𝔸𝕥𝕥𝕒𝕔𝕜 𝕠𝕟 𝕋𝕚𝕥𝕒𝕟 𝕰𝖗𝖊𝖓 𝖝 𝕺𝖈

𝙲𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛 1

-Ka-san..-sietett a vörös hajú lány, az édesanyjához.-Ka-san!!

-Igen?-nézett le az ezüstös szemű nő a gyermekére.

-Nézd.

A nő a virág hajkoronára pillantott, majd elmosolyodva nézett lányára.

-Nagyon szép, kincsem. Mutasd meg a papának is..

-Hai.-lelkesedett a lány, majd a szobába rohanva, apjához ment.-Papa!

-Igen, csillagom?-nézett le lányára a papírok közül a vörös hajú férfi.

-Nézd mit készítettem!

-Nagyon szép, csillagom. Ügyes vagy.-fúrta smaragd zöld íriszeit, lánya ezüstösen csillogó szemeibe.

A lány elmosolyodva tette az apja fejére a virág fűzért, majd felült a férfi ölébe.

-Segítek.

-Rendben. Akkor ha szólok, tedd oda a papírt és vegyél egyett onnan.-mutatta a helyeket, mire a lány csak bólintott egyet.

-Hai.

Az apa és a kislánya neki láttak elvégezni a papír munkát, egészen, ameddig egy furcsa zajra nem lettek figyelmesek.

-Maradj a csapóajtó alatt, csillagom. És ha hallod a jelzést, szökj el, és meg se állj az alagút végéig. Ne is nézz vissza.

-De... papa...

-Fogadj szót, kis csillagom.

-Ha.. hai...-bújt el a csapóajtó alatt a kislány, hallótávolságon belül.

A szobába fegyveres emberek léptek be, majd a férfire szegezték azkat.

-Adja meg magát, tudjuk, hogy ki maga, és azt is, hogy mi!-szólalt meg az egyik férfi.

-Nem tudom mit beszélnek, de hol a nejem?

-Ó, az ezüst szemű, csinos nő?

-Mit tettek vele?

-Már elszállítottuk.

-Mi? Hova?

-Az már nem önre tartozik.

-Hogy mi?

Ekkor a kis vörös hajú egy kattanó hangot hallott meg.

-Elkaphatnak, megkínozhatnak, megölhetnek... de nem állíthatják meg a feltörést, akárhány csillaghullást lássanak is.

A lány ökölbe szorította kezecskéit, majd megfordulva, elszaladt, tudta, hogy apja sírba viszi magával azokat az embereket.

A kislány sírva zárta magamögött az alagutat, majd nyitotta ki a kijáratot.

Amint a felszínre ért, körbe pillantott. A lábai alatt a fű, meglehetősen puha volt, így tudta, hogy rendezik a helyet. Pár méterre a csapóajtótol, egy kinti kis terasz szerűséget látott meg, aminek oszlopaira fel volt folyva a növényzet, így eltakarta a bent ülőt.

A kislány oda ment, majd be kukkantott, és egy férfit látott meg, aki egy teát iszogatva ült, a fa asztal melletti, szintén fa székben.

A férfi elegánsan volt öltözve, látszott rajta, hogy egy rangos személy, még a kislányon egy egyszerű, fehér ruhácska volt, ami elütött a növényzettől, igy a ferfi lassan észre vette a kis vörös hajú lányt.

-Hát te?-nézte a kislányt a férfi, aki óvatosan húzódott jobban a növények takarásába.-Semmi baj kicsi lány. Nem bántalak... egyedül vagy?-alány csak bólintott egyet, majd lassan oda merészkedett.-Honnan jöttél..?-a férfi jobban megnézte a lányt, az igéző szemeit, majd az élénk vörös, liliom illatú haját, aminek illatát anyjátol örökölte.-Te véletlen nem Nia és Tay gyermeke vagy?-a lány most is csak bólintott.-Akkor...-a férfi szemei megakadtak a lány könnyes íriszein, majd inkább nem fejezte be a kérdését.-Gyere, mostantól velem fogsz élni.-nyújtotta kezét a lánynak, aki bizonytalanul tette apró kezét a férfi hatalmas tenyerébe.