Xiao Xingchen mindig is olyan ember volt aki folyton segített minden bajba jutott emberen, legyen az jó vagy rossz. És ezt ez alkalommal sem tette félre magában. Végig tapogatta az idegent, hogy megérezhesse hol vannak sebei. Ujjaival gyengéden érintette az idegen bőr felületet, gondosan ügyelt rá, hogy ha esetleg hozzá is ér egy sebhez nehogy fájdalmat okozzon neki. Nem tudta ki lehet ez az ember, csak azt, hogy szívét követve segít a sebesült idegenen.
-Daozhang... Él még egyáltalán az az ember?-kérdezi félve a mellette lévő lány, A-Qing, miközben a hátára segíti a férfit.
-Hm. Volt pulzusa, még ha nagyon haloványan. Csak nagyon súlyosak a sebei. -mondja, majd megindulnak a legközelebbi városnak.
Yi városába értek. A város kapuján belépve házak tornyosultak az utcák két oldalán. A házakból fény szűrődött ki, a fehér szalagos férfi még sem egy házhoz lépett hanem egy éjjeli őrt keresett. A hátán egy súlyosan sérült, vérben úszó férfit tart, így biztosra vette, hogy nem fogják őket elszállásolni, ezzel inkább nem is fáradozott.
Hamarosan talál is egy éjjeli őrt, A-Qing szorosan követte őt, nem akart eltévedni Daozangjától a sűrű ködben. Xingchen megkérdezte az éjjeli őrt, hogy van-e a városban egy használaton kívüli koporsó szoba. Szerencséjükre az őr igennel válaszolt, s hamar el is kísérte őket az említett koporsó szobához.
Miután az éjjeli őrt magukra hagyta őket, Xingchen neki látott ellátni a férfi sebeit. A jobb oldali szobához vezette, ami nem volt túl nagy, de igazából kicsinek sem volt mondható.Egy kisebb ágy volt található a szobában, arra fektette a sebesültet, erszényéből egy pirulát vett elő melyet a másik férfi szájába erőltetve lenyelette vele. Eközben A-Qing kíváncsian tapogatózott körbe a szobában. Talált rizses tálakat, kanalakat, és egy mosdó tálat is. Ennek örömére boldogan fel is kiáltott.
-Olyan sok minden van itt, még egy mosdó tál is Daozhang gege!-Xingchen érdeklődön fordult hátra a lányhoz.
-Van tűzhely is?-a lány igenlően hümmögött egyet.-A-Qing, feltennél egy kis vizet? Vigyázz, nehogy leforrázd magadat. -a lány egy grimasszal az arcán állt neki feladatának. Xiao Xingchen megtapogatta a férfi homlokát, s egy újabb pirulát elővéve erszényből ismét lekényszerítette a torkán.
Mikor felforrt a víz odavitte Xingchenhez aki egy rongyot áztatott a vízbe, majd elkezdte letörölgetni a sebesült arcát. A-Qing csak ekkor vetett egy pillantást a férfira. Halkan felszisszent, maga sem akarta elhinni, hogy milyen volt. Arca egész szépen festett most, hogy már nem borította vér. A maga gyermeki bájával egy fiatal fiúnak tűnt, A hasán egy nagyobb seb tátong, ahogy a lábánál is. Ahogy kezeire pillantott észre vette, hogy az egyikről hiányzott egy ujja.
Ahogy Xingchen az arcát törölgette az idegen ébredezni kezdett. Ezt megérezve gyengéden rá szólt, nehogy megijessze.
-Ne mozdulj. Még nem sikerült letisztítanom a sebeidet.-a férfi ismerte ezt a hangot. Fájó sebeivel nem törődve felült, s a szoba sarkába gurult. Vad kifejezéssel nézte Xingchent és A-Qinget. Az idegen nem tudta kicsoda a lány, viszont a férfit annál inkább. Xue Yang túl jól ismerte, s most, hogy meg is sebesült tudta, hogy ezt a másik kihasználja. Bár... gondolkodott el egy pillanatra. Ha az lenne a terve, hogy kihasználja gyenge pillanatát már rég megtette volna.Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy az történt amire akkoriban számított. Xingchen vak lett, s minden bizonyára szemei legjobb barátjánál van. Így hát tartva magát, úgy tett, mintha nem ismerte volna fel.
-Ki vagy te?-Xingchen már éppen válaszolt volna, ám a lány gyorsabb volt.
-Talán vak vagy? Nem látod, hogy ő egy vándor kultivátor? Ő hozott ide, és még csak meg sem köszönted neki!-ripakodott rá a lány, ki húzva magát állt meg előtte. Xue Yang hűvösen nézett a lányra.
-Vak vagy?-A-Qing kellemetlenül húzta össze magát, furcsa érzése támadt az idegennel kapcsolatban. Olyan érzése támadt mintha az idegen jéghideg kézzel markolta volna meg a gerincét. Félelmetes.
-És ha igen? Tán valami bajod van a vakokkal? Egy vak ember mentette meg az életed. Más hagyott volna megrohadni az úton. Inkább légy hálás a Daozhangnak amiért megmentett!-Xingchen oda lépett hozzá, hogy megnyugtassa a sebsültet, kedvesen mosolygott rá.
-A lábadon lévő sebeket még nem sikerült bekötnöm. Gyere ide.-Xue Yang hűvös arckifejezéssel bámulta a másikat. Még ha ő nem is ismerte fel, attól még nem akarta, hogy lekezelje a sebeit. Bár jelen helyzetben igazából nem tehet más, tudja, hogy mennyire súlyosak a sebei. -Ha nem kezelem le a sebedet akkor nem fogod tudni használni őket.-Xue Yang erre nagy nehezen be adta a derekát. Szüksége van a lábaira, s a gondolat, hogy nyomorék legyen eléggé taszította, ahogy mindenki másnak is a helyében.
-Köszönöm, Daozhang.-szólalt meg hálásan, az előbbi hűvös hangja hamar tovaszállt.Xiao Xingchen ezt követően neki állt a kezelésnek. Minden erejét latba vetve dolgozott, hogy helyre hozza a sérülést a lábán. A végén így szólt, kezével letörölve egy izzadság cseppet homlokáról.
-Végeztem. Jobb ha még egy pár napig pihensz, különben a csontjaid ismét elmozdulnak.
-Daozhang...-Xue Yang arcára egy lusta vigyor ült, élvezte, hogy a másik ostobaságán nem ismeri fel őt. -Meg sem kérdezed, hogy ki vagyok? Vagy hogy hogyan sérültem meg ennyire?-az orvosi eszközeit rendezgető Xingchen halkan felsóhajtott.
-Ha nem mondod magadtól nem kérdezem. Fordított esetben én sem akarnám, hogy kérdezősködjenek rólam. A sors összehozott minket, én pedig segítőkezet nyújtottam. Amint meggyógyulsz az útjaink elválnak.-Xue Yang pontosan tudta, hogy a másik valami ilyesmit mond. Xingchen mindig tisztelte embertársait, így sosem kérdezősködött kíváncsian másoktól, Xue Yang pedig kihasználta ezt a tiszteletet.
Végül Xiao Xingchen magára hagyta a sebesültet, hogy nyugodtan pihenhessen. Xingchen egy nagyobb terembe ment, s az egyik koporsóhoz ment. Levette a fedelét, majd az alját szalmával telítette meg. Miután végzett A-Qing felé fordult.
-Az a férfi megsebesült így jobb ha övé az ágy. Remélem nem bánod ha ebben kell aludnod. Raktam bele szalmát így nem fogsz fázni.-A-Qing boldogan ment oda a Daozhanghoz, a szemei csillogtak. Már csak annak örült, hogy van hol aludnia. Kicsi kora óta az utcán él, aludt ő már mindenhol.
-Nem gond. -felelte könnyedén, hálásan Daozhangjára pillantva.-Örülök, hogy van hol aludnom. Ráadásul még fázni sem fogok, így nem kell megint odaadnod a kabátodat. -mondta mosolyogva, majd beült a koporsóba. Xingchen megsimogatta a lány fejét, rá mosolygott, majd elhagyta a helységet, hogy elkezdje az éjszakai vadászatot.
Sziasztok! Na igen... Megint egy MDZS fanfiction xd bocsánat de erről a párosról már valójában nagyon régóta írni akartam, és végre jutott időm is, hogy megírjam :D Remélem elnyerte tetszéseteket, meg persze remélem, hogy valamennyire sikerült karakter hűen csinálni :)
Ahogy tudom hozom a következő részt, addig is legyetek jók, sziasztok! <3
YOU ARE READING
Átkelve Elhagyatott városon (Xue Yang x Xiao Xingchen)
Fanfiction"-Átvertél...-suttogja zaklatottan. A szívét mintha megmarkolta volna egy jéghideg kéz, s ki húzná a helyéről. Megmagyarázhatatlan, kétségbeesett hangon kiáltott, mintha nem is az ő hangja lett volna. Idegené volt az. Legalábbis Xue Yang nem tudta k...
