre gondol a képemen. Ha ő nem szedi le rólam perceken belül, akkor én fogom, de abban nem lesz köszönet. Harry, kezét a derekamon hagyva fordított magának háttal, majd ujjai hegyét felsimította a gerincem s a tarkóm mentén egészen a gyengén megkötött csomóig, amit gyors mozdulatokkal oldott ki.

- Hazzy...? - még a levegőm is bennszakadt, amint a puha anyag lehullott a szemeim elől. Egyáltalán nem olyan helyen voltunk, amire számítottam.

- Na? Hogy tetszik? - kérdezte a fiú izgatottan ugrándozva mellettem. Láthatóan majd kicsattant a boldogságtól, az én szívemig azonban nem ért el a lelkesedése.

- Mező. - tártam szét a karjaimat, jelezve, hogy semmi érdekeset nem találtam ebben az uncsi szántóföldben. Bár tudnám miért vagyunk itt.

- Rét. - javított ki szemforgatva - Gondolhattam volna, hogy nem fogod értékelni a virágokat. - sóhajtott fel tettetett csalódottsággal a hangjában.