Ez az ő teste, mely érted adatik

Athénának minden porcikája gyönyörű volt. Adrián sokszor csak csodálni tudta hosszú, nehéz csokoládészín fürtjeit, diószínű szemét, telt, dús alkatát és finom vonalú száját, amit legtöbbször meggyvörös rúzs fedett. Leggyönyörűbb azonban a bőre volt: mint a krém, lágy, tiszta, fehér. Adrián mindennél jobban meg akarta ízlelni, vajon tényleg olyan-e, mint a krém. A gondolatnak keserű utóíze volt.

¥¥¥

Sarolt mindig meghallgatta, mindig ott volt Adrián mellett. A legjobb barát volt. És amikor Adrián egy züllött éjszakán meggyónta, hogy meg akarja ízlelni Athénát, csak annyit kérdezett:
„Mi tart vissza?"
Sarolt tökéletes barát volt, de Adrián nem volt biztos benne, hogy ezt komolyan mondta.

¥¥¥

Adrián mélységesen egyetértett a közhellyel, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb. Athéna tiltva volt számára, és ezért nem tudott rá nem vágyakozni. Néha átnézett az étkezőasztal fölött, és Athénát nézte, ahogy beszélget. Minden alkalommal, amikor a meggyszínű ajkak megmozdultak, dobbant a szíve.

¥¥¥

Nem emlékezett, mikor volt az első alkalom, amikor elalvás előtt a krémszínű bőrre gondolt. Nem emlékezett, mikor kívánta meg először azokat a meggyszín ajkakat. Nem emlékezett, mikor gondolt először a csokoládéfürtökre és a diószemekre, miközben ujjait maga köré fonta. De emlékezett a romlottság epeízére, ami minden alkalommal elöntötte a száját. Meg kóstolni Athénát, mindennél jobban, de félt, hogy az édes ízek alatt ugyanilyen poshadt utóíze lenne a lánynak.

¥¥¥

Sarolt szerint ez ostobaság volt.
„Nem lesz tőle semmi bajod" mondta. „Nem lesz semmi másfajta íz a szádban."
Adrián hinni akart neki. Azt mondta magának, Sarolt tudja.
Sarolt már harapott tiltott gyümölcsbe, és élvezte is.

¥¥¥

Egyszer Athéna megvágta magát egy papírral. Adrián nézte, ahogy kövét cseppekben folyik a vér az aprócska vágásból, és érezte, ahogy kiszárad a torka. Athénának még a vére is különleges, ebben biztos volt. Elképzelte, ahogy a sebes cseppek lassan feltöltenek egy borospoharat. Finomabb lenne bármi földi nedűnél, mert ez az Ő vére.

Az ő vérük.

¥¥¥

Sarolt lassan, élvezettel nyalta le ujjairól a hús szaftját. Adrián nem tudta nem bámulni közben. Meredten figyelte a lány rózsaszín nyelvét, ahogy körülfonja az ujjakat, de nem érzett semmit. Ez csak Sarolt volt. Nem váltott ki semmit belőle.

Sarolt elkapta a pillantását. Kihívóan felvonta a fél szemöldökét, majd lassan végignyalta az ajka szélét.
– Áll lent a kiskatona?
Adriánnak szeme se rezdült. Ez csak Sarolt volt. Túlságosan ismerte.
– Nem éppen.
Sarolt elégedetten felkuncogott. Szeme különös fénnyel fénylett.
– Túlságosan ismersz.

¥¥¥

Adrián egyszer felszerelt egy kamerát a fürdőszobában. A kísértés túl nagy volt, és elhessegette az összes félelmét attól, mi lesz, ha az anyja találja meg. De nem találták meg.
Amikor levette és megnézte, látta Athénát meztelenül. Csak bámulni tudta a kerek idomokat, a krémszínű, barackpuha bőrt. A látványtól különös éhség tört rá. Mohón vágyakozott arra, hogy megérinthesse, hogy szájába vegye, hogy ízlelje Athénát. Elképzelte, ahogy óvatosan ráharap a bőrre, ahogy finoman végignyal rajta, és megérti az ízét.
Szinte másodpercek alatt megvolt az orgazmusa.