About The Surprise (A meglepetésről)

Part 2

Ránézett a mobiljára, ami az asztalán pihent. Már pár régi tanárra írt neki a Facebook-on, illetve barátok is mind rátaláltak és emlékeztek rá milyen nagy nap is a mai. Eszébe jutott az előző este, amikor páran még átjöttek hozzá iszogatni és a pizzát fogyasztani. Leült a székére, és sorban megköszönte őket, amikor az anyja nyitott be hozzá izgatottan.

- Indulunk! Készen állsz? – kérdezte és összecsapta a tenyereit.

- Oké, de hova megyünk? – húzta össze a szemöldökét kérdőn Petra, ahogy a hátizsákjába tette a mobilját, ami épp akkor kezdett el csörögni. Előhúzta, majd a kijelzőre pillantott – Virág hív – mondta, és felvette.

Az édesanyja bólintott, és kiment a kocsihoz, hogy odakint várjon a lányára. A szülinapos felvette a hívást, miközben a fekete szandálját húzta fel a lábaira. A vonal túlsó végén izgatott felköszöntést hallott.

- Nagyon boldog 21. szülinapot! – köszönt bele a barátnője – Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnék olyan nagy gesztust, amit te csináltál az enyémre – gondolkodott el, s egy kis időre csönd maradt.

- Köszönöm, de nem kell nagy dolog. Komolyan – mondta, de Viri a szavába vágott.

- Nem tudom, hogy láttad-e már a videódat... gondolom most anyukáddal elmentek ünnepelni, igaz? – kérdezte, és egy kicsit megijedt, mert honnan tudná, hogy nem maradnak otthon. A vírus még mindig tart, hiszen máig ellenőrzi nála van-e a maszkja. Mivel minden meg volt, így elindult kifelé. A többiek már a ház előtt vártak rá a kocsiban. Édesanyja dudált egyet, s ekkor megtorpant. A fiú ott állt az anyós ülés felöli oldalon lévő nyitott kocsiajtó előtt. Meg volt róla győzödve, hogy rávárt. Ő meg azt hitte elment – Petra, ott vagy még? Csak azt mondtam, hogy légy ma résen! Lesznek még meglepetések.

- Még? – motyogta teljesen lefagyva – Virág, itt van. A török.

- Mi? – döbbent le, és nem tudta eldönteni a szülinapos, hogy most őszintén el van csodálkozva vagy nem. Megfordult a fejében, hogy ez az ő műve. De a visszafolytott kuncogás miatt azonnal választ kapott a kételyeire. – Ez teljesen új információ!

- Tudtad, mi? – kérdezte széttárt karokkal – Miért nem szóltál?

- Meglepetés! Amúgy akartam, amikor rám írt, hogy tudja, hogy eltávolodtatok egymástól, de meg akar lepni – felelte a barátnője, és már kezdett félni a mai naptól – Szóval írj mindenképpen, hogyan telik a napod! Még egyszer boldog szülinapot! Vegas, baby! – nevetést hallva a túl oldalról.

- Rendben, és köszönöm még egyszer, de nem kérek még több nem bejelentett eseményt. Félek nem vészelem át a mai napot. Élvezd Hollandiát! – röhögött, majd letették a hívást, és közelebb ment a berregő járműhöz.

A srác becsukta az ajtót, ahogy beszállt, s utána beült mögé. Hol az anyjára, hol hátra nézett a többiekre, főleg rá. Nem értette mi történik, de anyja csak vigyorgott és elindult be a városba.

- Hova megyünk? – kérdezte meg hirtelen, amire nem kapott választ helyette valaki egy sálat tekert a szemére, hogy ne lásson, majd meg is kötötte. Nem túl erősen, de annyira igen, hogy nem nem csúszott el róla.

- It is a secret – suttogta a srác az ülése mögül, és egy fajta meleg érzés futott végig a gerincén.

Szóval nincs vége a napnak, és nem egy nyugis kedd lesz mai. Sóhajtotta, miközben a gyomrát egy apró remegés rázta meg, viszont nem volt jele annak, hogy rosszul lenne. A férfi ujjait érezte meg a jobb karján, de azonnal elhúzta onnan a kezét és az ölébe helyezte. „Akár öt kecskéért is eladhat egy hatvan éves török basának, csak többet ne találkozzanak" – gondolta, de inkább el is vetette, mert nem biztos, hogy olyan jó dolga lenne az idősebbel.

(35 perccel később)

Éppen Budapest egyik trambulin parkánál parkoltak le. Volt már pár autó a parkolóban, de nem sokan, sőt azt is tudta az édesanya, hogy pontosan kik várnak odabent, kívétel ez alól a szülinapos, akinek mind ez még titok volt.

- Megérkeztünk? – nyúlt a szemfedőért, hogy levegye, de az anyja megfogta a kezét jelezve, hogy még ne – Komolyan? Így kell közlekednem?

- Fogom a kezed, mint kiskorodban – mondta, amire kedvesen felnevettek – Kísérünk majd téged mind – tette hozzá.

Kiszálltak a kocsiból, majd elindultak az épület bejáratához. A recepciós már azonnal tudta, hogy kik érkeztek meg, és előre rohant a helyiség ajtajához. Óvatosan nyitotta ki, hogy semmi zajt ne csapjon. Valami kód féleséget kopogott le, majd visszament a pulthoz.

- Üdv nálunk! Erre tessék – mutatott az ajtó irányába, bár Petra nem tudtam merre kellene mennie, de a két vezetőhe óvatosan vittek befelé.

- Ha elhanytok, akkor azonnal hívom a zsarukat – jelentette ki, amire körülötte csak nevettek. Kívéve a török haverja, aki nem értett ebből egy szót sem.

„Mi folyik itt? Ki volt az a nő? Miért van lefedve a szemem?" – gondolta, majd egy kis idő múlva megálltak. Leszedte a kendőt a fejéről az anyja, és egy ajtóval találta szembe magát.

- És most mit csináljak? – nézett hátra, de nem nagyon engedték, hogy túl sokat lásson, mert a falon sok-sok plakát volt a helyiséggel kapcsolatos dolgokkal – Nyissam ki? – nézett körbe a többiekre, akik hevesen bólogatni kezdtek. A török barátja nem igazán tudta mit mondanak, de nem szólt egy szót sem. Érezte, hogy most jön a meglepetés, hogy most kezdődik az igazi izgalom.