𝚁𝚒𝚍𝚎 𝚘𝚛 𝙳𝚒𝚎 [𝙹.𝙼 𝚏.𝚏]

𝐀 𝐡𝐞𝐫𝐜𝐞𝐠 é𝐬 𝐚 𝐡𝐞𝐫𝐜𝐞𝐠𝐧ő𝐣𝐞

1.rész

-Jimin. - az előttem ácsingózó fiúnak szürkés festett haja van. Kedves az arca. Kicsi termetű ám nálam magasabb.
-Nőkkel nem fogunk kezet. - láttam az arcán, ahogy egy másodperc erejéig szinte bepánikolt. A fiú visszahúzta a kacsóit, majd közelebb lépett hozzám.
-Elnézést. - kitárta a karjait majd egy lépéssel közelebb sétált hozzám - Jimin vagyok. Park Jimin. Nagyon örülök kedves...
-Dasom...Kim Dasom. - éreztem a nyakhajlatomba Jimin lehelletét. Az illatát magamba szippantottam, ami inkább hajaz valami olcsó szappanra, mint a külseje alapján lekövetkezhető Gucci parfümre.
-Nagyon szép neved van.
A fiú lazított az ölelésen majd egy lépéssel hátrébb állt.
Kinos csend állt be. Jimin előttem hintázott a sarkain. A háta mögé fonta a karjait. Egy nagy fehér pulcsit hordott, ám igy is tisztán kivehetőek voltak az izmos karja. Alacsony és gyenge alkatnak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy megbírna védeni.
-Akkor. Valahova...leüljünk? - csak bólintottam egyet Jiminre válaszul. Nem akarom kimutatni neki a személyiségem még. A fiú a bal oldalamra lépett és átkarolt. A fedetlen karomon éreztem a nagyon kellemes anyagból készült pulóverét. Szivesen felvenném. Elkezdtünk szép lassan sétálni. Magassarkúba sem vagyok magasabb Jiminnél így csak tipegek mellette. Nem siettünk sehova, így ez nem volt a világ legnagyobb baja.

-És...mivel foglalkozol?
-Én?...oh. Kereskedő vagyok...mondhatni.
-Mivel kereskedsz? - éreztem, ahogy egy nagy adag levegőt vesz be a tüdejébe. A mellkasa a bal karomnak feszült. Mintha ez a kérdés megválaszolása terhet jelentene számára. Én magam elé néztem. Megpróbáltam nem figyelmet pontosítani erre. Kissé túl-elemzem a dolgokat néha.
-Ha jóban leszünk...majd megmondom - a szemeim kitárultak. Csak pislogtam magam elé. Minden egyes rossz életszituáció felugrott az agyamba, hogy miért nem akarja elmondani nekem - Neehh~ - Jimin elémugrott és belehajolt az arcomba - Csak viccelek. Pénztáros vagyok egy Kávézóban.
A mellkasomhoz kaptam a kezem. Jimin szemében csillogott az ártatlan gyermekessiég. Az ajkaim elkezdtek felfele görbülni az akaratomon kívül is.
-Te minden lánnyal eljátszod az első randin, hogy szervkereskedő vagy?
-Ha randiznék. De nem szokásom. Viszont magát hölgyem. Magát csodaképpen szépnek találtam.
-Idősebb vagy nálam.
-Én szeretek a nőkkel ugy bánni...mint ha hercegnők lennének. Mármint azokkal akik megérdemlik.
Az arckifelyezésem elkezdett megint megkomolyodni. Nem nagyon szeretem kimutatni mennyire gyerekes tudok lenni néha. Tovább bámultam az előttem vonuló seouli utcát. A betonról visszatükröződött a naplemente.
-Mire a bárba érünk lemegy a nap.
A fiúra kaptam a szemem. Mint ha tudta volna, hogy mi kesz a következő gondolatom. A ruhám alá fújt az őszi szél. A rózsaszín vékony anyagot egyszerűen dobálta a szél. Mint ha csak egy játék lenne ez a pasztel árnyalatú ruhadarab a szél számára.
-Tessék. Nem szeretném ha más....megláthatna. Rajtam kívűl...
A fiú a derekam köré fonta a már számomra úgy áhitott fakír ruhadarabot. Megkötötte a hasam aljánál, majd hátrébb lépett egyet.
-Most mi az?
-Nem szoktak velem ilyen kedvesek lenni az emberek.
-Kik? Megölöm azt aki bántani mer.
-Sokan. De ne erről beszéljünk
-Mert? Igen is fontos ha bántanak.
Jimin visszatért az oldalamra, ám most a jobbomat választotta a kartámaszomként. A fiú felemelte a most már fedetlen karjait. Az izmai megfeszültek ahogy egyre magasabban tartotta azokat. A rövid ujjú poloja kissé még meg is feszült rajta. Én finoman átfontam rajta a kezem.
-Szóval ott tartottunk, hogy elmondod ki bánt, én meg megverhetem.
-Nem nem itt tartottunk
-De Noonaaaa...
-Miért te vagy a gyerekesebb idősként.
A lábaink gyorsan szedték a tempót. Mint ha keringőztünk volna úgy siklottak egyik helyről a másikra. Fel se fogtam, hogy mi törtenik csak azt, hogy Jimin a falnak szorít.

-Nyugi hercegnő. Tudok én nagyfiús is lenni.
Én csak nagy szemekkel pislogtam rá. A karjai a mögöttem lévő falat támasztották. Az oldalra tökéletesen belőtt hajából már pár tincs a szemit takarta. A hajából kiáramló szél megcsapta az orrom. Beinhaláltam a hajspraivel és valami finom virágos illatú sanponjával átitatott tincseinek az illatát. Magasabb nálam, még is felfele nézett rám. Nem nagyon bírtam állni a tekintetét ezért elfordultam Jimin balkarja felé. A fiú levette azt a karját a falról, ezzel szabad menekülési utat adva nekem.
Elkezdtem tovabb sétalni a fal mellett. Jimin felzárkózott, majd újra átkarolt.
-Most mondd meg, hogy ez nem tetszett.
-Mondhatni.
Az ajkaimat rágom. Jimin kissé liheg melletem, pedig nem sétalunk olyan régóta. Talán dohányzik. Bár ez nem érződik annyira a ruháin. Se a haján.
Éreztem, ahogy a fiú forgolódik. A fejét forgatta össze-Vissza. Elhaladtunk egy híd irányába. A lemenetnél az utca két oldalát hatalmas cseresznyefák és gesztenyefák keverékei virítottak. Sajnos már elvirágzott a cseresznye, ám a gesztenyefát néha-néha megsuhintó szellőtől a lábaink elébe hullott pár kissé zöldes-barnás falevél. Jimin elengedett majd elkezdett körülöttem rohangálni. Amikor felfogtam, hogy nem csak azért szakította meg a testi kontaktust kettőnk közt, mert feszülten érezte magát én is megállta.
A fiú fel-le futkosott a levelek után. Pár másodperc alatt már egy egész csokor virított a kezébe.
-Restellem, hogy nem hoztam virágot neked. Úgyhogy ezt a kis apróságot most oda adnám neked.
A fiú felém nyújtotta a gesztenye levél csokrot. Mosolygott. A haját időközben visszasimította az eredeti helyére. Ezzel a hajjal olyan hatása volt mint egy hercegnek.
-Oh. Köszönöm.
Átvettem a kis csokrot. Jimin csodálva bámulta eme tettem. Az ujjvégem hozzáért a halvány hófehér bőréhez. Rettenetesen puha a bőre.
Fél perc múlva már a csokrot szorongatva vonultunk a célirányunk fele.
-Ugye tetszik? Ne haragudj Yagiaahh zárva volt az a virág bolt ahol azokat a gyönyörű csokrokat tudom venni.
-Nem haragszom mégegyszer elmondom. És igen tetszik.

Akkor ezért látszott idegesnek amikor találkoztunk.
Egy lépcső aljához értünk. Jimin kettesével szedte a fokokat, engem ezzel hátrahagyva. Amikor felértem a tetejére egy csodálatos kilátás fogadott. Egy nagy üres rét szerűség. Nem volt túlzottan nagy. Az oldalán volt egy kisebb étterem szerüség. A rét oldalán kerítések feszültek az arra látogatók védelmére. Alatta a város fényei vonultak. Már rég szürkült amikor elindultunk a lépcső fele, de mire felértem a tetéjere már teljes sötétség vonult.
Jimin ezüst haja csak úgy világitott a sápadt holdfényben. Oda szaladt a kerítés széléhez majd integetésével invitált közelebb magához.

-Remélem tetszett, ha igen dobj egy vote-ot rá^^-
-Hobi