Ötszáz év múlva (Elijah Mikaelson ff)

Prológus

Ajánlom hogy a zenével hallgassátok.

~1519.06.28~

Ez a nap, Elijah életének, egyik legfontosabb napja. Ma akarja megkérni, Amelia kezét. Már másfél éve hogy együtt vannak. Elijah, már nem tudja nélküle elképzelni a jövőjét. Amelia boszorkány. Sajnos, ezért ő meg tud halni. De Esther régi varázs könyvében, benne van az ősi vámpír varázs ige. Így át tudná magát változtatni. S így örökre együtt lehetnének majd. Elijah-nak meg gyűrűje is van ami miatt bejárta fél Amerikát. Most egy gyönyörű réten vannak, ahol a csodás naplementét nézik.

- Amelia.- fordult felé Elijah, ahogy ő is felé.- Egy olyan kérdést akarok felteni neked ami megváltoztatja mindkettőnk életét.

- Elijah, kezdesz meg ijeszteni engem.- simogatta meg a kedvese arcát félve a lány.

- Nincs mitől félned.- rázta meg  a fejét és meg puszilta a kezét. Fél térdre ereszkedett az ősi vámpír és elővette a gyűrűt.- Én azt akarom hogy kössük össze az életünket.- emelte fel a gyűrűt hogy a lány lássa. Mikor Amelia meglátta elkezdett pityeregni és a kezét a szája elé rakta.- Mit válaszolsz? Leszünk férj és feleség?

Amelia még pár másodpercig le volt fagyva. A férfi, már kezdett félni hogy nemmet mond.

- Igen.- kiáltott fel Amelia boldogan.

A két fél, most nagyon boldog volt. Megölelte Amelia-t és megcsókolta. A tudat hogy örökké együtt maradnak, még édesebbé tete a csókot. Elijah a lány derekát megfogta és közelebb húzta magához, aki válasz képen bele túrt a hajába. De ennek a szép pillanatnak is véget vetett valaki. Akit, soha az életben, nem akartak látni.

- Lám, lám.- fordultak felé.- Az én drága vámpír fiam elkötelezte magát.- mosolyodot el ördögien a ősi vámpír "apja". - Csak egy baj van ezzel.- lépet közelebb hozzájuk, ami miatt Elijah a szerelme elé ált.- Hogy te halott leszel fiam.- támadót rájuk Mikael de Amelia határoló bűbájt rakot köré.

- Elijah.- fordítót maga felé a párját.- Szólj a testvéreinek és menjetek el innen. Én addig fel tartom.

- Nem. - nézet a szemébe.- Nem foglak itt hagyni. Pár percig, még fog tartani a bűbáj. Mi addig el megyünk.- fogta meg a kezét és el akarta vinni vámpír sebességgel. De Amelia, elengete és a két mutató ujját, a halántékára  rakta.

- Te most elmész és szólsz a testvéreidnek hogy elmenekültök. A gyűrűt tartsd meg és mikor egy hét múlva találkozunk, akkor újra megkéred a kezem.- büvölt meg.

A férfi szíve, el akarta őt is vinni. De a bűbáj miatt a teste irányítót. Elindult vámpír sebességgel, ami miatt pár másodperc múlva otthon voltam.

- Niklaus, Rebekah. - ordította el magát, aminek köszönhetően a testvérei itt teremtek.

- Miért ordítozol?- jött le a lépcsőn Rebekah, Klaus-sal együtt.- És hol van Amelia?- nézet körül.

- El kell mennünk. Most.- hangsúlyozta ki a most szót.

- Mégis miért?- nézet mélyen a szemébe Niklaus.

- Mert itt van Mikael.- mondta ki hűvösen az igazságot.

- Hogyan?- kiáltott fel Rebekah.- De hogyan tudtál el menekülni előle?

- Amelia feltartja. - folyt ki egy könnycsepp, a szeméből, akaratlanul.

- HOGY HAGYHATAD OTT?- orditotott rája Klaus és Rebekah egyszerre.

- Én... Ő... Ott hagytam...?- járkált össze vissza a legidősebb testvér.

- Meg büvölt. Ugye?- vette fel a kabátját Klaus.

- Nem.... De.... De igen. El akartam hozni őt is, de nem hagyta és meg büvölt.- rohant ki az ajtón a beszéde után.

Gyorsan vissza értek a csata helyszínére. De ami ott fogadta őket, arra nem voltak felkészülve. Szemtanúja voltak, ahogy Mikael szívénél egy kicsivel lenébb, szúrja le a törrével Amelia-t és húzza ki.

- NEEEEEEEE!!!- rohant oda Amelia-hoz, mielőtt elterült volna a földön.

Most nem érdekelt senkit hogy Mikael megölhet őket. Csak az lebegett a szemük előtt hogy Amelia életében maradjon. Hogy Elijah szerelme, itt maradjon vele örökre. De tudták, hogy ez nem következhet be. Amelia nagyon gyorsan vérzett és Elijah bárhogy is akarta, nem tudta átváltoztatni mivel boszorkány.

Mikael-re nézett, miközben a haldokló szerelmét tartotta a kezében. Rebekah és Klaus harcra képesen áltak, bár tudták hogy semmi esélyük az apjuk elen.

- Elijah. Szeretlek.- suttogta Amelia s közben egy vér csík folyt ki a szájából.

- Könyörgök. Ne hallj meg. Nem tudok nélküled élni.- folytak a könnyei miközben simogatta a lány arcát.

- Ahh, mily szomorú.- vett még élő két tört Mikael.

Épp nekik akart rontani de hirtelen a szívéhez kapott és fel üvöltött, miközben Amelia a kezét felé nyújtotta és valami varázsigét mormolt.

- Amelia, mit csinálsz?- kérdezte de ő nem figyelt rá.

Miután, a szerelme befejezte a varázslást, meghalt a kezei között és utána Mikael a földre térdelve orditotott tovább addig amíg köddé nem volt (szó szerint).

- Amelia.- kezdte rázni a vállát de nem kelt fel.- Kérlek gyere vissza.- zokogott fel és vele egy időben húzta Amelia-t a mellkasára.

Klaus mögé ált és a testvére vállára tete a kezét. Rebekah meg mellé ült és pityerget. Egy idő után Amelia-t le rakta a földre és úgy nézte őt. Váratlanul, nagyon elkezdett fájni a feje de nem tudta hogy miért. Foszlányokat hallott, hogy a testvérei beszélnek hozzá. Amikor elmúlt a fájdalom kinyitotta a szemem és egy halott nő volt előtte.

- Ő meg ki?- kérdezte de csak a testre nézet.

- Nem emlékszel rá?- lepődött meg Rebekah.

- Miért? Kellene?- szentelte a figyelmét a testvérei felé.

- Igen.- suttogta Niklaus.- Nagyon is kellene.- engedte el a vállát.

Nem mondt semmity csak fel ált és elindult. Ahogy sétált benyúlt a zsebébe és egy gyűrűt talált ott. El akarta dobni, de valamiért nem tudta. Így inkább meg tartotta.