·•·Bizalom Nélkül·•· ·•·Thorki·•·

•Fájdalom testben, lélekben...•

„Még hallottam a tompa nevetést, és homályosan láttam, ahogy a fejem mellett elfolyik a vér, majd minden elsötétült...”

·•·Arinita szemszöge·•·

Reggel mikor felkeltem észrevettem, hogy Loki nincs a cellában.  Felálltam és körülnéztem.  Nem messze tőlem állt egy Sakaar-i őr, és mikor észrevett odajött hozzám betapasztotta a számat valamivel.  Megfogta a kezeimet és az ablakhoz vezetett.  Loki kint volt...  A Nagymester épp a véres nyakát fogta, amin kötél volt.  Előtte a padlón is vér volt, nem is kevés.  Egy őr odaállt Loki elé és láthatóan erősen belerúgott a két sípcsontjába.  Erre a Nagymester elengedte Lokit, ő pedig hatalmas csattanással a földreesett.  A feje alól elkezdett folyni a vér, amire az őrök és a Nagymester elkezdtek nevetni.  Megrúgtam az engem lefogó őrt, és letéptem a számról azt az izét.  "Te szadista állat!"  Kiabáltam rá a Nagymesterre, amire abbahagyta a nevetést, de még mindig mosolyogva rámnézett.  "Hé, Lucifer, kérlek hozd őt is~"  mondta, amire a mellettem levő őr megfogott, és kirángatott a cellából...

·•·Thor szemszöge·•·

Reggel mikor felkeltem, egyből egy szó jutott eszembe...  „Hiányoztál...”  Amióta Loki illúziója ezt mondta, azóta nem tudok másra gondolni.  Túlságosan féltem attól, hogy Loki utál, ezért már a "nem vagyok a testvéred" vita óta nem mentem le hozzá.  Elegem lett, így felkeltem, elkészültem és lementem a Nagymester gyűjteményébe.  Bementem és a cellák között sétálva elértem a kék üvegű cellát.  Odaálltam az üveghez, és olyat láttam amitől majd' megszakadt a szívem.  Loki a cella túlfelében ült, a nyaka, tarkója, homloka és lába csupa vér volt, a szája széléből szintén folyt a vörös folyadék.  Az öcsém éppen nyakába fúrva a fejét ölelte Arinitát, aki mellesleg szintén csupa seb volt.  Loki halántékjából patakokban folyt a vér. Mindeközben sírt, és a könnyei mosták le az arcáról a vért.  "Uramisten..."  Mondtam elhaló hangon, amire Arinita felemelte a fejét.  "Mi törté-"  kezdtem.  "Menj innen."  Mordult rám hirtelen Arinita, és a piros szeme megcsillant a fényben.  "De-"  "Azt mondta menj innen!"  Mordult egyet Loki is, aki eközben letörölte a könnyeit.  "Én csak segíteni akarok-"  Mondtam.  "Menj. Innen!"  Kiabált rám Loki, és odajött hozzám az üveghez, és ráütött.  "Hé, hé, hé!"  Hallottam egy hangot, majd a cella hátuljában belépett a Nagymester.  Rádobott egy sokkoló-hálót Arinitára, és Lokit sarokba szorította.  (Igen, kör alakú cellában ez lehetséges)  Összefogta Loki kezeit és közelebb-vonszolta az ajtóhoz.  Itt egy őr odaadott neki egy kötelet, amit a Nagymester ráerősített az öcsém nyakára, és belerúgott Lokiba, aki elesett, és a kötél a nyakán megszorult.  "Megmondtam hogy nem morog rá a látogatókra, cicus~!"  Mondta azzal egy utolsót rántott a kötélen.  Loki kiköpött egy adag vért a szájából, és a Nagymester levette a kötelet, azzal kiment a cellából, és mellémsétált.  "Tessék, emlék~!"  Mondta, azzal a kezembenyomta a véres kötelet és két őrrel mellette kiment a teremből.  Visszanéztem a cellába, ahol Arinita épp Loki nyakát nézte, hogy mennyire súlyos, majd megölelte.  "Ez is a te hibád!"  Mondta Arinita emelt hangnemben, és könnyes szemmel belenézett az enyémbe.  "Miért is?"  Kérdeztem vissza értetlenül.  "Ha azt mondom menj el, akkor elmész!"  Morogta, azzal segített Lokinak átmenni a cella túlfelébe.  Én megfordultam és felmentem a szobámba.

·•·Arinita szemszöge·•·
·•·Egy héttel később·•·

Az elmúlt hétben a Nagymester nagyon rászállt Lokira.  Minden nap minimum egyszer kivitte és az őrökkel megverette, és visszahozta.  Ma valahogy más volt.  A Nagymester szokásához híven bejött, engem lefogatott két őrrel, és elfogta Loki kezét.  Ezúttal viszont rátett egy sokkolót és bekapcsolta.  Loki erőtlenül térdreesett.  "Mivan, ennyitől összeestél, kezdesz gyengülni bogaram~!"  Dorombolta a Nagymester, és közelebblépett, majd letérdelt elé.  "Na, már vissza se szólsz?"  Mosolygott a Nagymester, amore én rámorogtam.  "Halgass!"  Kapta felém a fejét.  "Na akkor lássuk... Mit is kezdjek veled~?"  Duruzsolta a Nagymester.  Loki még mindig erőtlenül ült a földön, amikoris a Nagymester kikapcsolta a sokkolót.  "Háát, mit tegyünk..?"  Mosolygott tovább.  "Mondjuk hagyd békén!"  Mondtam, amire hátrafordult.  "Megkérhetlek hogy ne vágj a szavamba!"  Mondta idegesen.  "Nos, hol is tartottam...  Ja igen."  Mondta, azzal rátette a kezét Loki vállára.  Loki erőtlenül felnézett rá, és könnyekkel ázott szemmel ránézett a Nagymesterre.  "Ölj meg..."  mondta halkan, amire én és a Nagymester is lesokkoltunk.  "Tessék?"  Kérdezte a Nagymester összezavarva.  "Semmi hasznom.  Arra vagyok csak jó, hogy kiéld a szadista vágyaidat."  Mondta Loki, amire a Nagymester felállt, és összezavarodott tekintettel nézte az előtte ülőt.  "Hidd el ő még holtan is többet ér, mint te valaha élve."  Mondtam majd ránéztem Lokira és rámosolyogtam.  "Igazán?"  Nézett rám a Nagymester.  "Oh, igen.  Mondjuk ki nem?"  Vigyorogtam rá.  "Ó, én tudnék sorolni"  kezdte majd egyszer csak egy sokkoló landolt a Nagymester nyakán, majd az össze is esett.  "Megjött a felmentő sereg!"  Hallottam Korg hanját az ajtóból.

·•·Folytatás következik...·•·