Átkelve Elhagyatott városon (Xue Yang x Xiao Xingchen)

2.fejezet

Már hajnal volt mikor Xingchen visszaért Yi városába. Szerencséjére a memóriája mindig is jó volt, így ennek köszönhetően hamar el is talált a koporsószobához. Mosolyogva haladt el A-Qing mellett aki békésen szuszogott a koporsóban. Bár ő nem láthatta, még is el tudta képzelni őt maga előtt. Kislányos arc, gyönyörű barna haj, és fehér szemek. Az is lehet, hogy az egyik kisebb szalma darabot tart keze között, mint mások a plüss állatukat.

   Át ment a másik szobába ahol az idegen feküdt.  Le ült a földre az ágy mellé, s mivel nem hallott mozgolódást arra a döntésre jutott, hogy bizonyára még alszik. Így hát óvatosan a sebesült lábához ért. Csak megakarta nézni, hogy mi a helyzet vele, de nem számolt vele, hogy a másik férfi igen is nagyon éber. Amint lábához ért azonnal fel ült, jobb kezével pedig megragadta vékony, fehér csuklóját. Xingchen fél oldalas mosollyal arcán fordult felé.

-Sajnálom. Csak a sérülést szerettem volna megnézni.-hangja lágyan csengett, egy csepp rosszindulat sem volt benne. Olyan volt akár egy földre szállt angyal. Szinte látni lehetett feje felett a glóriát. Xue Yang ahogy rá pillantott jött rá, hogy a vele szemben álló férfi valahogy mindig ragyog. Pontosabban valahogy a fény mindig olyan szögben van, hogy úgy tűnik mintha ragyogna. Ez csak egy dühös pillantást váltott ki belőle. Utálta a hozzá hasonló embereket, s éppen ezért fog mellette maradni, hogy olyan rontást tegyen angyali báján, hogy abból sosem találjon vissza a fénybe.

-Áh, én sajnálom Daozhang. Igazán megleptél. A végén még ki ugrik a szívem.-jegyezte meg játékos hangon Xue Yang. A vak férfi ajkai akaratlanul is felfelé íveltek, nem bírta ki, hogy Xue Yang kisfiús csibészes hangján ne mosolyodjon el.

-Ne aggódj az lehetetlen lenne.-áll fel mellőle majd a belső zsebéből elővette kis erszényét amelyből egy kis pirulát vett elő. Xue Yang ajkai lefelé konyultak.

-Daozhang... Muszáj?-Xingchen megint csak mosolygott. Egy kicsit lejjebb hajolt ahogy hallotta, hogy a másik feljebb ült az ágyon.

-Ugyan. Ez csak egy pirula. Segít a gyógyulásban.-mondta, majd a kezében tartott pirulát már adta is volna be neki, ám a másik megállította.

-Daozhang, ennek a pirulának olyan szörnyű íze van! Keserű. Jobban szeretem az édes dolgokat.-motyogta, Xingchen ajkai pedig ha lehet még szélesebbre húzódtak. Sosem gondolta volna, hogy fog még valaha ennyit mosolyogni, erre meg itt van a csibészes hangú fiú. Kevés, majdhogynem egyetlen egy ilyen emberrel sem találkozott. De nem bánta.

-Nem kell sokáig elviselned, ígérem.-Xue Yang arcára düh ült ki. Utálta az ígéreteket. Vagy is, nem igazán utálta, inkább csak feleslegesnek tartotta őket, olyan szavaknak amiket úgy sem teljesülnek. Érdekes módon még is hitt neki. Talán még is maradt egy kevés énje a gyermekkorából.

   Xingchen ismét felé nyúlt, próbálta kipuhatolni ajkát a gyógyszerrel a kezében. Végül Xue Yang odatette kezét a szájához. Amint bevette, Xingchen ujjai a másik férfi puha ajkával és nyelvével találkozott. Egy pillanat volt az egész, a vak ijedten húzta el tőle a kezét. Mindkettejük testébe furcsa bizsergés futott végig. Míg Xiao zavart érzett, addig Xue Yang értetlenséget. Nem tudta miért tette, még sem érzett megbánást.

-Sajnálom. Nem akartam.-motyogta miközben erszényét csukta össze. Zavarban volt, eddig még nem érzett ilyen dolgokat. Persze vannak emberek akikkel mélyebben kötődik össze, de egyszer sem volt, hogy hozzá értek volna egy olyan testrésszel amivel csak a sajét hitvest szabad. Nem gondolta volna, hogy első intim érintését egy férfitól kapja akit ráadásul nem is ismert. És férfi!! Ez erkölcstelen, pláne, hogy az ajkakkal való érintés csak a házasság után lenne szabad. Nagyot nyelt, arcára ismét egy mosolyt kanyarított.