ᴋɪᴅɴᴀᴘᴘɪɴɢ ✔🔞

7.

Eren telefonjának megrepedt képernyőjén át, nézhetted volna akár te is az aktust!

Annyira izgat! Gondolta Eren. Cafatokra akarta szakítani, hiába tudta, hogy ígycsak ártana neki.
Az állandó nedvességtől megpuffadt padlón olyan volt Levinak, mintha szivacsonfeküdne. A testére sűrű, sós levegő nehezedett. Alig bírt lélegezni. Az avalamilyen Isten nagyon utálta Őt.
Eren érezte magában a másik fájdalmát,ahogy szétrepesztette a gátját, miközben hörögve a levegőbe sikoltott az, afélelemtől meg a levegőért, amit remélt, hogy így valamivel több jut a belé.
Újra és újra felzendült, mint a lejátszóban, a végtelen ismétlésbe rakott kínzenéje lett volna, bezárva valami rozoga magnó tokjába, ami eltorzult hangjávalszólt volna már csak.
- Neh - csúszott ki Levi száján. - Eren, kérlek!
Eren vállatvont, majd lebukott, mint egy réce a víz alá, és a férfi szájábacsókolt. Nyálat, szerelmet, és pirulákat. Levi kényszeredetten nyelte le.Kiköpte volna, de Eren már a beleiben járt, és a folyamatos lüktető fájdalomtólhiperventillált.
Tekintete zokogott a félelemtől. Meg minden szartól.
Ellenállni, védekezni? Bár annak is eljönne már az ideje, de azt is élveznifogja az a beteg gyerek!, de Levi most csak kitépni akarta magából Erent. Csakmegszabadulni a megduzzadt pubertánstól. Csak elfelejteni az ütést, a vassúlyát a nyakán, a lánc rendellenes hangját, amit minden apró mozdulatakorhallott. Az az őrjítő rémület, amikor a teste kibukott a betört üvegen.
Eren karjaiban. Eren szorításában, aki mintha nem is az elsőről vetette volnaki magukat.
- Baszd meg Levi, miért vagy ekkora görcs!
Megmerevedett Eren teste, majd ellazult, szinte elfolyt.
Nem várt a szerre, majd felizgatja, szétkeni, megenyhíti neki a létezéstkésőbb. Eren fürdőzött benne, belemerült a testébe, önzőn és akarón, akár egyállat, dühösen, mert szenvedet, és Levinak tehetetlenül kellett túlélnie, nemhagyott neki időt sem felfogni semmit; feldomborított gerinccel hajolt előre, afogaival csípte az ajkait, forrót lehelt rá...
- Ilyen gyorsan? Te perverz. - simogatta Levi száját Eren szája, aztán a apuha, húsos nyelve, érintette a másikét, és a kezei, az érdes, meztelen ölbemasszíroztak, hogy kényelmesebben lökje az alatta fekvő testét a deszkamocskában. Mert mocsok volt ezen a helyen. Eren titkos helyén, amit még Levinem tudhatott meg, mi is az. Csak morajlásokat hallhatott, és a sós levegőt semnyelhette már, csak Eren szájából az avas lehelletét.
- Mennyi dolgot elhallgatott tőled az élet! Rád akaszkodott, mint kilincsre azokni, és közben tudta jól, hogy Te nem is szeretsz élni! - nagyot lökött.Tenyereivel az ölét masszírozta, Levi fanszörzete úgy szúrta a bőrét, minthakaktuszt dédelgetne kezeivel, majd simogatta felfele a hasát, mellkasát,mellbimbóját cirógatta az ujjaival. Épp annyira érintve mindig, hogy villámkéntszaladjon a férfi elgyötört testében végig az érintés. Mindene érzékeny volt. Adrog hatni kezdett.
- Odaadtad a tested nekem, mert nem tudod kiadni a töménytelen fájdalmat? -állította Eren mániákusan. - Már akkor láttam, mikor először Apánál aludtál aklinikán!
- Nem... Én... - de Levi hangja csak remegés volt, visszhangtalansóhajok.
- Most érezheted, mi van benned igazából!
Eren a farkával érezte az összerúgott izmokat tágulni, a forró bensőt, a beleihatárát. Mocskot, és vért.
- Ez jár, amiért elárultál... - Eren tekintete elnehezült, aztán mintha egygalaxis robbant volna benne. Kifröcskölt, ahogy kifelé csúszott. Belehörgött anehéz éjszakába. A visszhangos, üres toronyszobába.
- Nem tudják, hogy erre jöttem. És látták rajtam, hogy bárki merjen követni...!- aléltan beszélt Levihoz. A pénisze félkókadtan lógott.
- Vajon Mikasa is így élvezte volna a nemiszervem?
- Nhh...
- Gondolom, a nők tovább bírják! Én harmadszor megyek el benned, tudod? Abensőd tiszta mocsok, egy merő undormány! Lassan a szádon fogok kifolyni.
- Ah. Éh... - Levi teste kőkemény volt. Felmerevedett. Eren
Kinyitotta a száját, aztán becsukta. A szétrepedt deszkalapok tépték a fekvőhátát, a teste rég elázott a verejtéktől, és szaglott annak bűzétől. És csakmost reagált a teste arra, amit Eren beszedetett vele.
- Ere~n - nem ment neki a beszéd.
Eren mellétérdepelt, ujjait fogai közé nyomta.
- El ne harapd a nyelved, nem vagy te olyan!
Levi lassan elolvadt, és fellazult egyszerre szégyellt élvezete már magát lökteki a nemiszervéből. Annyira sem volt tudatánál, hogy észrevegye a saját ujjaita saját nemiségén.
Minden kifolyt, és ragad-tapad a szennybe, és drog-szagban, keveredve azélvezetben. Erennek ez édesség, mint a cukorka a kisgyereknek az érzés, ahogymegtehette ezt vele.
A drog csak most éli ki magát, a bennsője melegebb lehet, mint a forró vulkántorkában, az arca láz vörös lett. Újra elélvezett Mintha soha életében nemtette volna, mintha most pótolná be mindezt. Ebben a tengerparti titkostoronyban, ami csak az övék volt.
Mint a szüzek, tizen-egynéhány év reménytelen várakozás után, az első nőinemiszervbe.
Eren nyelvem kígyóként siklott körbe a mellbimbóin. Úgy szopta, mintha éhezne,rabigában tartotta a testét, addig kényszerítette ki belőle az élvezést, ott,ahol talán a legérzékenyebb, elhagyva a mellbimbók csodálatos rózsaszínmámorát, és áttérve a füllcimpák édes-fanyar ízére, az orgazmust, amíg fel nemakadtak már a szemei, és nem nyelte tovább Eren szétharapott ujjaiból a vért.
Takonyban, könnyben és szexben fürödve a padlódeszkán aléltan, ésszerencsétlenül.
- Hamarosan neked is meg kell halnod.
Mondta Eren.
- Akkor siess szaros, mert még megelőzlek.
Köpte Levi a szavakat. Szemei alig mozogtak, de amit Eren látott, az már;
Egy gyilkos tekintete volt.