Érzelmek háborúja

1.fejezet

Ahogy beléptem az ajtón,minden szem rám szegeződőtt. Senki nem tudta ki vagyok S hogy mièrt vagyok itt. Voltak olyanok akik figyelmesen vègig mérték,de olyanok is voltak akik csak szemét forgatva beszèlgedtek tovább. Mikor a professzorok elè èrtem ,mind vègig mèrt.
-Kedves diákok! Az új tanulónk! Most Elena Peters!-mondta a professzor. A tanárok S a diákok tapsolni keztek,szinte mindenki egyszerre, voltak olyanok is akik a taps mellè fütyülést kisèrtek.
-Kedves diákok! Több mint 505 éve volt nálunk az utolsó olyan diák akinek nem kellet pálca a varázslathoz! Ezt a képességet évekig kell fejleszteni, ő neki mégis elég volt egy fél év!-az össze professzor nagy tapsolasba tört ki
-Fél év alatt lehetetlen!-hallotam meg a tömegből egy női hangot
-Kissaszony esetleg szeretné le tesztelni?- e kérdésre a lány felállt majd elém sétált
-Bethin vagyok!-szegezte rám a pályáját
-Elena.-néztem a szemébe
-Szervinus!-a varazsigét egy egyszerű kézmozdulattal oldalra löktem. Majd egy csetintésel vissza irányítottam felé.
Mikor már a lány előtt volt pár centire ismét csetintetem egyet S a kéktűzgolyo eltünt
-Még valaki szeretné kipróbálni magát?

Fél évvel ezelőtti

-Anya mi van velem?-néztem fel rá
-Kicsim,idelye lemondanunk valamit.-vett ég, nagy levegőt-tudod kicsim, nekem és apadnak van egy különleges képességünk.
-Képességetek?
-Igen, én boszorkány vagyok ő meg varázsló.-nézett a szemembe
-Azt várod hogy ezt el is higyem?-mondtam kételkedően
-Ha neki nem hiszel vigyél nekem!-jelent meg a bátyám mögötte
-Mi? Te is az vagy?- néztem rá
-Nem, én nem , de te igen.-legulokt hozzám - azt hittük kiskorodba hogy csak egy pár hónapig lesz, de úgy tűnik nem
-De te akkor miért nem vagy az?- által fel hirtelen
-Mert azt hittük hogy a mi gyerekeink nem lehet, mert mindenki azt mondta. A bátyád azért nem varázsló mert ő szellem látó.-ált elém apám
-Szellemlato?
-Igen, látom a szellemek és hallom is őket. Az előbb te is hallottad őket, azért volt kisebb rohamod, nekem is volt rohamom mikor először hallottam őket csak én nem égedtem meg senkit .-allt fel a testvérem
-Meg...megégedtelek?- néztem a testvérem re aggódva
-Igen de nyugi, apa meggyógyította így már nem is látszik. -mosolygott rám majd a szellő megfujta a barna haját
-Kicsim. Mostantól magántanuló leszel.-nézett rám anyám
-Meg kell tanítani téged varázsolni és sajnos nem két perc lesz.-mondta az apám

Jelen

-Kissaszony ,kérem üljön le a székre,hogy a Teszleg süveg megmongya mejik házba kerüljön.-monda Dambludor professzor. Le ültem a székre S a fejemre tették a suveget.