Vissza a természetbe

2. nap

Valahogy rosszul úgorhattunk az időben. Mindenkit kikészített ez az egész. Még reggel volt, de már délután értünk ide, bárhol is vagyunk. Sokunk idő érzékét ki készítette ez az egész, sokan elaludtak este, de még többen egy percre sem tudták lehunyni a szemüket, köztük vagyok én magam is.
Reggel körbe ültünk és tüzet gyújtottunk az egyik cigiző osztálytársam öngyújtója segítségével.  Minden egyes osztálytársam szó nélkül elővette a táskájában hozott élelmiszerét és elkezdte rágcsálni. Mindenki mindent felfalt, még a tanárnő is megette az aznapi fogyókúrás reggelijét, kivétel én. Tudtam, hogy ez az ami maradni fog. Egyedül a ropimat ettem meg.
Csak csöndben ettük az ételünket, valószínüleg sokan bele sem gondoltunk, hogy valószínüleg ezek az utolsó falataink a régi életünkből. A csöndet Anna törte meg akiről tudni kell, hogy nagyon otthon van a paranormális történetekben, volt egy teóriája. Szerinte egy idő törés miatt kötöttünk ki itt. Na, hogy mi az az idő törés? Mi is ezt kérdeztük! Szerinte ez első időutazás alkalmával az tér-idő kontinuum megtört. "És ezzel most mit kezdjünk?!" Kiabáltunk Annával, de ő lenyugtatott minket. Szerinte ha ugyan azt csináljuk mint akkor amikor ide kerültünk, valószínüleg visszajuthatunk. Én nem hittem benne, de a többiek meg voltak győződve, hogy sikerült, de lehet, hogy csupán kétségbe esetten vissza akarnak jutni, mindenesetre beválaltam. Felállítottuk a padokat és elkeztük azt csinálni amit idekerülésünk elött csináltunk. Páran a füzetbe vagy a padra ranzoltak, a többiek pedig a telefonjukat babrálták, ekkor realizalodott bennünk, hogy egyikünk telefonja sem kapcsol be, sőt még, a karórák és az egyetlen fali óránk is tönkre ment. Ettől függetlenül is használták a telefonjukat. Nem tudom mennyi ideig "próbáltunk vissza jutni" sikertelenül. Tudtam, hogy mostmár nem lehet hülyéskedni, már majdnem 24 óra eltelt az ide érkezésük óta, és még semmit nem tettünk a hosszútávú túlélés érdekében. Tudtam, hogyha hirtelen idegen helyre kerülünk, mindig hosszútávra kell tervezni, mindig.
Miután az utolsó személy is feladta a visszajutást felálltam az egyik padra, és a többiekhez beszéltem. Kellet egy felfedező út egy vízforrashoz, minél elöbb, ez az elsődleges dolgunk. Ketten csatlakoztak hozzám, Ágnes, az egyik legjobb barátom és Lili aki egyébként meglepően izmos, mivel gyermek kora óta versenyszerűen sportol, kayakozik, kézilabdázik és lovagol, tehát a karjai és a lábai is igen izmosak. A mi hármasunk elindult egyenesen észak felé, amit a nap állásából sikerült meghatároznunk. Nem is kellet sokat sétálnunk és egyből kiértünk az erdőből amiben eddig tartózkodtunk. Egy tisztásra értünk, és a távolban ott volt egy folyó, egy vízforrás. egyből felé rohantunk és ruhástul, mindenestül beleugrottunk. Nem volt egy nagy folyó, a legmélyebb részén is csupán a mellkasomig ért a víz. Hosszú ideig fürödtünk a lányokkal, élveztük a fürdést, és továbbá kicsit kiszabadulhatunk ebből a képtelen helyzetből amiben voltunk. Mikor már kifáradtunk a fürdésben leültünk a kövekkel teli partra és napoztunk. Kicsit kiszakadtunk a közegünkből.
Én végig tekintettem a tájon. Nem volt ismerős. Európai szerű fákat és növényeket láttam,. de ismeretlen hegyekkel vagyok körülvéve amiket nem ismerek, de még csupán ismerősnek sem tűntek. Elszomorodtam.  Oda másztam közvetlen a víz mellé és bele lógattam a kezem, néztem ahogy a napfény csillog a vízen és hallgattam a folyónak a csobogását. Ekkor láttam meg, hogy a folyókban halak úsznak. Hirtelen megboldogultam, végre tudunk valahonnan élelmet szerezni. Elmondtam a lányoknak, hogy álljanak fel és keresennek nedves faágakat amik, hajlíthatóak és le lehet szedni róluk az úgynevezet "burkot" ami védi a fa belső részét. A lányok először nem is értették, hogy ez mire kell, és egy kisebb értetlenkedés után, de elkezdtek ilyen ágakat keresni, én pedig olyan növényeket kerestem amiknek szára hosszú és lehet velük kötni. 
Nagyon hosszú időd töltöttünk a parton, konkrétan be esteledett a végére, de sikerült amit terveztem. Egy hal csapdát akartam csinálni, amibe be még be tudnak menni, de ki már nem. És sikerült, Elkészült. Kicsit esetlen lett és nem a legstabilabb de sikerült. Köveket raktunk bele, hogy a víz alján maradjon, aztán bedoptuk a vízbe és elindultunk vissza a többiekhez, a hangulatos holdfény kíséretében.