teacher's pet •yoonmin•

1

Az iskolakezdés mindig egy izgalmas dolog Jimin számára, főleg, hogy ez az utolsó év, hogy a szépen kivasalt ingjét, nyakkendőjét felvegye szemptember első napján.
Az utolsó. Eljött, de nagyon gyorsan.

Emlékszik, ahogy kilencedikben izgúlva megjelent az új iskolában, és arra gondolt, hogy négy év milyen lassan telik majd el, de ma reggel rádöbbent, hogy már itt is van az utolsó év, ami azt is jelenti, hogy az érettségi is, ami azért már kissé aggaszttja. Igazából; elég jó tanuló, mellette modern táncra is jár, és ezen a vonalon szeretné folytatni is. Egyedül talán az angol, amit nem igazán szeretett, de abból is mindig stabil négyes volt, na meg Lee Tanárnőnél nem kellett nagyon figyelni sem, nemhogy tanulnia; simán ki lehetett puskázni a válaszokat. És Jimin utál csalni, de néha előfordult, hogy muszáj volt ezt tennie. A művészeti egyetemre bejutni elég nehéz, kell hozzá minden egyes pont, és az angolt igencsak beleszámítják.

Ahogy Jimin kilép a házból, a szeptemberi lágy, de azért kissé hűvös levegő megsimítja pufi arcát, szinte dudolva sétál el az utca végéig, ahol Taehyung várja, aki szoros ölelésbe vonja, és izgatottan mesél neki.

- El sem hiszem, hogy ez az utolsó év - mosolyog Taehyung a buszon állva, szorosan kapaszkodva a kapaszkodóba a zsúfolt buszon.

- Életünk legjobb éve lesz - mondja Jimin hatalmas mosollyal, ahogy boldogan néz ki az ablakon.

Ahogy leszállnak a buszról, Taehyung odaszalad egy - két emberhez, hogy köszönjön nekik, de Jimin nem igazán ismeri őket, így csak megvárja az iskola kapujában, közben a telefonját nyomkodja. A nagy készülék elveszik kis tenyerében, így két kézzel kell nyomkodnia a képernyőt. Taehyung szereti azzal piszkálni, hogy milyen kicsi a keze.

Amikor felnéz, észreveszi, hogy Yungdo és egy pár haverja nem sokkal tőle áll, és cigizik. Jimin próbál nem rájuk figyelni, az hiányzik még, hogy megismerjék. Idegesen szőke hajába túr, és tekintete Taehyungot keresi a nagy iskolai tömegben, de Tae Jungkookkal van elfoglalva a buszmegálló környékén, ami kissé messze van tőle.

Idegesen harap dús ajkába.

- Park Jimin - kiált neki oda Yungdo, férfias szemöldöke provokatívan az egekbe szökik, ajkai résnyire nyitva vannak, közelebb sétál Jiminhez, aki érzi azt a büdös cigi szagot, és az erős férfi parfümét összekeveredve, de nem néz rá, hanem csak a földre fókuszál.

Jimin mindig kiáll magáért, és soha sem fél senkitől.
Viszont Yungdo valahogy más.

- Park Jimin, nem hallod, hogy hozzád beszélek? - kérdezi hangosabban  Yungdo. Olyan közel van hogy Jimin érzi magán a meleg leheletét.

Jimin végül ránéz,  tekintetében megbújik a félelem, bár nagyon igyekszik, hogy ne mutassa ki.

- Mit akarsz? - kérdezi szemét forgatva, de Yungdo átlát rajta.

- Ezt jobb, ha fenyegetésnek veszed - kezdi el halkan, szinte tagoltan mondani - ha véletlen elmondod bárkinek is, azt, ami történt, akkor megöllek - szavai erősek, és ridegek. Jimin bólint egyet. Abban a pillanatban valóban úgy érzi, hogy  Yungdo képes lenne megtenni.

- Hidd el, én sem akarom, hogy megtudják - mondja Jimin halkan, szinte suttogva. Yungdo felhorkan.

- Akkor ebben egyetértünk - mondja, majd amikor elhaladt Jimin mellett, kissé meg is löki vállával. - Viszlát az órán.

Jimin tudhatta volna, hogy Yungdo ezzel fogja fogadni már az első napon, de az viszont ő sem gondolta, hogy a fiú ennyire fél attól, hogy kitudódik a kis nyári kavarásuk.

Ha adhatna magának egy tanácsot;

1. Soha ne kavarjon részegen senkivel.
2. Soha ne kavarjon részegen osztálytárssal.
3. Soha ne kavarjon részegen olyan osztálytárssal, aki homofób úgy, hogy melegebb, mint a nap.

De már késő.

Jimin persze  tartani fogja a száját, nem csak YungDo miatt, hanem maga miatt is. Egyedül csak Taehyung tudja, és ő biztos megtartja a titkot, akármi is lesz. Az említett pont felé tart, hatalmas mosolyával, és a vállába karol,  úgy mentek be az iskolába.

- Minden rendben, Jiminnie? - kérdezi Taehyung, aggodalmas barna szemeivel méregeti Jimint.

- YungDo beszélt velem az előbb - mondja Jimin, ahogy már a tanteremben ülnek, az osztály zaja elnyomja a beszélgetésük.

Taehyung egyből YungDora néz, Jimin pedig enyhén karon üti.

- Észreveszi, hogy róla beszélünk - mondja Jimin, hangja ijedt,  Taehyung még soha nem látta ilyennek.

- Mit mondott ez a szemét? - kérdezi idegesen, készen arra, hogy felálljon, és odamenjen hozzá, de tudja, hogy nem lenne elég erős ahhoz, hogy megvédje Jimint. Pedig nagyon úgy érzi hogy legszívesebben agyonverné YungDot, még ha nem is tudná. Legalább egy pofon, vagy bármi, csak Jimin érezze magát jól végre.

- Azt mondta, ne mondjam el senkinek azt - suttogja Jimin, Taehyung pedig bólint. Egyből tudja, mire gondol.

- Miért is mondanád akárkinek is? - kérdezi Taehyung. - Ez az öntelt majom még mindig nem lépett ezen túl - mormolja magában, Jiminben pedig megreked a szó, ahogy meglátja, hogy az ajtóban megjelenik egy idegen férfi, fekete keretes szemüvegben, éjfekete hajjal, ami enyhén sovány arcába lóg, ajkai összepréselve, teljesen feketébe öltözve. Fehér bőre szinte vakít, akár a hó.

Halk puffanással leteszi a szürke laptopot az asztalra, mellé két könyvet, majd ellép az asztaltól. Összecsapja a hatalmas tenyereit, mire minden egyes szempár a teremben rá szegeződik.