Hogyan éljük túl az életet

Véres Légzés

A vízen lebegek és gondolkozok. Hogy juthattam idáig? A vér szétárad a vízben, én pedig könnyes szemmel az eget pásztázom. Valami baj van velem. Valami, amit egy pszichológussal kellene megbeszélnem. Ezt viszont nem szeretném. Megoldom én egyedül is, nem kell hozzá egy idegen, aki majd bele mászik a magánéletében. Elvégre én jobban ismerem saját magamat. Nem igaz? Minek mennék pszichológushoz? Ami elhalad a vízben mellettem, az alaposan szemügyre veszi a dolgokat, nem zavar. Nézzen csak ha akar. Örülök, hogy nem látott még ilyent. Nem is kívánom senkinek. Ahogy lábamat leteszem az iszapba, a lábam egyenesen egy kagylót célzott meg. Fájdalmasan emelem fel, hogy szemügyre vehessem a dolgokat. A vágás, ami eddig a talpam közepén díszelgett most még nagyobb. Most szörnyen fáj. Érdekes. Mikor csináltam a vágást, akkor nem fájt. Most viszont....most olyan pokolian fáj, mintha a pokol legmélyebb bugyraiba kerültem volna. Össze szorítom szemeimet és fogamat. Egy könnycsepp is le gördült az arcomon. S amint le esik az államtól, eggyé válik a vízzel. A sok vízcsepp egybe gyűlik és úgy ringatóznak, a kellemes nyári szellő hatására. Elindulok a hínáros vízben előre. Egy stég. Úgy döntöttem fel mászok rá. Le ültem törökülésben és a vizet figyeltem. És a tájat. Mint egy festmény. Az épphogy hullámzó víz, valamint a dombos táj, melyen aprócska házak alig-alig látszanak. Gyönyörű. Mikor a lábamon fevágtam bőröm, akkor a lelkivilágom nem ilyennek hatott. Egyáltalán nem. Ha az akkori, abban a pillanatban lévő lelkiállapotomat le kellene írnom, mintha táj lenne, akkor sokkal inkább viharos lenne a víz. A hullámok több méterre ágaskodnának fel. Fekete felhők mérgeznék a levegőt. Az eső zuhogna, néhol még egy-egy villám is becsapódna a dühös vízbe, hogy aztán az élő világot elpusztítsa. A főhősünk egy vitorlás lenne, aki éppen a párt fele veszi az irányt. A széllel szembe. De a szél verhetetlen, a vizet sarkallja valami rosszra, melyet a befolyásolható víz meg is tesz. A vitorlás felborul. A férfi fejét ki dugja és levegő után kapkod. Szája el lilult. Szemét a víz csípi, mikor végre sikerül kinyitni azt, jött egy újabb hullám. Egy gyönyörű hullám maga alá taszította az alávaló férfit. Egy sziklába beverte a fejét és  vér csordogált halántékán végig. A hullámok elmosták a férfit.

Sziasztok! Ez a rész ennyi lett volna, arigatou, ha elolvastátok, remélem tetszett nektek. A másik könyvemet is tervezem folytatni, csak nincs ihlet. Ezért is elnézést kérek mindenkitől, szörnyen lassan halad a másik történet! További szép napot kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!