sweet night,, taekook fanfiction.

[1]

fülemet megütötte az esti harangszó, majd az Eiffel Torony moraja is, este 8 volt, egy órám volt a nyitóbeszédig.
a hangzavart kopogás váltotta fel, junwoo meghozta a whiskey-met, két jéggel.

-köszönöm szépen, hálás vagyok junwoo, hogy mindig számíthatok rád.- paskoltam meg hátát.
-bármikor uram, örömmel segítek önnek. jó szórakozást és sok sikert az estéhez.- mondta, majd kilépett az ajtón.

mikor hallottam egyre halkuló lépteit szinte teljesen elnémulni feltúrtam a fiókom és átolvastam a szövegrészt, amit a vezetőség az én nevem alá írt, miszerint nekem kell mondanom.

"tisztelt egybegyűltek, üzletemberek és üzletasszonyok. azért gyűltünk össze most itt, a Louvre műtermében, hogy köszönetünket nyílváníthassuk ki koreai és egyéb ázsiai életművészeink iránt. élvezzék hát a kilátást, a társaságot, az italokat és a hangulatot, jó szórakozást. ezennel megnyitom az ünnepséget."

a papírcetli aljára még az is oda volt firkantva, hogy kim taehyung átvágja a szallagot. sosem mondtam ezelőtt nyitóbeszédet, a dolgomat megkönnyebbítették azzal, hogy előre megírt szöveget mondhatok a művészeknek. színvonalas rendezvény minden évben a Louvre-ban megszervezett díjátadó.

rápillantottam az órára, aminek monoton kattogása kicsit enyhítette a bennem lévő feszültséget. borzasztóan szaladt az idő, már fél óra eltelt, sietnem kellett. felkaptam a zakómat, megigazgattam a nyakkendőmet, majd a tükörbe pillantva beletúrtam puha hajamba.

percek múlva már szedtem a lépcsőfokokat, kettesével léptem át őket, semmi képpen nem akartam elkésni. beléptem a nagy terembe, ahol a beszédeket mondták, körülnéztem, majd hátrasiettem a színpad mögé.

-ahh tae, tehát itt vagy, kerestelek a tömegben. merre jártál?- kérdezte jimin.
-itt vagyok, csak még átolvastam a szövegem. ugye nem késtem le semmit?- kérdeztem a levegőt kapkodva a négy emeletnyi lépcsőzés miatt.
-nem, dehogy.- mondta kicsit idegesen, minden bizonnyal ő is izgult a szövege miatt.
-minden kész fiúk, mindenki itt
van?- kiabált be az egyik szervező.

mindenki bólintott, majd az előadás hamarosan kezdetét is vette. én voltam a hetedik, egyben utolsó szövegrész tulajdonosa, nem kellett sokáig várakoznom, hisz az előttemlévők hamar ledarálták pársoros mondandójukat.

"ezennel megnyitom az ünnepséget."- hangzott el utolsó gondolatom, majd felemeltem az ollót a piros bársonyfelületű párnáról és átvágtam a szallagot. amint a textilcsík földet ért megkönnyebbültem, majd mosolyogtam az ezernyi kamera összes lencséje felé. büszke voltam magamra.

fürgén jártam a sorokat a tömegben, mindenki beszélgetett, iszogatta a koktélját, volt aki fotózkodott más, szépenöltözött előadóval, volt aki csak ült kicsit alkoholtól megmámorodva. elsétáltam a pulthoz, majd helyetfoglaltam és elővettem a telefonom zakóm zsebéből.

"@taehyuung: emberek, megcsináltam, megnyílt az idei Louvre est."- tweeteltem ki a posztom.

nem sokkal később egy hölgy lépett oda hozzám, pezsgőt kínált fel. nem akartam részeg lenni, mivel tudtam magamról, nem bírom jól az alkoholt, de ezt az alkalmat meg szerettem volna koronázni egy itallal. volt több féle, volt olyan, amiben aranydarabok úszkáltak, hisz itt mindenből csak a felsőkategória volt megtalálható. elvettem, majd megköszöntem az italt és gondolkodtam, hogy kivel kéne koccintsak. ahogy eszembejutott, hogy jimin is itt van, gondoltam megkeresem, azonban mikor hátrafordultam egy férfiba botlottam.

-jaj, elnézést, nagyon sajnálom.- kértem elnézést az úrtól.
-semmi baj, mindenkivel megesik. szép beszédet mondott, szabad tudnom a nevét?- kérdezte, majd emelte koccintásra a poharát, amiben szintén pezsgő lehetett.
-kim taehyung, az ön nevét szabad?- érintettem poharam szélét az övéhez.
-jeon jungkook.- mondta, majd belekortyolt italába.