Demon Slayer oneshots

Shinazugawa Sanemi x reader

  - Szeretlek! - kiáltottam utána.
  - Pff, pont te? Tizenöt éves kis hülye kölyök vagy! Ilyen arccal esélyed sincs, nemhogy nálam, hanem még az utca sarki hajléktalannál sem! - röhögött ki, majd ott hagyott a könnyeimmel és a darabokra tört szívemmel. Rossz emberbe szerettem bele.
  Utána vettem magamnak egy maszkot, ami eltakarta az egész arcomat, állandóan kapucnit hordtam, elrejtve kilétemet.
  Egy Jigoro Kuwajima nevű öregember fogadott magához, hiszen árva voltam. Megtanította a Villám lélegzet mind a hat stílusát, neki hála sec-pec alatt feltornáztam magam a pillér rangig.
  Azóta már el telt vagy öt év, így kereken húsz évesen koptattam a pillérek között a helyemet.

  Épp a félévente tartott hashira találkozóra tartottam, amikor mellém csapódott Shinobu-chan.
  - Rég láttalak, (Vezetéknév)-san! - mosolyodott el, de elég feltűnően hamisan.
  - Szintén, Shinobu. - motyogtam, majd együtt sétáltunk tovább. - Hallottam egy démonölő egy démont tart magánál. Igaz ez?
  - Igen. A saját szememmel láttam. De mond csak, mikor akarod elmondani mindenkinek hogy lány vagy? A többiek abban a tudatban élnek, hogy férfi vagy. - közölte, mire csak megvontam a vállamat. Ő és Oyakata-sama voltak az egyetlenek, akik tudták a múltamat, mindenki más azt hitte, hogy egy égési sérülés miatt takarom el az arcomat egy róka maszkkal.
  - Higyjenek amit csak akarnak. Majd talán egyszer elmondom nekik. - jelentettem ki, majd megérkeztünk, ahol már a többiek is ott voltak.
  - Konichiwa! - vette fel Shinobu újra az arcára a műmosolyát.
  - Konichiwa. - köszöntem én is, egy fokkal halkabban.
  Ekkor az eltakarító egységtól jött oda két ember, cipelve egy harmadikat, akit aztán ledobtak a földre. Az utóbbi zöld-fekete kockás haorit viselt, egy furcsa seb volt a homlokán. A két ember az eltakarítóktól keltegetni kezdte a földön fekvő fiút, mire az úgy a harmincadik szólításra felkelt.
  - Ki-kik ezek az emberek? - vágta egyből magát török ülésbe.
  - Hé, ne nyisd ki csak úgy a szádat, te hülye! Az oszlopok jelenlétében vagy! - válaszolta az egyik eltakarító.
  A földről, ahol a fiú ült, valahogyan menőn nézhetett ki ez a pillanat, de tőlünk egyáltalán nem.
  - Mielőtt elkezdenénk a kihallgatást, miért nem ismerteted a bűnt, amit elkövet- - kezdett bele Shinobu, ám valaki félbe vágta.
  - Nincs szükség kihallgatásra! - jelentette ki Rengoku-san. - Egy démon védelmezése egyértelműen a szabályzat megszegése! Jogunkban áll saját magunknak elrendezni az ügyet! Lefejezzük a démonnal együtt! - na hát ezt se gondolta komolyan.
  - Ebben az esetben örömmel lángolóan lefejezem! - szólalt meg Uzui-san is. - Megmutatom neked a leglángolóbb vérspriccelést, amit valaha láttál! Teljes lángolásról beszélek!
  - Ah, milyen szánalomra méltó látvány ez a fiú! - kezdett bele Himejima-san is. Ezeknek sosem elég persze a szónoklásból. - Szegény lélek! Szánom, amiért egyáltalán meg kellett születnie!
  Hirtelen a fiú forgolódni kezdett gondolom keresett valamit.
  - Hé te! Hová figyelsz amikor az oszlopok beszélnek?! - kérdezte az előző férfi az eltakarító egységtől. - A tíz legnagyobb rangú démonölő az alakulatban!
  - Oszlopok... - ámult el a fiú.
  - Vessünk véget a szenvedésének!
  - Ja! Legyen hát. Lángolóan.
  A fiú újra forgolódni kezdett, majd kapott egy megszólást az eltakarítótól, de ő figyelembe se vette.
  - Nezuko... Nezuko, hol vagy? - beszélt a levegőhöz. Gondolom a húgát kereste. - Nezuko! Zenitsu! Inosuke! Murata-san! - a Zenitsunál felkaptam a fejem. Ő Jigoro-sama utánam következő tanítványa, akibe állítólag belecsapott a villám.
  - Beszéljünk inkább arról, hogy mit fogunk csinálni Tomiokával? - nézett le a fáról Iguro-san. -  Már csak attól, hogy szabadon látom, megfájdul a fejem! Az alapján, amit Kocho mondott, Tomioka is ugyanúgy megszegte az Alakulat szabályait. Hogyan fogunk elbánni vele? Nincs mit hozzáfűznöd, Tomioka?
  Itt mindenki Tomioka-sanra nézett.
  - Ugyan! Nincs vele semmi baj, minden gond nélkül velem jött, majd később kitaláljuk a büntetését. Ami most jobban érdekel, az ennek a fiúnak a története. Az ok, amiért a húgát védi, még azok után is, hogy démonná vált. Kamado Tanjiro-kun, miért utazol egy démonnal, amikor démonölő vagy? - tette fel végül a kérdést Shinobu.
  - Szükségtelen kérdezni. - fogta meg Uzui-san a pengéit.
  - Csak nyugodtan. Mond el miért. - utasította Shinobu.
  - Ő-ő az én húg- nem fejezte be ezek szerint Tanjiro, mivel köhögni kezdett.
  - Úgy látom szomjas vagy! - térdelt le elé Shinobu, majd egy kulacsot nyújtott hozzá, amit Tanjiro örömmel ivott ki. - Nos, nem mintha a benne lévő fájdalom csillapítótól begyógyultak volna a sebeid, ezért kérlek ne erőltesd meg magad! Akkor hát, Kamado Tanjiro-kun...
  - Az a démon a kishúgom! Míg távol voltam, egy démon támadta meg a családomat, mire visszatértem, már mind halottak voltak, Nezuko kivételével. A húgom démonná vált, de sosem evett meg egy embert sem! Soha nem evett embert, és soha nem is fog!- jelentette ki Tanjiro.
  - Kímelj meg minket az abszurd meséidtől. Ha a családod tagja, akkor nem is csoda, hogy véded őt! Egy árva szavadat sem tudom elhinni! Én nem hiszek neked! - közölte Iguro-san.
  - Megszállta a lelkét egy démon, így azonnal meg kell ölnünk, hogy szenvedése véget érjen! - mondta Himejima-san.
  - Hallgassanak meg, kérem! Azért lettem kardforgató, hogy meggyógyíthassam Nezukót! - kiáltotta el a végét Tanjiro. - Már két éve annak, hogy Nezuko démon lett, azóta nem evett egy embert se!
  - A történeted csak körbe-körbe megy! Hogy nem evett senkit, és nem is fog. - jelentette ki Uzui-san.
  - Milyen madár is volt az? - kérdezte Muichiro-san.
  - Egy sas. - válaszoltam halkan. - Várjuk meg Oyakata-sama döntését. Nekem ennyi erről az egészről a véleményem.
  - Igaza van (Név)-sannak/nek! - értett egyet Mitsuri.
  - A húgom! A húgom velem fog harcolni, az én oldalamon! - kiabált Tanjiro.
  - Lám lám. Úgy látom valami szórakoztató készül itt. - jelent meg Sanemi-san. - Ez az az idióta démonölő, aki egy démont hozott magával? - nézett Tanjirora, aki észrevette Sanemi-san kezében lévő ládát, és egyből ficánkolni kezdett. - Mi a francot gondoltál?
  - Shinazugawa-sama, kérem ne tegye! - jelent meg a másik eltakarító. - Megtenné, hogy leteszi azt a dobozt?
  Shinobu felállt, majd Sanemi felé fordult.
  - Shinazugawa-san, kérlek ne cselekedj a saját akaratod szerint! - figyelmeztette Shinobu, de ő semmibe vette.
  - Mit is mondtál a démonról, kölyök? Hogy veled fog harcolni? Tudod minek hívják ezt? Teljes tévedésnek! - már rántotta elő a katanáját, és mélyesztette volna a dobozban lévő Nezuko szívébe, mikor megragadtam a karját.
  - Azt mondtam várjuk meg Oyakata-samát! - jelentettem ki hangosan, mire körülöttem csend lett. Valószínűleg azért, mivel nem láttak még ilyennek.
  Ő viszont csak kirántotta a kezét az markomból, és újra be akarta szúrni, de most a dobozt vettem el tőle.
  - Süket vagy? - kérdeztem, mire az erek megdudorodtak a fején.
  - Add vissza azt a dobozt, te maszkos idióta! - rivallt rám.
  Lehúztam a kapucnit a fejemről, (hajszín) hajam pedig a vállamra omlott, majd a maszkot is levettem, mire Shinobu kivételével mindenki elképedt. Ennél jobb alkalmat nem is találhattak volna.
  - Azt mondtam megvárjuk Oyakata-samát, és nem tűrök el ellenvetést! - kiabáltam, aztán mindenki csöndben maradt, és próbálta emészteni az elmúlt percben történt dolgokat, én pedig lehelyeztem az árnyékba Nezuko ládáját.
  - Oyakata-sama megérkezett! - jelent meg két fehér hajú lány, az Ubuyashiki klánból, akik aztán elhúzták az ajtót, és megjelent Kagaya-sama.
  Mind térdre ereszkedtünk, Sanemi pedig lenyomta a földre Tanjirot.
  Oyakata-sama megkérte az egyik Ubuyashiki lányt, hogy olvassa fel a levelet, amit egy volt pillér, Urokodaki Sakonji küldött, meggyőződéséről, hogy Nezuko ártalmatlan, és nem támadna emberre. Különös módon mindenki csöndben maradt, talán ennyire sokkolta volna őket az, hogy lány vagyok?
  Mielőtt azonban megint vitatkozni kezdtek volna, a ládához sétáltam, aztán kiengedtem Nezukót, Tanjiro egyből fészkelődni kezdett, de Sanemi mégjobban a földre nyomta.
  - Nezuko! Nezuko! - ficánkolt, majd a teljes koncentrációjú légzést akarta használni, de Shinobu közbe szólt.
  - Én a helyedben nem tenném. A végén még feldurranál. Nyugodj meg, (Vezetéknév)-san úgy se bántja! - közölte Shinobu, mire Tanjiro már nem ficánkolt, csak némán figyelte az eseményeket.
  Az árnyékban kinyitottam a ládát, Nezuko kiszállt belőle, de nem nagyon nézett ki úgy mintha rám akart volna támadni. Elővettem a Nichirin pengémet, Tanjiro ismételten ficánkolni kezdett, de én ahelyett, hogy Nezukót támadtam volna meg, a saját kezembe vágtam bele, és hagytam, hogy vérem a padlóra csöpögjön. Nezuko megindult felém, nem támadott rám, hanem csak hozzám dörgölőzött, majd megölelt. Vártam még egy picit, de nem támadt rám, így eltettem a kardomat, majd megsimogattam a démonlány fejét.
  - Tényleg nem fog embert enni. Még az én véremre se indult be, pedig tudni illik, én ritkavérű vagyok. Részemről ennyi volt. Majd találkozunk este. - mondtam, majd meghajoltam Oyakata-sama és a többiek elől, mentem volna már el, mikor Mitsuri megszólalt.
  - (Név)-chan, te olyan szép vagy! - mondta, mire megfordultam mosolyogva.
  - Ugyan. Nem kell ekkorát hazudni. - jelentettem ki, majd elmentem.
  Belül mégis nagyon jól esett, amit mondott.

  Úgy este éjfél lehetett, kint ültem a teraszon, és a csillagokat néztem, közben Nezuko fejét simogattam, aki az ölembe feküdt.
  - (Név)-san! - hallottam meg a hátam mögül Sanemi hangját, Nezuko pedig elmenekült.
  - Hm? - hümmögtem, majd éreztem, ahogyan leül mellém.
  - Bocsánat. - mondta ki, elég néhézkesen.
  - Ne tőlem, hanem Nezukótól kérj bocsánatot. - közöltem vele, mire elpattanhatott nála valami.
  - Tudod milyen nehéz volt kimondani?! - kapta fel azonnal a vizet, mire halkan felnevettem.
  - Gondolom. - arra figyeltem fel, hogy nagyon de nagyon bámul. - Most meg mit nézel?
  - Az a nevetés... Akarom még hallani. - jelentette ki, mire furán néztem rá.
  - He? Biztos! - vágtam rá mosolyogva, majd az eget kezdtem nézni. - Szeretlek.
  - Hm? Mi? Mondtál valamit? - kapta fel a fejét.
  - Én aztán semmit! - tagadtam le. Pedig így volt. Tényleg szerelmes lettem. Ezúttal pedig jó emberbe.

  Na, ez is kész lett. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket!😘❤️