Soojin feljegyzései

For you

Na remek. Kisírtam magam Yuqi-nak. Mondjuk rendes volt velem és meghallgatott, de ritkán szoktam sírni, és akkor is főleg egyedül, úgyhogy kicsit szokatlan volt ez mindkettőnknek. Hogy mi miatt sírtam, az szerintem egyértelmű. Shuhua tökéletesen boldog nélkülem. Hiába jöttem rá, hogy szeretem, ha elkéstem vele. Mostmár úgysem akarna velem lenni.

Még soha nem éreztem ilyet korábban, és azt hiszem nem is akartam, bár ha úgy nézzük, akkor megérdemeltem. Összetörtem Shuhua szívét, és most az én szívem is darabokban van, igaz az ő tudta nélkül. De talán jobb is, hogy nem tud róla, nem akarom, hogy miattam rosszul érezze magát. Az mégis mire lenne jó? Az egyetlen amit tehetek, hogy megpróbálok nem gondolni rá, ez azonban nehezebb, mint hittem. Egyszerűen mindenhol ott van, a közös gyakorlásoknál, az étkezéseknél, amikor kimegyek a szobámból, és amikor egyedül akarok maradni, mert időnként feltűnik Yuqi oldalán, és rám ügyet se vetve nevetgél vele valamin, amit csak ők ketten értenek. Olyan rossz Yuqi-val látnom őt, amikor azt szeretném, hogy velem legyen. Igaz, hogy ők nincsenek úgy együtt, de akkor is. Féltékeny vagyok és... magányos. Jó lenne, ha valaki bejönne most hozzám. Még Yuqi-nak is örülnék, bár neki szerintem már elege van belőlem és a szívfájdalmamból. De egyszer csak visszajön a mosdóból, hiszen ő a szobatársam. Jobb szeretném, ha Shuhua lenne az. Ha vele tölthetném a legtöbb időt a csapattársaim közül. Ha ő aludna a szemközti ágyon, és az ő lépteit hallanám most a folyosón közeledni. De biztos csak Yuqi az. Vagyis... Yuqi nem szokott kopogni. Tudok viszont valakit, aki szokott...