Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nem szeretem ezt a bolygót, mindig olyan meleg van - törölte le az izzadságcseppeket a homlokáról Xiumin.
- Én éppen ezért imádom - közölte vigyorogva Loey.
Vicces volt hallgatni, ahogyan a Főnix és a Hópehely vitatkoznak a hőmérsékletről. Nekem igazából nem volt véleményem a dologról, tudtam, hogy a Phorix XO7 közel van a Naphoz, ezért ilyen nagy forróság.
A csapat éppen felderítést végzett, ugyanis furcsa jelenségeket észleltünk a galaxis egyes részein, ezek pedig aggasztóak voltak.
- Hyun, tudnál nekem adni egy kis fényt? - pillantott rám vezetőnk, Suho, én pedig úgy tettem, ahogyan kért. Kezemben egy apró fénylabda jelent meg, amit a sötét terület felé irányítottam.
- Sejtettem - sóhajtott fel, mire mindannyian lemerevedtünk és őt kezdtük vizslatni. - Valami készülődik, össze kell szednünk az Exodeux darabjait és Exoplanetra szállítani őket, ahol el tudjuk zárni biztonságosan.
- Mi készülődik? - kérdezte Xiao Lu, miközben egy Loey által lángba borított sziklát lebegtetett.
- Valami nagyon rossz - felelte Suho, és nemes egyszerűséggel, hátrahagyva minket, elindult az űrsiklója irányába.
Egy emberként fordultunk a barlang felé, amelyet idáig a vezetőnk tanulmányozott, és bepillantva rajta, lélekfacsaró látvány tárult elénk: különböző bolygók lakóinak vérben ázott holttestei hevertek egymás hegyén-hátán.
Összenéztünk, én pedig kioltottam a fényt, majd Suho után indultam.
«—»
Az út Exoplanet felé csendesen telt, senki sem kommunikált, a gondolataink kitöltötték az elménket teljesen. Nem tudtam, mi vár ránk, de rettegtem. Az Exodeux hatalmas ereje nem való rossz kezekbe, így tudtam, mindent meg kell majd tennünk azért, hogy biztonságban legyen.
Igaz, a kiképzés alatt különböző pszichológiai tréningeket is kaptunk annak érdekében, hogy az érzéseink ne álljanak útban, de nem tudtak belőlünk kiölni mindent. Talán nem is akartak.
- Osztag, valami nincs rendjén - hallottuk meg a semmiből Xiao Lu hangját a rádiónkon keresztül. - Azt hiszem, követnek minket - folytatta.
- Én is észlelem, Xiao Lu - szólalt fel Kris is.
A kijelzőkre vezettem a tekintetem, és rögtön megpillantottam, miről beszélt a két társam. Nagyjából egymás mellett haladtunk mindannyian, ők ketten talán kicsit le voltak maradva tőlünk. Mögöttük pedig vörös színnel villogott három ismeretlen égi jármű, amelyek gyorsan közeledtek feléjük.
