Fruit cakes. - moonbae

02 - narancs

two
______

— Hagyj már, Younghoon! Nem én aludtam el  az előadó harmadik sorában... — csapott rá Chanhee a mellette ülő karjára, s a hangos csattanás után fájdalmas arccal vette szemügyre piros tenyerét. Elhúzta száját.

Elfoglalták az egyik asztalt a tánc tanszék épülete előtt Changminre várva, aki tánc szakos volt az egyetemen. Megbeszélték, hogy mivel nem sokszor szabad egyszerre a délutánjuk, ez alkalommal ne csak videojátékozni vagy tanulni menjenek át valamelyikükhöz, hanem inkább beülnek valahova kajálni. A szokásosnál azonban valamiért tovább tartott a fiúnak, a másik kettő pedig nem bírt csendben maradni.

Kevin minden megjegyzés nélkül hallgatta a lassan tíz perce tartó vitát, ami talán egy filmtől indult, s valahogy eljutottak addig, Chanhee milyen figyelmetlen tud lenni, Younghoon pedig a túl sok késő esti videójáték miatt végig alussza az előadásokat, majd számon kéri Chanheet, miért nem jegyzetelt.

A veszekedéseik végül mindig abbamaradnak, ha találnak valaki mást, akinek közösen lehet beszólogatni. Vagy ha Younghoon elfárad, tudja, hogy Chanhee nyugalmát meg lehet venni barackos tejjel vagy kávéval arról a drága helyről, amit még Kevin fedezett fel régebben a város szívében.

Younghoon levegő után kapott, de leteremteni már nem volt ideje a fiatalabbat, mert egy sötétkék táska került az előtte lévő, addig üres helyre az asztalon, s egy Jacob a pad azon szabad részére. Kimerültnek tűnt - gondolta Kevin, ahogy végignézett Jacob fáradt arcán és követte a nemtörődöm mozdulatot, ahogyan eltúrta tincseit homlokából mielőtt megszólalt.

— Már fél utcányira hallani lehet titeket — hangja komoly volt, mire Younghoon és Chanhee befejezték a vitatkozást, úgy pislogva a fiúra, mintha ők lettek volna a világ legártatlanabb emberei. Jacob lemondóan megrázta a fejét és halványan mosolyogva Kevin felé fordult. — Szia.

— Szia.

— Jesszus, már megint kezdik — suttogta Chanhee eltakarva a száját kezével, a mellette ülőhöz hajolva, s figyelmen kívül hagyta Kevint, aki felvont szemöldökkel bámult rá. Persze, ilyenkor bezzeg azonnal jóban vannak. Younghoon bólintott, mielőtt hangot adott volna egyetértésének.

— És azt hiszik nem nyilvánvaló — Kevin éppen megcáfolni készült őket, mikor Jacob - akit valahogy sosem zavarták ezek a megszólalások a barátaiktól - az oldalának dőlt. Ennyi. Semmi mást nem tett, de Kevin szíve azonnal elolvadt.

— Had maradjak így kérlek, fárasztó napom volt — mormolta Jacob lágy hangon.

Hosszú idő óta barátok voltak már, teljesen természetessé váltak ezek az apró érintések közöttük, Kevin szíve mégis túlreagált néhányat, mióta tudatosultak benne az érzései Jacob iránt. Többé nem tudott természetesként tekinteni az ölelésekre és az egy ágyban alvásokra, hiába voltak ezek megszokottak közöttük. Hiszen ki ne aludna el a legjobb barátja mellett egy egész éjszakás sorozat maraton után?

A kedvenc dolga mégis az volt, ahogy Jacob csak úgy megfogta a kezét és az ujjaival kezdett játszani. Bármikor; mikor a barátaikkal ebédeltek és Kevin éppen mellette ült - tehát majdnem mindig -, mikor kettesben filmeztek vagy beszélgettek. Olyannyira diszkréten és észrevehetetlenül kezdődött el ez a szokása, hogy Kevin egyszer csak azon kapta magát mikor külön voltak, hogy valami hiányzott.