Tokka moments

Morning

A kis házikora rásütött az őszi nap sugara, csicseregtek a madarak, meg hasonló dolgok. A kényelmes otthon háloszobájába is besütött a reggel, Toph nagy bánatára. Bár a nő, nem kelt fel, férje mégis ébredezni kezdett. Az ablakon bámult, ki és azon elmélkedet mit csináljon reggelire, majd mikor a napot magasan érezte, oldalán alvó felesége fölé hajolt. Arcon puszilta, ahogy minden reggel szokta. Gondolom úgy gondoljátok a fekete hajú neki küldte a falnak ilyedtében, de e helyet egyszerűen csak elmosolyodott. Szeretett férje ajkaira ébredni.

- készen álsz a napra? - mormolta a nő fülébe. De a megszokott "igen" helyett más választ kapott.

- nem! - válaszolt nyafogosabb hangon. Toph tudta, hogy a hétfőre nem áll készen, ahogy Suyin se. Bár mikor ezt mondta elfelejtette, hogy ilyenkor, mit is csinál Sokka.

- nem-e? - kérdezte nevetve. Egy rántással lerántotta a takarot( amit a párja egy morgással díjazott), majd mennyaszony pózba kapta fel feleségét, és úgy indult el vele a konyhába.

- Sokka! - ütögette férje vállát, a pár vak tagja - tegyél le! - ám szerelme nem teljesitette kérését - Sokka! - mondta hangosabban, de nevetve.

- itt is vagyunk! - tette le a konyha székre. De abban a pillanatban, befutott a ház legkissebb tagja is, és ráugrott apja hátára. Sokka nevetve, kezdett pörögni lányával a hátán. - itt az én kedvenc fémidomárom. - a leányzó kicsi volt, de ugyan olyan tehetséges mint az anya.

- úgy tudtam az én vagyok. - sétált a konyha pulthoz  Toph. Nem volt megsértödve, csak poénkodott.

- az én vagyok. Te apa kedvenc földidomára vagy. - magyarázott Suyin, mire az apja letette. Odasétált felesége mögé, hátulról megölelte, majd újra arcon puszilta, mire a nő megfordult és megcsókolta. - fujj! - hallatszott a vékony hang.

- ha neked ez fujj - gyújtott a serpenyő alá tüzet - látnod kéne, hogy táncol apád. - ütött bele az edénybe két tojást.

- héy! Ez most megsértett! - tette szabad kezét a szívére. - én igenis jól táncolok. Emlékez csak vissza! Az esküvönkön is én vezetelek.

- mivel nem tanultam táncolni. - védekezett, miközben megforgatta az ételt - senki nem mondta, hogy táncolni kell. De te tudod mit mondtál?! - fordult a feréfival szembe.

- mit?

- hogy te csinálod a reggelit. - sétált el a sütő mellől, és leült a lányával szembe. Vagyis csak akart. Sokka fél úton elkapta, és megpörgette. - mit csinálsz?

- táncolok veled. - fél kézzel elzárta a tüzhejet, majd dudolászni kezdett - hüm, hüüüm, hüm... - (stb).

Egyik kezét derekára tette, másikkal megfogta a nő kezét, és vezetve elkezdtek keringőzni. Toph és Suyin nevettek, ahogy táncolt a házaspár, Sokka dudolt, majd a nőnek eszéb jutott az esküvőjük. Akkor is ugyan úgy meglepte. Hisz újdonsült férje két kezét megfogva, felhúzta a székről, és a fülébe mormolta: " lépj a lábamra ". Amilyen meglepő volt a kérés annyira, esett jól a tánc. Az újdonsült feleség rálépet párja lábára, válra hajtotta fejét és hagyta, hogy teljesen vakon vezessék. Hisz akkor fogadták meg, hogy jóban, rosszban együtt lesznek .

Toph most újra, Sokka válára hajtotta a fejét, és hagyta, hogy vezesse. Csak most nem taposott a férfin. 13 telt el, de ugyan olyan boldogok voltak.

- most én apa! - szólalt fel a 8 éves kislány. Toph ajkon puszilta szerelmét, majd vissza ment a sütőhőz.

- na jöjjön kisasszony. - fogta meg lánya kezét a férfi - lépj a lábamra, és hunyd be a szemed. - a kislány megtette amit apja kért, és fülig ért a szája - ne less! - ahogy gyengéden megfogta lánya kezét, lassan lépkedve újra keringőzni kezdett. Hangossabban dudolt, és rendesen dölöngélt. Miközben azt énekelte - bajban van a részeg tengerész...

Toph nem látta őket, de hallotta lányuk önfelet kacaját, Sokka részeg tengerészekről szoló dalát, de még azt is ahogy a lábuk dobban. Mosolyogva készítette a reggelit, és mikor kész lett, tányérra rakta, kikerülte a számára két legfontosabb embert, majd amint letette az asztalra a tányérokat, leült.

- Sokka, ne énekelj a végén, még alkoholista lesz a gyerek. És amúgymeg kész a reggeli.

- REGGELI! - szaladt helyére a kis coffos. Sokka és szép lassan leült majd, beszélgetve, poénkkdva reggelizett meg a család azon a nyugalmas hétfő reggelen.

±gondolat+

Toph újra mosolyogva ébredt, bár már nehezebben kelt ki az ágyból, és nem azért mert fáradt lett volna. Megint azzal a reggellel álmodott, mint mostanában sokadszorra. 86 éves korábban sem szokta meg, hogy egyedül ébred reggelente és senki nem kérdezi meg, tőle, hogy kész e a mai napra.

Az ágy szélén ülve, megfogta a csukloján lévő karkötöt, amit Sokka "űrföldnek" hívott, és érezte ahogy eszébe jutt a gyerekkora. Aang, Katara, Zuko, Momo, Appa, Iro, és Suki... Mindenki aki fontos. De aki a legjobban hiányzott neki az mégis Sokka volt.

- mennyi pojént tudnál arról mondani, hogy Aang lány let - mormolta magának az öreg nő, majd az eszméletlen Korrára nézett. - mennyi, mennyi poént... - csóválta fejét. Egyszerre örült, hogy újra találkozhatott az avatárral, és szomorította el. Korra egy cseppet sem hasonlított Aangra. Még gyerekes sem volt. - és teljesen kiakadnál, hogy ő, nem is olyan mint Aang volt. És azt sem akarnád, hogy Katarával találkozzon. - sosem volt szomorú, mikor azon mélázott Sokka mit tenne, vagy mondana. Inkább a mardosó hiányérzett fogta el. De ilyenkor csak vissza gondol a szép napokra és máris jobb kedve lesz - elkébzelni sem tudod mennyire unalmas nélküled az életem... - csoválta a fejét.

!!! NEM LÁTTAM A KORRA LEGENDÁJÁT !!!
(Csak editekből és googleból tudok, a lányról, és hogy Tokka összejöt)

Oké!
Ez lenne az első part. Nos remélem megtecenek az egyperces rövid történeteim.
És remélem, hogy olvasni fogjátok a következőt. (már ha lesz😅)