Anne Valois ━ REIGN

Tizedik fejezet

Méltóság

      Ferenc, az éjszaka sötét leple alatt csendesen lépked vissza a palotába. Egy olyan ösvényen keresztül érkezik, melyet a hadsereg figyelme nem ért el, így szinte észrevétlenül maradhatott. A kizárólagos előnyük, Sebastian kiváló kardforgatási és felderítési készségei voltak, így az eldugott utakon könnyedén haladtak. A király elfogása csupán ügyes csel volt, hiszen mindannyian tudták, hogy miután megszerzik a bizonyítékot, szabadon engedhetik őt, észrevétlenül.

A két hét tervezés végül a Valois család javára fordult, bár látszólag gyors és váratlan megoldásnak tűnt. Az igazság azonban az volt, hogy hetek óta figyelték a herceget, de levelei jól őrzöttek voltak, és emberei túlságosan hűségesek ahhoz, hogy bármi fenyegetést is jelentsenek számára. A család mindent megtett, hogy kigondoljon valamit, de mikor az utolsó tervük is kudarcot vallott, csupán a szerencséjükre és az Isten kegyelmére számíthattak tovább. Az imáik úgy tűntek, meghallgatásra találtak, és sorsuk kegyelmes volt hozzájuk, amikor előkerült az a levél, ami megmenthette őket. Anne ezt a csodát az ég jótékony ajándékaként fogadta, de a valóság az volt, hogy a kemény munka nélkül ez nem történhetett volna meg.

Másnap reggel Anne behívta a trónterembe a jegyesét, mert fontos beszélgetést tervezett. A férfi, noha nem értette, miért, engedelmeskedett, mivel még mindig vakon bízott Anne jószándékában. Nem vette észre, hogy a körülötte zajló események mögött más történik, és naivan úgy gondolta, még mindig az előnyben vannak, de tévedett.

A trónterem két oldalán négy őr állt, akik mind a hercegnő parancsára vártak. Anne intett nekik, majd amikor a jegyes belépett, felállt a trónjáról, amelyben eddig ült. Az ő szürke ruhája tekintélyt parancsoló volt, különösen a koronával a fején. A férfi végignézett rajta és lenyűgöző szépségétől elámult, amit nemcsak a ruha, hanem az arc és a haj is díszített.

— Hívattál - szólalt meg a férfi előtt, miközben meghajolt a hercegnő előtt.

— Valóban így történt - a hang ismerős volt, de másodpercekig nem tudta azonosítani a forrást a férfi. A trónterem oldalán kinyíló ajtón azonban hamarosan megjelent Ferenc király arca, mire a férfi azonnal meghátrált volna, ha az őrök engedték volna. A király megviselt, de méltóságteljesen foglalta el helyét a trónon, miközben lánya a bal, féltestvére pedig a jobb oldalára állt. Mindannyian szürke öltözékben voltak, kivéve Ferenc királyt, aki aranyba burkolózott, ezzel kifejezve győzelmét.

A herceg újra meglepődött, amikor meglátta a másik férfit, és próbált menekülni, de hiába. A lány és Sebastian is szürkét viselt, és ahogy Ferenc király aranyban ragyogott, láthatóvá vált a győzelme. Louis herceg ekkor értette meg a helyzetet, és felnyíltak a szemei. Most már értette, miért volt a lány eddig olyan kedves vele, és miért próbált segíteni neki. De akkor már késő volt. Terve megbukott, serege pedig nélküle tehetetlen volt. Gondolkodott a menekülésen, de körülnézve rájött, milyen erőfölényben van a Valois család. Így, bár kelletlenül, elfogadta sorsát, de reménykedett abban, hogy nincs bizonyíték ellene.

Azonban reménye hamar szertefoszlott, amikor látta, hogy a királynak a kezében a levél, amely mindent elárul. Anne és Sebastian büszkén emelte fel a fejüket, jelezve, hogy győzelmük most már vitathatatlan. A két férfi és a lány magasztos volt, akár amikor a herceget börtönbe küldték, akár amikor a kistanács halálra ítélte. Anne örült, hogy megmenekült a férfitól és a házasságtól, de semmi jót nem várt a jövőtől. Ettől függetlenül küldött egy újabb levelet az angol hercegnek, bár az előzőre még nem válaszolt.

Kedves Henrik!

E három hét számomra oly hosszú volt, mint még soha korábban. Sikerült felszámolnunk egy összeesküvést, megmentenünk az országot, és megszabadulnom egy rendkívül kellemetlen házasság kötelékétől, mely egy héten belül össze kellett volna láncoljon engem Louis Condé Bourbon herceggel. Nem tudom eléggé kifejezni örömömet az iránt, hogy nem kell hozzámennem egy olyan kellemetlen férfihoz, mint ő.

Tudom, hogy az előző levelemre sem válaszoltál, de úgy gondoltam, talán mégis érdekel, hiszen Angliában sokat beszéltünk erről. Oh, drága Anglia, mennyire hiányzol, ugyanúgy, ahogy te is, kedves hercegem. Bár nem reménykedhetek semmiben, mivel anyám és a tiéd ellenségek, a szívem mégis azt kívánja, hogy kezünk egyesüljön mindez után. Képtelen lennék más férfihoz menni, mert bármilyen messze vagyunk is egymástól, és bármilyen rég nem láttalak is, a szívem még mindig a tiéd.

Csók, a te Anne-ed.

Szíve hevesen dobogott, ahogy a sorokat vetette papírra, és csak remélte, hogy a herceg ugyanígy érez. Bár nem számított sokra, tudta, hogy egy szövetség köztük előnyös lenne, és elképzelte, hogy egy nap hozzámegy szíve választottjához. Sajnálatára azonban a királyi élet nem mindig a szerelemről szól, és nem mindenki lehet oly szerencsés, hogy az igazi érzelmei alapján választhasson házastársat. Anne nem tudhatta előre, milyen fordulatokat hoz majd szülei sorsa, és azt főképpen nem, hogy milyen szerepet játszik majd benne.

Napok teltek el, és a tervezett esküvő dátuma fekete-vörösbe borult. A király ugyanis azon a napon tervezte kivégezni eddigi legnagyobb ellenségét, akit évtizedek óta üldözött. Anne fekete ruhát öltött a formalitás kedvéért, hiszen mindenki azt hinné, szerelmesek, még akkor is, ha számára mindez csupán színjáték volt. A nép és a nemesek elvárták ezt tőlük, így Anne úgy viselkedett, mintha a férfi halála valóban megrendítette volna.

A kivégzés utáni napon, amikor a királyi család ebédel, harsonaszó jelzi, hogy királyi vendég érkezik. A család meglepődve feláll az asztaltól, és kivonulnak az udvarra, hogy üdvözöljék a váratlan vendéget. Ferenc király a többiektől eltérően mosolyogva halad, mert tudja, ki érkezett. Azonban egy szót sem szól senkinek. Sietve érkeznek az udvarra, ahol éppen abban a pillanatban állnak meg a három postakocsi előtt. A komornák sorban állnak, készen arra, hogy az ismeretlenek kiszálljanak.