Watch out! *befejezett*

Epiloge

2019. szeptember 2.

Boldogan néztem fel az előttem álló épületre. Végre végzős vagyok Már csak pár hónap és leérettségizem.

Kettesével vettem a lépcsőfokokat a gimi előtt, mikor hirtelen Noah kiáltása után megtorpantam.

-Engem már meg se vársz?- kérdezte a fiú mögülem.

-Mért, ki vagy te nekem?-fordultam felé játékosan.

-Nem is tudom.-gondolkodott el Nee pár lépcsőfokkal alattam.- Pasid?-vonta fel szemöldökét.

-Lehetetlen.- nevettem fel. -Nem is kedvellek.

-Ó, igen?- vonta fel szemöldökét. -Na és most?- kérdezte, és megtéve pár lépcsőt pont velem szemben állt meg.

-Hmm.-húztam el számat. - Talán egy fokkal jobban. -vigyorogtam rá, mire válaszul megragadta derekamat és ajkaimra tapadt. Egy gyors csók után mosolyogva rám nézett.

-Na gyere, menjünk be szépségem. -suttogta, majd összekulcsolta kezeinket, és úgy léptünk be az iskolába. Boldog voltam és végre tényleg egy romkomba illő életem volt, a lányok gyilkos és féltékeny pillantásaival, a fiúk elismerő bólintásaival, és Noah Blakkel együtt.

2020. szeptember 1.

-Utálok búcsúzkodni.-öleltem át Jessicát, és Beckyt, miközben Sam savanyú ábrázattal nézett minket.

-Jajj Sammy, gyere már ide te is!-kiáltottam fel, és a fiú nyakába ugrottam.

-Nem akarom, hogy elmenj!-motyogta halkan.

-Alig pár kilométerre lesz egymástól az egyetemünk.-nevettem fel.

-Jó, de az nem ugyanaz.-szállt vitába Becky is.

-Muszáj neked külön egyetemre menned?-kérdezte Jessica.-Igazán járhatnál velünk ide is.

-Jót fog tenni egy kis külön töltött idő.-mosolyogtam rájuk.-Különben meg minden hétvégén találkozhatunk.

-Jó, oké.-egyezett bele Samuel.-De mi lesz ha soha többé nem jössz ide vissza?

-Visszafogok.

-De ha nem? Mi lesz, ha Noah miatt...-kezdte el Becky, de azonnal félbe is szakítottam.

-Mondom, visszajövök. Legkésőbb négy év múlva találkozunk.-nevettem fel, mire Jessica belém boxolt.

-Ez még viccnek is rossz!-kiáltott fel dühösen, de szája sarkában ott bujkált mosolya.

-Jajj, nagyon hiányozni fogtok!-öleltem át még egyszer őket, majd bepattantam a kocsiba és lehúztam az ablakot.

-Vigyázz magadra!-nézett rám Becky.

-Úgy lesz!

-És ha bármi van, mi itt leszünk.-mondta Jessica könnyeivel küszködve.

-Jajj ne már!-néztem rájuk.-Ratyi, aki sír.-nevettem fel, mire ők is követték példámat.

-Szia Meghan!-köszöntek el kórusba.

-Sziasztok!-kiáltottam, majd a kocsi elindult.

-Tőlem már el se köszöntek.-szólalt fel mellettem Noah, színlelt felháborodással a volán mögött.

-Megértem, hisz elraboltál tőlük.-mosolyogtam rá, miközben a piros lámpánál megálltunk.

-Örülök, hogy velem vagy.-simított ki egy tincset az arcomból.

-Én is.-bólintottam vigyorogva.-Szeretlek.-néztem rá.

-Szeretlek.-mondta Blake is, majd mikor zöldre váltott a lámpa újra elindultunk.-De magamat jobban!-kiáltott fel, ezzel elrontva a hangulatot.

-Jól van, ezt megjegyeztem.-bólintottam egyet, megjátszva a sértődöttet, majd elkezdtem gondolkozni, hogyan is kéne megszívatni Noah Blaket. A hoki csapat öntelt kapitányát. A fiút akit annyira szeretek, hogy már utálom. Akit annyira utálok, hogy már szeretem. Akibe szerelmes vagyok, és akivel le fogom élni életem hátralévő részét.

The end