✔ || 𝗰𝗮𝗻 𝗶 𝘁𝗿𝘆

𝐘𝐄𝐒, 𝐘𝐎𝐔 𝐂𝐀𝐍.

[ requested by sexybangchannie, seobinbin & FejesVirg ]

𝙲𝙷𝙰𝙽 𝚙𝚘𝚟.

el sem hittem, hogy seungmin végül beadta a derekát arra, hogy eljöjjön a partra majd beugorjon velem a tengerbe. bár, amikor mérgéből leugrott, hirtelen köpni nyelni nem tudtam. lerúgtam papucsomat magamról, majd azonnal utána ugrottam. éppen láttam, ahogy belecsobban a vízbe, mire elszorult a szívem. ahogy felúsztam a felszínre, hátra simítottam hajam, és körbe néztem. már majdnem elsírtam magam, amikor megláttam őt. háttal volt nekem, és ahogy levegőhöz jutott, keservesen sírni kezdett.

— s-semmi baj nincs, seungmin - szólaltam meg halkan, mire döbbenten nézett rám.

elmosolyodva óvatosan közelebb mentem hozzá és derekára raktam kezeimet, nehogy elsüllyedjen. seungmin ekkor dühösen elkezdett csapkodni, minden félének elhordva, szinte már ordított velem. ahogy abbahagyta szidalmazásom, vett egy mély levegőt, majd hirtelen karolta át nyakam és lábaival derekamat. oh mama. cselekedetétől nagyot dobbant szívem.

— nem haltál volna meg, direkt ezt a részt választottam. mondtam, hogy vigyázok rád. - engedtem el egy halvány félmosolyt, közben pedig nagyon sajnáltam az egészet. a hülyeségem miatt lehetett volna nagy baja is.. idióta vagyok.

— utállak - motyogta orra alatt, majd nyakamhoz dugta fejét, mire borzongás futott át rajtam. egy pillanatra le kellett hunyjam szemeimet, hogy megtartsam lélekjelenlétem.

— én nem — suttogtam neki vissza, majd halkan szóltam neki, mire rámnézett. oké, szerintem itt az idő. — emlékszel, amikor nálam annyira berúgtál, hogy azt sem tudtad hogy kerültél haza?  — kérdésemmel egy időben nyúltam arca felé, majd egy, szerintem mindkettőnk számára zavaró tincset tűrtem el szemei elől.

— arra emlékszem, hogy ezeket elmondtam. és hogy mondhattam neked valamit, mert heteken keresztül bocsánatot kértél tőlem az aznap este miatt. — vonta meg a vállát. persze hogy bocsánatot kértem annyiszor, majdnem lefeküdtünk, de gondoltam nem lenne fer veled szemben, annyira szét voltál csúszva.

vettem egy mély levegőt.

— nem véletlenül. — néztem szemeibe, majd elmeséltem neki mindent, addig, ameddig azt mondta bejövök neki. — nincs ezzel baj, seungmin.

lassan közelebb hajoltam hozzá. seungmin szorosabban karolta át nyakamat, láttan tekintetén a zavarodottságot.

— én is szeretlek, seungmin — mosolyodtam el nagyon-nagyon halványan.

oké, nem bírom tovább. seungmin valószínűleg mondani akart volna valamit, de belé folytottam a szót azzal, hogy megcsókoltam. már kábé két és fél éve vártam erre, mármint, hogy akkor csókoljon meg, amikor józan. eszméletlen jó volt.

• • •

wooojjin; hallod haver, ma nem lenne kedved átjönni? áthívnék pár arcot, tök menő lenne.

chanchan; nem, ma nem fog menni, bocsi. majd legközelebb, bro.

ahogy elküldtem az üzenetet lezártam a telefonom, és a dohányzóasztalra tettem, majd seungmin unszolására vissza helyezkedtem előző pozíciómba, hogy ő kényelmesen tudja tovább nézni az aktuális mesét, a mellkasomról. olyan nyugodt volt minden, az idő jó volt kint, én pedig piszkosul szerelmes voltam. haját simogattam lágyan, mire ő felnézve rám elmosolyodott. viszonoztam gesztusát. lehetne, hogy a pillanat... nem is, lehetne, hogy ez ne érjen véget?