Orchidea [vmin] [befejezett]

öt

A szokásos helyre érve Taehyung meglepetten vette észre, hogy Jimin ott várt rá, néhány szem orchideával a kezében.

- Neked hoztam, otthonról - nyújtotta át neki a virágokat. A fiatalabb döbbenten vette el tőle.

- K-köszönöm szépen... - motyogta csodálkozva, majd mosolyogva kezdett el mindenféléről mesélni a másiknak, ezzel teljesen figyelmen kívül hagyva az anyja tanácsát. Hisz Jimin megbánta a dolgot, még új növényeket is hozott. Egy rossz ember tenne ilyet?

Kora délutánig szórakoztak együtt. Tovább is játszottak volna, azonban Jimin elesett, és felsértette a térdét. A fiú szinte rögtön elsírta magát a fájdalomtól, amire Taehyung pánikolva reagált. Nem tudta, mit kéne tennie. Pár pillanatig egy helyben toporgott, majd felsegítette a barátját, és nagy nehezen elindultak kifelé. 

- Hát ti? - nézett csodákozva a két gyerekre Taehyung édesanyja. Nem tudta volna máshova vinni a sérültet a fiatalabb. Tudta, hogy a nő segíteni fog nekik attól függetlenül, hogy nem igazán szívleli Jimint. Még csak a leszidás gondolatával sem foglalkozott amit az anyjától kaphat azért, mert nem kerülte el Jimint. Hisz a legjobb barátja megsérült, milyen ember lenne, ha ott hagyta volna, egyedül?

- Jiminie elesett - motyogta Taehyung, miközben óvatosan felnézett anyjára. - Meggyógyítod? 

- P-persze - reagált az anyja, majd gyorsan felvette a már csak szipogó fiút. - Jimin picim, tudod fejből az anyukád számát? - kérdezte, mire az apró fiú bólintott egyet. - Felhívjuk őt együtt, mit szólsz hozzá? - mosolygott kedvesen, ami nem kicsit zavarta össze a fiát. Az anyja azt mondta nem kedveli őt, most mégis olyan aranyos vele. Összezavarodva követte a nőt a fürdőszobába. Kissé elárulva érezte magát, de tudta, hogy most félre kell tennie a sérelmeit, Jiminért.

----

- El sem hiszem, hogy először utált az anyud - motyogta a tizenhat éves Jimin. - Most meg én vagyok a kedvence - nyújtotta ki a barátjára a nyelvét.

- Oh, fogd be - forgatta meg a szemét, a szintén tizenhat éves Taehyung. - Csak azért kedvel mert balfasz voltál - vigyorgott rá gonoszan, mire az idősebb ráugrott és rácsapott egy aprót a másik mellkasára. 

- Tök mindegy, a lényeg az, hogy imád.

- Pont mint mindenki a családomban. Szépen az ujjaid köré csavartad őket.

- Tehetek róla, hogy ennyire szerethető vagyok? - kérdezte egy játékos hangsúllyal. - Viccet félretéve, kimehetnénk megint arra a mezőre. Tök régen voltunk ott.

- Felőlem mehetünk - vont meg a vállát Taehyung. - Csak most ne ess el.

- Te meg maradj csendben, idióta.

VÉGE

200623 - 201001