Severus Snape And Harry Potter

Harry

Üdvözlök mindenkit! 2018 óta vár magára a folytatás, de íme! Itt a Snarry lezárása a másik novellának. Nagy szeretettel ajánlom Seleia25 - nek. Ugyanis az ő kívánságát teljesítettem a Snarry véggel. Már akkor kör vonalakban volt ez, de csak most sikerült tényleg megírnom. Remélem boldoggá tettem néhány fant! ♥️

[20 évvel később]

Álmos volt.
Bágyadtan nyitotta ki pilláit, miközben letolta magáról a nagy tenyerét kedvesének és a takarót.
Nem szívesen mászott ki ilyen korán reggel a meleg ágyból, azonban sürgető dolga volt...

Miután végzett a mosdóban bekukkantott a hálóba. A takaró és a párnák alól alig látszott ki párja. Csak a fekete tincseket látta. Egy apró sápadt váll darabot is észrevett. Ezen elmosolyodott. Szerette.
Szerette ezt az embert, még ha sokan nem is értették ezt meg.

Lassan a nappaliba sétált, belebújt a köntösébe és a kandalló elé telepedett egy bögre tea kíséretében. Várt...

Dobby nem sokkal ezelőtt mehetett el, hiszen a tea forró volt, a kávé pedig pont olyan feketének tűnt, mint párja kút mély tekintete.

Sóhajtott.

Gyerekként tudta már, mi történt vele. Hogy mindenki hősnek gondolta, pedig az anyja hihetetlen szeretete mentette meg akkor... Később pedig szerelme bátorsága. A keresztapja nem igazán nézte jó szemmel, mikor 14 éves korában elmondta, hogy meleg. Igazából nem is ezzel volt baj. Azzal volt Sirius problémája, hogy ki felé voltak Harrynek gyengéd érzelmei.

Harry Potter ugyanis már negyedik évében rájött, hogy más mint a többiek. Őt igazából mindig feltüzelte mogorva mestere a bájitaltannak, sőt, egy idő után romantikus érzések egész tárházát ismerte meg miatta.
Volt féltékeny, volt dühös, tagadta saját magát, sőt még gyűlölte is eleinte az érzést, ami kivirágzott finoman és óvatosan a lelkében.

Aztán elkezdődött a háború. A végén pedig megbékélt saját magával... De nehéz volt. Nehéz volt azt mondania: Szeretlek.
Nehéz volt tovább lépnie, mikor annyi ember halt meg. Persze túl közel álló egy sem veszett oda. Mégis minden életet saját bűnének érezte.
Draco Malfoy barát lett. Gőgös barát, néha fenn héjázó, de jó barát. Luna sokat segített azon, hogy megkedveljék. Hermione és Ron házassága két hete volt, ahogy Ginny és Neville eljegyzése, szinte teljesen utána.

Mindenki élni kezdett. Ahogy ő is. Bár sokan gondolnák, hogy csak elbújt a párjával... De ő tényleg élvezte tanítani a diákokat!

Alig merült mélyebben bele a gondolataiba, hallotta a puha lépteket és az anyag suhogását. Belepirult a gondolatba, hogy most öltözik fel Piton. Hiszen valóban. Meztelenül bújt ágyba, csak ő viselt este egy hatalmas felsőt. Perselus felsőjét.

Finom érintést érzett a vállán és pehely könnyű csókot kapott a kócos fürtjeibe.
Elmosolyodva emelte fel fejét és kereste meg tekintetével Perselusét.

- Jó reggelt!

- Neked is. De miért ülsz megint a kandalló előtt? Rosszat álmodtál? - kérdezte karcos, mély hangon a férfi, miközben arrébb lépve még a hajába borzolt kedvesének, hogy kávét szerezzen.

- Nem, csupán mosdóba mentem.

- Értem. És a kandalló?

- Megszoktam már, hogy itt ülök reggel.

- Meg fogsz fázni, Harry.

- Dehogyis! Perselus ne aggódj annyit! Ma amúgy is szombat van. Végre pihenünk! - mondta vidáman, huncut fénnyel zöld szemében.
Ezzel elnyert magának egy ritka kedves mosolyt.

- Bolond vagy. Ma már ideje lenne kijavítanod a dolgozatokat - biccentett a dolgozó szoba felé. A nyitott ajtón keresztül látni lehetett az asztalon pihenő lapokat.

- Ünneprontó!

- Hol volt itt ünnep? - sóhajtotta lekicsinylően a másik, felvonva egyik szemöldökét. Soha nem gondolta volna, húsz évvel ezelőtt, hogy ez a kölyök lesz a férje. Amikor kihozta a lerombolt házból és Sirius Black gondjaira bízta meg sem fordult egyetlen pillanatig sem benne, hogy szerelmes lesz Lily után.

A fiú azonban nem adta fel. Addig járt a nyakára már az iskolában is, hogy bűnös gondolatok szállták meg. De boldog lett... Megkapta. Még Black is áldását adta, bár nem saját magától, hathatós segítséget nyertek Remus Lupin személyében, aki finoman terelte iskolás korából megmaradt egyetlen barátját. Még azt is elérte, hogy Black vezesse oda hozzá Harryt két éve az oltárhoz.

- Mi az? - tört be elméjébe férje hangja, miközben fókuszálni kezdett a közel kerülő arcára is.

- Azon gondolkodtam, hogy Black és Lupin mikor jönnek össze.

- Tessék? - döbbent le a fiatalabb férfi, majd nevetve térdelt Perselus elé és a térdének döntötte homlokát.

- Mi olyan vicces? Ennyivel tartozom Lupinnak, hogy szurkoljak ficamos ízlésének.

- Komolyan?

- Komolyan. Megérdemli - közölte higgadtan. Arra nem számított, hogy kap egy csókot. Majd még egyet.

- Mit szólnál hozzá, ha megtudnád két hete randiznak?

- Akkor levelet kell írnom - állt fel karjaiba zárva párját. - Bár előtte kicsit noszogatni foglak, hogy dolgozz - csókolta meg Harry homlokát és mardekáros mosollyal lépett arrébb. - Ha most dolgozol, később jutalmat adok.

- Megyek! - viharzott be a dolgozó szobába Harry.

Perselus a fejét rázva ment a saját irodájába, így köntösben, hogy gratuláló levelet küldjön a két megmaradt Tekergőnek. Közben agya hátsó szegletében azon morfondírozott: Milyen jutalmat biztosítson lusta férjének?