Hé!Ne tedd!Kérlek!!!( daichi×kuro)

2

~Daichi~

Miközben sétàltunk hazafelé Kuroo furcsàn csendben volt kíváncsi lennék vajon miért.
- Hé Kuroo valami baj van, nagyon csendes vagy...
- Mi..öö..nem dehogy is csak egy kicsit elgondolkodtam ..- nevetett fel erőltetetten.
- Rendben de ha màr így hozta a sors hogy nálunk fogsz lakni nyugodtan elmondhatod ha bánt valami szívesen meghallgatlak - mosolyogtam rá.
- Uhh ez túl hirtelen jött ..de..köszönöm...-
Ezután nyugodt csendes utunk volt hazáig.
Mikor hazaértünk levettük a cipőnket és elmentem megkeresni anyut ő pedig követett .
- Szia anya van egy hivatlan vendégünk ő itt Kuroo nálunk van a csapatával edzőmeccsen és csak itt tudott megszánli - mondtam a tarkómra simítva
- Üdv nagyon örülök a találkozásnak Kuroo Tetsuro vagyok - nyújtotta a kezét.
-Szia .- köszönt vissza az anyukám szükszavúan.
Sóhajtottam egyet és elkezdtem a szobám felé húzni Kuroo-t de ahogy megszorítottam a csuklóját felszisszent és elrántotta a kezét .
- Mi a baj ? -Kérdeztem
- Áhh semmi csak biztos meghúztam edzésen he he-
- Hagy nézzem meg hátha tudok rá adni valami krémet - már nyúltam a kezéért
amikor újra elrántotta .
- NEM ..vagyis arra semmi szükség holnapra jó lesz akkor elmehetek fürdeni ?-
- Persze de előtte pakolj le a szobámban-.
- Rendben-.
Bementünk a szobámba lepakolt és máris ment fürödni..ahogy egyedül maradtam elkezdtem gondolkodni ,nem hiszem hogy tényleg meghúzta a kezét de a másik eshetőség amire gondolok nagyon remélem hogy nem igaz...

Tetszik ? Vagy nem?
❤️ Köszönöm hogy elolvastad ❤️

❤️!Légy önmagad!❤️