titkolt szerelem;

a bár

Miután elsiettem a házunkból a bárba vettem az irányt. A bár volt az én sajátos menedékem, hisz én alapítottam, én dekoráltam és minden egyéb dolgot én oldottam meg rajta egyedül, hisz akkor még nem volt Josh a szüleim és a testvéreim pedig nem engedhették meg maguknak, hogy segítsenek és ezek mellé elég messze is laknak tőlem. De nem gond, mivel így tudom, hogy van valamim, ami csakis az enyém.

Mikor beértem a bárba, az tömve volt emberekkel. Hátra indultam az iroda felé, hátha ott találom a barátnőmet Margotot. 

- Szia csajszi. -köszöntöttem egy nagy mosollyal. Ő a forgószékben ült és hatalmas vigyorral visszaköszönt nekem. Már két hete nem látott, mivel Joshal elmentünk üdülni  Horvátországba, Nevezhetjük ezt amolyan korai nászútnak.

- Hogy telt a nyaralás? Hoztál nekem valamit? -kérdezte.

- Oh basszus. -csaptam a fejemre. -Otthon hagytam, annyira siettem. -haraptam be a számat zavaromban. - Megérkeztek Josh unokatesói. -forgattam a szememt.

Margot mindent tudóan rám nézett, majd egy pajkos mosoly hagyta el száját. 

- És jól néznek ki? Ethan olyan helyes élőben, mint a képeken, ugye? -kérdezte.

- Nem rossz, de egy bunkó, öntelt kis féreg. -szörnyedtem el.

- Az öntelt kis férgek jók az ágyban. -kacsintott rám. - Még jó, hogy te férjhez mész. -és ez volt az a pillanat, amikor elnevettük magunkat. 

- Ha gondolod még be is ajánllak téged nála. -nevettem tovább. Tom, a pultos srác dugta be a fejét az ajtón.

 - Lil, téged keresnek. -mosolygott.  Összeráncoltam a szemöldököm, majd nyugtáztam magamban, hogy biztos Josh és előre sétáltam a pulthoz. 

Kitágult szemmel néztem azt a férfit, aki gyönyörű arcát támasztotta és talán engem keresgélt tengerkék színű íriszeivel.

Beharapott ajkakkal sétáltam oda hozzá. 

- Szia Ethan, mi járatban? -kérdeztem közömbösen. Rám emelte tekintetét.

- Josh küldött, hogy kérjek bocsánatot. -válaszolta bunkón. Hm mit is vártam tőle. - Meg hogy vigyek valamilyen piát, mert nálatok elfogyott.

- Oké. -válaszoltam szűkszavúan és a hátam mögötti polcról leemelem két üveg whiskyt. Odanyújtottam neki, ő pedig nyúlt érte. Az ujja hozzáért az enyémhez és egy idegen, meleg érzés járta át a testem. Egyszerre néztünk a kezeinkre, majd egymásra.

- Ha ennyit akarsz, akkor szia. Dolgom van. -szakítottam meg a pillanatot és rántottam el a kezem. Összezavarodottan nézett engem.

- Izé, aha igen ennyi. -motyogta, szinte már nem is hallottam, mit mondott a dübörgő zenétől, hanem a szájáról olvastam le a szavakat. Fordult el tőlem és a kijárat felé igyekezett, én pedig zavarodottan néztem távolodó alakját, mire ő hirtelen visszafordult. - Te is érezted ugye? -kérdezte kissé csalódott tekintettel tőlem. Tudtam mire gondol. Éreztem, de jézusom, vőlegényem van.

- Nem. -néztem rá kérdő tekintettel. - Mire gondolsz? - kérdésemre megrázta a fejét és kiviharzott a bárból.

Az agyam pörgött és tudtam, hogy baromi messze kell lennem tőle, ha nem akarok gondot az életembe.