Nem csak a profik tudnak írni!

2.: Hogyan kezdjünk könyvet írni?

Mivel három témát írtatok az előzőben hárman, így arra jutottam, hogy sorban fogok haladni a kommentekkel, így most arról olvashattok, hogy hogyan is kezdjünk el egy könyvet.

Jó szórakozást hozzá!

1. Ötletbörze (Thought dump)

Tegyük fel, hogy van egy történeted, ami már egy ideje a fejedben van, le szeretnéd írni, mégpedig egy könyv formájában. Mi az első lépés?

Én biztosan azt mondanám, hogy az ötletbörze. Ez az a pillanat, ami a legélvezetesebb az egész dolog kezdetén. Ekkor fogod minden eddigi ötletedet a könyvvel kapcsolatban: karakterek, helyszínek, fordulatok, cselekményszálak, akár párbeszédek, vagy komplett leírások is lehetnek. Mindegy milyen hülyén hangzik a ötlet, menjen bele egy Word dokumentumba, jegyzetfüzetbe, vagy a telefonod jegyzeteibe. (Én személy szerint ezt a legutolsót preferálom, mivel a telefonom mindenhol velem van és bele tudom írni az adott dolgokat, amiket még ugye nem jegyeztem meg, csak időről időre felbukkannak a fejemben, de ez személyes megítélés kérdése.)

Ne törődj azzal, hogy milyen sorrendbe tedd, csak azzal, hogy le legyen írva. Majd sorbarakod később, hidd el, nem mennek sehova.

Ez egy nagyjából egy naptól egy hétig tartó folyamat, semmiképp sem sokkal több. Miért? Mert könnyű benne ragadni. Mikor csak írod és írod a ötleteket, de nem jutsz el addig, hogy ténylegesen megírd a könyvet.

2. Rendszerezés

Ez az, ahol kicsit leteszed a tollat, és rendszerezed a már leírt dolgokat. Itt elkedhetsz válogatni a már az ötletbörzekor leírt események közt és a legfontosabb: selejtezni és sorrendbe tenni. Így ahogy haladsz majd az első kézirattal, nem kell össze-vissza keresgélned, hogy melyik jöhet. Ekkor már vázlatosan el kellene kezdenie kirajzolódni a cselekménynek, ami elvezet a következő ponthoz:

3. Cselekményvázlat

Eljutottál a harmadik pontig. Összeszeded az ötletbörze dolgait, és elkezded összerakni a könyved vázát: a cselekményt.

Ezt kétféleképp is lehet csinálni: az első, az egyértelmű, amikor fogod a kezdetét, és pontról pontra haladva, elkezdve a kiindulóponttal, majd bonyodalommal, kibontakozás, és itt jön képbe az, ami szerintem elengedhetetlen egy izgalmas könyvnél, ami nem más, mint a breaking point, avagy töréspon.t (Ha valakinek van erre jó magyar szava, várom a kommentekben, mert mostanság nagyon angolra van hangolva az agyam, így a magyar egyre kevésbé megy. xD) Amikor a főszereplő, vagy főszereplők a legtávolabb kerülnek a céjuktól, vagy valami tragikus történik, ami miatt megkérdőjeleznek mindent. Elveszítik a motivációjukat aziránt, hogy eljussanak a tetőpontig. Amikor el kell hitetni az olvasókkal, hogy ennyi volt, a főszereplőnek nincs tovább, aztán valami történik, és újult erővel, főnixként élednek újjá, hogy eljussanak a tetőponthoz. Ez lehet romantikus művekben az, amikor elveszti a szerelem tárgya a reményét hogy összejönnek, fantasyban lehet az, amikor a főszereplőnek az egész dolog amiért eddig harcoltak elveszti az értelmét, mindegy milyen zsánerben vagyunk, a lényeg, hogy szenvedjen és veszítse el minden reményét legalább a fő karakter, vagy karakterek. Majd jöhet a tetőpont és a megoldás.

A másik mód, amit én személy szerint szeretek: visszafelé haladás. Tehát, ahogy építed a cselekményt a megoldással kezded, majd tetőpont, breaking point avagy töréspont, kibontakozás, bonyodalom, és kiinulópont. Nem véletlenül ez a kedvenc vázolási módom, hiszen így rengeteg lyukat ki lehet szúrni a cselekményben, tekintve hogy a tetőpontról kezdünk. Sokkal könnyebben rá lehet jönni arra, hogy a tetőpont mely része nincs még megfelelően alátámasztva.