Az ártatlanság esszenciája (Shiall oneshot 16+)

Az ártatlanság esszenciája

Niall's POV

- Alig érintettél meg - vágódik el a hotelszobai ágyon az interjú helyszínétől nem messze.

Nincs szemrehányás a szavaiban, valójában édesen mosolyogva nézi, ahogy ledobom a cipőmet meg az ingemet, sőt még a nyelve hegye is végigfut egy pillanatra az ajkain. Csak játékos rosszallás van a hangjában, hiszen pontosan tudja, mi az, amit kamerák előtt megtehetünk, és mi az, amit nem. Ez csak egy az ezer dologból, amiért annyira szeretem. Sokkal okosabb és érettebb, mint a többi srác az ő korában. Vagy sokan akár kétszer ennyi idősen.

- Az, ahogy néztem rád néha, szerintem bőven elég volt. Nem néhány érintéssel ért fel, hanem egy komplett vetkőztetéssel, szívem... - nevetek fel, és én is hanyatt dobom magam mellette.

Csatlakozik a nevetésemhez, majd - talán ő sem tudja, mennyire csábítón - beharapja az alsó ajkát, és közben oldalra fordul, a tenyere pedig lassan a hasamra siklik.

- "Az ártatlanság esszenciája"? - kérdi hitetlen fejcsóválással egy huncut mosoly kíséretében, miközben a hosszú combját a csípőmre csúsztatja. Az egyik kezemet a oldala alá fúrva lágyan belemarkolok a fenekébe, és közelebb húzom, aztán pedig a dereka köré fonom a karjaimat, hogy féltve magamhoz öleljem. Bolondulok ezért a fiúért. Minden porcikájáért, minden mozdulatáért, és ami még ijesztőbb, hogy minden gondolatáért is odáig vagyok.

- Miért, talán nem volt igaz? - mosolygok rá, és közben játékosan a szájához érintem az enyémet, aztán a nyelvem hegyét végighúzom az alsó ajkán, egy halk kuncogást kiváltva belőle.

- Oké. Jogos. Akkor talán igaz volt... - bólint néhányat jóváhagyólag, visszagondolva arra, milyen is volt, amikor legelőször találkoztunk.

A legártatlanabb fiú, akit valaha láttam. Mintha valami civilizálatlan helyről jött volna, ahol nem találkozhatott azokkal a dolgokkal, amik elrontják az embereket már kisgyerekkoruktól kezdődően. Tiszta, szűzies és igen, ártatlan... nincs rá jobb szó.

- Most is az - simítom a két tenyerem újra a fenekére, és egy kicsit jobban oldalra fordulva a combjai közé fészkelem magam.

- Most? - húzza fel a szemöldökét meglepetten, a felhúzott combjaim mögött összekulcsolva a bokáit.

- Az a helyes kis pofid mindig olyan ártatlan marad, bármit is művelsz - dörgölöm az orrom az állához, és lassan végigszántok vele az arccsontján, majd a fülkagylójába nyalva végzem be a kínzást.

Felsóhajt, és megmozdítja a csípőjét, hogy érezzem, mennyire felizgult ettől az egész, előjátéknak is beillő, őrült délutántól.

Fogalmunk sem volt, hova fog vezetni ez az interjú. De amikor az ötlet felmerült, egymásra néztünk, és mindketten megvontuk a vállunkat, hogy miért is ne?

- Akkor is ártatlannak látsz, amikor kéjes nyögések közben élvezek a mellkasodra, miközben a farkadat lovaglom? - fordít immáron teljesen maga alá elsötétedett tekintettel, és erotikusan ringatva a csípőjét, rám ül. Egy másodpercre elakad a lélegzetem, a pupilláim pedig kitágulnak. Egyetlen óvatlan pillanat, és máris börtönbe zár a varázsereje.

- A...azt hiszem, abban a pillanatban talán nem annyira... - szívom be végül a levegőt az összeszorított fogaim közt, és a farmeren keresztül kezd egyre kényelmetlenebb lenni a súrlódás. Főleg, hogy tudom, mennyire nem kényelmetlen ugyanez nélküle. Megmozdítom végre az átmenetileg lebénult végtagjaim, hogy picit lejjebb toljam Shawnt. Kicsatolom az övem, ő pedig a száját rágcsálva néz le a kitárt combjai közt maga alá, ahogy egy mozdulattal kihúzom a szíjat a nadrágból. Szerintem sejti, milyen terveim vannak vele. Egyre gyorsuló légzéssel támaszkodik felettem, de mielőtt a nadrágom gombjához nyúlhatnék, éktelen dörömbölés zavarja fel a lila ködöt az agyamról.