𝐘𝐎𝐔 𝐍𝐄𝐕𝐄𝐑 𝐖𝐀𝐋𝐊 𝐀𝐋𝐎𝐍𝐄 : vmin

2.rész

Új nap indul,mi is újra születünk és a régi életünket magunk mögött hagyjuk,nem így szokták mondani az emberek?

Ma új nap van és mégis úgyan az a Jimin vagyok. A tükörbe nézek majd megláttom a gyötört arcom,a sok fájdalom meglátszik amit magammal hordozok és csak én tudom. Nincsenek barátaim ezért nem tudom senkivel megosztani és magam gyötröm,talán ezért jutottam ide ahol most vagyok.
Most kérdezhetitek,hogy a szüleimnek miért nem mondom el ezeket a dolgokat,túl elfoglaltak. Alig látom őket itthon.

A gondolataimat az utcai zaj zavarta meg.
Odasétáltam az ablakomhoz és kinéztem rajta. Megláttam őt... a szomszédom  volt az,  Kim Taehyung és a baráti társasága.
Régen ők voltak a barátaim Jung Hoseok, Kim Namjoon, Jeon Jeonguk, Min Yoongi,Kim Seokjin. Jól emlékszem az összes emlékeinkre...de mostmár minden megváltozott,elfelejtettek engem. Mikor meglátnak a folyosón az iskolában rám se néznek. De nem híbáztatom őket megváltoztam,túl sok minden történt velem.

Csak bámulom őket milyen vidámak,én is ilyen voltam míg meg nem tapasztaltam az életet,az iskolai bántalmazásokat,az utcán sem vagyok biztonságban bármikor megverhetnek mert úgy ismernek engem mint a " Depresziós gyenge Park Jimin " .
Yoongi rám néz és látja a könnyeim kicsordulni,csak kapok egy szemrehanyó nézest majd tovább nevet. Csak pár másodperc volt de  fájt...

*pár percel később*
Már készen voltam az iskolába induláshoz,gondolkoztam azon hogy szinleljek-e beteget de nem tettem,nem tartom igazságosnak azt,hogy ne szenvedjek. Kiléptem az ajtón majd megint megpilantottam a baráti társaságot. Taehyung rám mosolygott majd köszönt.

" Szia Jiminnie ! Hogy vagy ? " - A többiek nem mertek a szemembe nézni.
"Sziasztok" -köszöntem elhalt hangon majd elszaladtam,jobb döntésnek láttam.

Mikor az iskolába beértem minden szem rám szegeződött. "Nézzétek ott van depresziócska" "pfff...láttom"...csak ezeket halottam próbaltam a külvilágot kizárni de ekkor nekilöktek egy szekrénynek. Nagyott csattant.

Mindenki elhalgatott. Ekkor ért be Taehyung és a fiúk. Ők is megáltak majd enngem néztek. Hiszen aki nekilökött a szekrénynek az iskolaban a roszfiú volt mindenkit bántott,Jae volt .
A hassamba vágott ökölel egy jó nagyot probáltam türni de összerogytam...majd kaptam mégtöbbet,és többet az ájjulás szélén áltam,majd egy ember odaszalatt a tömegből és leálitotta a fiút. Én felpattantam a földről ahogy tudtam majd felmentem a tetőre.

Ott leültem a szokásos helyemre majd csak merengtem. Megkérdeztem magamtól miért kapom ezt majd közelebb ültem az épület széléhez.

Ekkor kivágódott az ajtó majd Taehyung szalad mellém. A szívem gyorsabban vert...nem tudom ezt az érzést leírni,de most éreztem ilyet legelőször és tetszett. Fura de jól esik és többször szeretném ezt.

Ahogy ránéztem nyeltem egy nagyot,olyan tökéletes volt...
Elmerengtem,játszottam a képzelettemel,nem figyeltem,hogy mit csinál csak a szemébe néztem.
Megfogott majd elhúzott az épület peremétől,az oldalamba belenyilalt a fájdalom majd felszíszentem. Taehyung elengedett,nem szólt semmit csak le ült mellém,majd adott egy zsepit. Bámultuk az eget,nem szóltunk egymáshoz,de ez volt életem legjobb csendje.

"Annak ellenére, hogy ez a pillanat úgy tűnik, örökké fog tartani, amikor újra eljön a naplemente éjszaka, a pusztító valóság visszatér"

Majd megszólalt,de nem nézett rám .
"Miért akartad ezt csinálni?" -sóhajtott és lehetett a hangján halanni,hogy nem birja ki,hogy ne sírjon. Rossz volt ezt látni.

"Nem kellene vissza menned a fiúkhoz? Szerintem már keresnek. " -Majd feláltam. Nem kelenne ezt tennem tudom,de muszály az ő érdekében.

Mikor már majdnem leértem halottam a tetőről egy nagy ordibálást,Tae volt az . Fájt hallani,mert tudtam én okoztam.

Park Jimin miért gondolkodsz ennyit Kim Taehyung-on? Ő csak a szomszéd fiú,és a volt barátaid...

Magam sem értem jól, akkor ki értené meg?

Sziasztok !!
Itt a következő rész
remélem tetszik !!