Prológus

14 1 0
                                    

- Uram, a vendége megérkezett! - Nyitott be a szobába az egyik testőr kopogás után.

A férfi az asztalnál ült és az újoncok listáját nézegette. A megfelelőket kereste, aki neki fog dolgozni. Az ajtó nyitódásra felkapta a fejét és egy sóhaj után mosolyogva válaszolt, mert nem szerette, ha megzavarják a munkában.

- Engedje be! - Nézett a szemébe, majd gyorsan elpakolta a papírokat, hogy a vendége ne lássa meg. A testőr bólintott, majd kiment szólni a férfinak, hogy bemehet.

- Saber, miért hivattál? - Kérdezte felháborodva Alaric, miután belépett a szobába. - Tudod jól, hogy fontosabb dolgom is van ennél és rémes a forgalom meg a sok ember. - Mondta kicsit mérgesen.

Alaricnek hosszú fekete haja van, az arcán borosta, kék szeme és hűvös tekintete van, aminek a nők nem tudnak ellenállni. Hosszú fekete köpenyt visel mindig és bottal jár. Régen ez kötelező kellék volt, de mára senki nem használ ilyet a fiatalabbak közül.

Saber királynak hosszú ősz haja van, amit szeret copfban hordani. A bőre fehér, majdnem  hó fehér, zöld szeme van és rideg tekintet, ami miatt félnek tőle az emberek. Régi stílusú ruhákat hord, mert azokat jobban szereti és állítása szerint jobban is állnak rajta. Az évek rajta sem látszanak meg, de ő harmincas férfinak néz ki, pedig sokkal idősebb ennél.

A testőr a vendég után belépett a szobába és maguk után becsukta az ajtót. A nyílászáró mellé állt és onnan figyelte a főnökét meg a vendéget. A férfinak sűrűn vannak vendégei, de még az ittléte során egyszer sem mosolygott, ha meghallott egy nevet vagy valaki jött hozzá, ezért különleges lehet az a valaki. A férfi kíváncsi lett a vendégre, ezért is örült neki, hogy bent marad velük és megtudhat valamit a főnöke látogatójáról.

- Neked Saber király, de elnézem, mert 300 éve barátok vagyunk. - Mondta felháborodva, mert a hosszú ismeretség alatt egyszer sem szólította a rangján, majd mosolyogva intett a barátjának, hogy foglaljon helyet vele szemben.

Alaric a kerek számot meghallva döbbenten nézett a másikra, mert nem hitte el a dolgot.

- Ezt mégegyszer ne mondd ki, mert öregnek érzem magam tőle.

- De hiszen az vagy! - Mosolygott a király.

- Ahogy te is! - Vágott vissza egyből Alaric.

Saber az italos szekrényhez sétált, hogy elővegye belőle a legjobb whiskeyt, amivel megünnepelhetik a barátságukat, addig Alaric leült az íróasztallal szemben található fotelbe. Miután megtalálta a megfelelő italt az asztalhoz vitte, ahol töltött maguknak.

- A barátságunkra! - Emelték magasba poharaikat, majd mindketten belekortyoltak. Mivel mindketten ritkán ittak alkoholt és egyikük szervezetének sem tesz jót, ezért egy fintor kíséretében nyelték le az italt.

- Jól sejtem, hogy nem emiatt hivattál ide? - Nézett a másik szemébe. - Ha nem lenne ennyire fontos, akkor te magad látogattál volna meg a kíséreteddel. - Mondta egy fintorral az arcán. Nem szerette, hogy Saber körül mindig volt egy testőr vagy egyéb személy.

Igaz, hogy nem adták tovább, amiről beszélgettek, de egymás közt pletykálkodtak, ami  zavarta, mert bármikor kifecseghetik a titkokat olyannak, aki nem ott dolgozik. Mindenki tudta, hogy ha ez mégis megtörténne, akkor abból büntetés vagyis kínzás vagy kivégzés lesz.

- Igazad van! - Helyeselt a király. - Hol van a fiú? - Kérdezett rá a dologra kertelés nélkül. Alaric sosem szerette, ha valaki nem őszinte hozzá és nem mondja el egyből, hogy mit akar tőle. Szerencsére Saber is ilyen volt, ezért nem tartották fel a másikat üres bájcsevegéssel.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Oct 05, 2020 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

VérkötelékekWhere stories live. Discover now