A Mars-incidens

2375

2375 - A vénuszi New London lakóbázison
Jon Secur Jr. felébredt. Ágyában rajta kívül ismét nem feküdt senki - felesége a mai napon is korán ment dolgozni a pékségbe. Kinézett a lakókapszula ablakán, a reggeli sürgés-forgás már megkezdődött. A szabványosított, fehér űrsiklók suhantak át a hatalmas, szürke kapszulatömbök között. Közülük néhány talán élelmiszert hoz, néhány talán átszállítja a szomszédos körzetekbe - futott át Secur agyán.

Kiment a fürdőszobába, fogat mosott és lezuhanyozott, vízkímélő üzemmódban. Kissé őszülő haját megfésülte, majd órájára nézett - 8:19 volt, műszakja fél óra múlva kezdődött. Kibattyogott a nagy szobába, és rendelt egy pirítóst, miközben a híreket nézte.
-BOTRÁNY! A KORMÁNY ELTITKOLJA A HÁBORÚS KÉSZÜLŐDÉST! NE HAGYJUK MAGUNKAT!!!
-Ryan Tucker kitálalt! Az embereket elpusztító űrlények már a megvetették magukat az Alfa Centaurinál!

Secur elképedt. A híradások mindig túlzók voltak, de az utóbbi pár hónapban mintha az egész sajtó megőrült volna. Egymást licitálják túl őrült ötleteikkel... Háborús készülődés? Embereket elpusztító élőlények? Két hete még a hírek azzal voltak tele, hogy az népesség csökkentése érdekében klórgázzal és ammóniával keverik a védőhálók oxigénjét... Na persze, a népesség továbbra is olyan alacsony, hogy sokaknak 2 munkát is vállalniuk kell annak érdekében, hogy minden munka el legyen végezve. Még hogy népességcsökkentés!

Az órára nézett: 8:33-mat mutatott, így ideje volt indulni. Gyorsan felöltözött a kék-fehér tiszti egyenruhájába, tükörbe nézett, hogy minden stimmel-e, majd lebattyogott a kapszulatömb garázsába - ott parkolt speciális, vörös-fekete színű űrsiklója, amely jelezte, hogy nem egy átlagos személy- vagy teherszállítóról van szó. Beült, a zsilipkapun kiment - tudniillik, az emberi szervezet nincs hozzászokva ahhoz a magas nyomáshoz, ami a Vénuszon van. Mindent csak lezárt, zsilipelt kabinokban, területeken és járművekben lehet tenni; kilépni a túlnyomásos területre szigorúan tilos és életveszélyes! És persze a védőháló nélküli területeken több, mint 460 °C van, tehát tényleg semmi oka nincs az embernek megszegni a szabályokat...

Secur pár perc alatt áthaladt a városon. Kijutva a védőhálóból, egyből dél felé fordult: egyenesen az Nemzeti Űrköltöztetési Kutatóintézet legmagasabb szintű irodái felé. Behajtott az intézet zsilipkapuján, ahol a számítógép néhány másodperc alatt azonosította - valóban egy illetékes személy próbált bejutni. Secur leparkolt a 01-es számú parkolóhelyen. Kiszállt, belépett az épület ajtaján, ahol hatalmas csend uralkodott - annak ellenére, hogy közel háromszáz ember dolgozott csak ebben az irodában.
Végigment a fő folyosón, aminek a végén egy hatalmas, automata ajtó állt, mellette felirat: "Jon Secur Jr., NSRI főtengernagy".

Hetek óta nyomta a vállát egy hatalmas súly. Lassan 300 éve, hogy őseik elhagyták szülőbolygójukat végleg, a végtelen környezetszennyezés okán. Elsőnek a Marson telepedtek meg, de 130 éve szükségessé vált az első hajók megindítása a Vénusz felé. Tudták, hogyha a Föld és a Mars után a Vénusz készleteit is elhasználják, új naprendszer felé kell nézniük.
Tudósaik kezdeti számításai szerint a Vénuszon létrehozott biztonságos zónák fenntartása, bár a korábbi bolygókhoz képest sokkal több energiával jár, a szigorú korlátozásokat betartva, akár a 2500-as évek közepéig, vagyis még 150 évig képes lehet kiszolgálni a lakókat.
Ennek ellenére nagyon úgy tűnik, hogy a Mars pár éven belül szintén lakhatatlanná válik, a Vénusz pedig száz éven belül. A kutatók jelenleg is számolnak. Márpedig ha a bolygók lakhatatlanná válnak ilyen hamar, akkor pár éven belül el kell indítani az első telepeseket valahova... De hová?

Ekkor kopogtak az ajtón.
Ki a fene lehet az? - gondolta Secur. Főtengernagy volt, általában csak fontos ügyekkel zavarták őt, hiszen naponta háromszor van tárgyalás az aktuális ügyekben. Míg ezt végiggondolta, már megint kopogtak.
-Szabad! - kiáltott ki hangosan. Egyik beosztottja volt, Dr. Miller a kutatási részlegről. Hosszú haja az előírt rendezettség helyett össze-vissza lógott, távolról látszott rajta, hogy ma még nem látott fésűt. Egyenruhája rendezetlen volt, a gombokat eltévesztette, a nyakkendő lógott.
-Mit szeretnél? - kérdezte Secur a fiatal hölgyet.
-Secur főtengernagy, Dr. Adrienne Miller alparancsnok. Jelentésre készen állok! - vágta magát vigyázba egyből, ahogy az ajtón belépett.
-Jelentés?! Két óra múlva lesz parancsnoksági megbeszélés! - csodálkozott Secur.
-Uram, a hír sürgős, nem várhat. Taylor főparancsnok, a Bolygó- és Naprendszerkutatói Osztály vezetője küldött azonnali hatállyal. - ez a mondat megfogta a főtengernagyot. Ha a hír ennyire fontos, hogy a főparancsnok egyenesen az iroda vezetőjéhez küldi a fiatal kutatót, hatalmas problémáról lehet szó.
-Mondja alparancsnok... - erre a hölgy nagy levegőt vett, majd belekezdett.
-Én és a csoportom dolgozunk a jelenleg lakott bolygók vizsgálatán.
-Ó igen, a Vénusz és a Mars! Nos, mire jutottak? - kérdezett kíváncsian Secur.
-Csupán rossz hírekkel tudok szolgálni... A Mars lakóközpontja veszélyes állapotban van. A pajzs, ami védi a telepeseket, a bolygó belső energiájával működik, ilyen módon az energiaellátása véges. Már csak csupán 3 évnyi tartalékuk maradt.
-Dehát ez borzasztó! - szörnyülködött a főtengernagy.
-És még nincs vége, Uram. Mint ahogy Ön is tudja, ki-be haladó objektumok, mint például az űrhajók vagy a kompok nagyobb energiaterhelést jelentenek a pajzsnak. Számításaim szerint, ha most azonnal, a legjobb arányban szállítjuk kizárólag a telepeseket mindenféle eszköz, nélkül, a pajzs az utolsó néhány százezer ember kimenekítése előtt leáll. És mint mondtam, ekkor még nem számoltunk a gyárak, személyes tárgyak, élelmiszertartalékok és védőfelszerelések, vagy csupán az embereken lévő ruházat elszállításával, kizárólag a meztelen emberekkel.
-Ne folytassa! Azonnali ülést hívok össze! - ezzel a számítógépe felé fordult. - Volfar hadnagy!
-Secur főtengernagy? Miben lehetek szolgálatára? - kérdezett vissza az idősödő hadnagy.
-Hívjon össze azonnali ülést minden vezető tiszt számára, tíz perc múlva! - adta ki a parancsot.
-De uram... Ez a megbeszélés két óra múlva lesz!
-Hallotta a parancsot. Azonnal! - azzal letette. - Dr. Miller, maga fog előadást tartani. Készüljön fel!
-De uram, Taylor főparancsnok az osztályvezető!
-Semmi de! Erre Ön a legalkalmasabb. Nincs idő holmi formalitásokra! A Mars haldoklik! Tíz perce van.

Secur a falra nézett, ami listázta az elmúlt 500 évben élő vezető országok elnökeit. Szeme mindig egy emberre nézett. 2024 - Az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Ő lett volna az utolsó, aki tehetett volna valamit.

Ő lett volna az utolsó...