teacher's pet •yoonmin•

4

Min Yoongi valóban megjelenik a harmadik órán, Jimin csak felsóhajt egyet, ahogy meglátja belépni az ajtón. Amennyire helyes, annyira idegesítő, hogy belemászik mások életébe.

- Ma csapatmunka lesz - mondja Yoongi. - Kaptok egy szöveget, és le kell fordítani - folytatja, majd Hoseok padjához sétál. - Ti így négyen - mutat az abban a sorban ülőkre.

Jaj ne. Szóval oszloponként lesznek csapatban.
Az azt jelenti, hogy mivel YungDo ül mögötte, vele lesz egy csapatban, meg még Lora, aki nem csinál semmit, csak magát festi minden órán.

Taehyung együttérző pillantással néz barátjára, aki arcán félelem.

- Min Tanár Úr? - kérdezi Taehyung, mire a férfi ránéz fekete keretes szemüvege alól. Reggel nem volt rajta.

- Tessék? - kérdezi, közelebb jön a padhoz, és Jimin elé rakja az angol szöveget. Jimin remegő kezekkel elveszi.
Izzadságcseppeket érez homlokán, amik nem látszódnak, de ő érzi, hogy hamarosan fognak.

- Nem lehetek Jiminnel párban inkább? - kérdezi Taehyung, Jimin érzi magán Yoongi pillanatását, de nem néz fel. Tudja, hogy fel Yungdotól, és most akarja belőle kierőszakolni a választ. Csakhogy nem kapja meg.

Jimin erős, hiába nem tűnik annak a tanár szemében.

- Hagyjad, Taehyung - mondja halkan Jimin, és elveszi a lapot az asztaláról, és hátrafordul YungDo és Lora felé, Taehyung aggódva nézi.

YungDo szinte vigyorog rá. Mintha ez éltetné, hogy látja, hogy Jimin ki nem állja.

- Kezdjük? - kérdezi unottan Lora, hosszú hajába túrva, épp egy élénk színű rúzst ken fel dús ajkaira.

- Majd Jimin megcsinálja, ugye? - kérdezi YungDo Jiminre nézve, fekete szemei ijesztőek. - Vagy ehhez nem értesz? Csak egy valamit tudsz csinálni, de annak semmi köze a tanuláshoz - nevet, Jimin megforgatja a szemét.

- Befejezted? - kérdezi Jimin ingerülten. YungDo élvezi a helyzetet, Jimin pedig azon gondolkozik, jobb lett volna, ha nem szólal meg.

- Nem is csinálok semmit sem - mondja, ajkain féloldalas mosoly.

- Valami gond van? - kérdezi Yoongi, ártatlan szemek, de mégis ő volt az, aki így osztotta fel a csapatokat. Biztos azért, hogy Jimin végre elmondja az igazat Yungdoról, de a saját anyukájának nem beszél róla, akkor majd pont egy olyan tanárnak fog, akit ma ismer két napja?  Na még mit nem.

- Direkt csinálta? - kérdezi Jimin, hangja magas, arca piros a dühtől, szemei mérgesen méregetik a feketébe öltözött férfit.

- Mit is? - kérdez vissza.

- Semmi. Ki kell mennem a mosdóba, lehet? - kérdezi Jimin, szavai furcsán csengenek vissza saját fülében.

- Nyugodtan - mondja Yoongi kedvesen, szemeiben mintha aggodalom lenne, de Jimin nem igazán törődik vele, gyorsan a kijárat felé halad, út közben hallja, ahogy Yoonginak rá kell szólnia Taehyungra, hogy nem mehet ő is mosdóba, csak akkor, ha Jimin visszajön.

Jiminnek le kell nyugodnia. Mély lélegzetet vesz a hideg mosdókagylóba kapaszkodva, kicsi ujjai elfehéredve kapaszkodnak a mosdó oldalába.

Ahogy belenéz a tükörbe, nem is magát látja. Ez nem az a Park Jimin, aki barátságos, aki boldog és magabiztos. Ez a Park Jimin fél, és retteg, és egyáltalán még csak köszönő viszonyban sincs a régi énjével.

Egyetlen hiba miatt van ez. Egyetlen ember miatt. De talán ha a sarkára állna, békén hagyná végre, és ismét minden a régi lenne.

Olyan csend van a mosdóban, hogy Jimin hallja a szíve dobbanását, ami végre már nem ver olyan hangosan, mint amikor bent volt a teremben.

Nincs ereje visszamenni az órára, igazából, nem is törődik az idővel, csak akkor eszmél rá, hogy történetesen az egész órát a mosdóban töltötte bújkálva, amikor meghallja a csengő idegesítő zaját. Nem küldtek utána senkit, hogy menjen vissza az órára, ami kicsit furcsa.

Még utoljára belenéz a tükörbe, és úgy dönt, kimegy a mosdóból. Amikor kilép az ajtón, Min Yoongit pillantja meg, ahogy lazán neki van dőlve a falnak, keresztbe tett kezekkel, morcos arccal nézi, ahogy  diákok lézengenek ki a termekből. Egyfolytában mintha keresne valakit a szemével, és Jimin abban a pillanatban jön rá, hogy ezt nagyon elcseszte. Most egy igazi kiiktatás következik, egyenesen Min Yoongitól. Felsóhajt, és úgy dönt, megadja magát, és egyenesen a férfi elé sétál, arca kifejezéstelen, szomorú.

- Tán csak nem rosszul lettél? - kérdezi Yoongi cinikusan, amint észreveszi Jimint, enyhe mosoly látszik arcán. Olyan mindenttudó.

- Éppenséggel de - mondja Jimin, amikor rájön, ezzel simán megússza az igazolatlan órát, igaz elég béna egy hazugság, de jobb, mint egy lelkizés Min Yoongival.

- Ma már ez a második alkalom, hogy hazudsz. Olyan embereknek nem kéne hazudniuk, akik nem tudnak - mondja, tekintete mégis kedves(?).

- Oké, essünk túl rajta, fel fogja hívni a szüleim, vagy mi? - mondja Jimin idegesen, Yoongi felvonja a szemöldökét.

- Nem terveztem, de ha ezt akarod, legyen - monja Yoongi, idegesítő, hogy ennyire firtogtatja az erejét Jimin felett. Nem éppen tanárhoz méltó viselkedés Jimin szerint.

- Kérem, ne - mondja Jimin elhaló hangon, szemeiben őszinte ijdelem. Yoongi felsóhajt.

- Nem teszek addig semmit sem, amíg nem tudom a történteket. De Jimin - néz bele a szemeibe - Ez a második napom, és már nekem is feltűnt, hogy rettegsz attól a gyerektől - halkan mondja, hogyha valaki elsétálna a folyosón, ne hallja meg. Nem sokan vannak itt szünetben, de azért jobb odafigyelni.

- De ha továbbra is fent áll ez a probléma, muszáj vagyok értesíteni a szüleid. Ez a kötelességem - mondja komolyan, és Jimin is tudja, hogy ez igaz, de valahogy mégsem áll készen arra a beszélgetésre a szüleivel. Ugyan tudják, hogy meleg, de nem igazán támogatják, csak elfogadják. Azt fogják mondani, hogy magának csinálta. Ebben igazuk van. Szóval mégis minek szóljon nekik, ha nem tudnak segíteni.

- Nem lesz több ilyen - mondja Jimin, bízik is benne, hogy pár nap után elmúlik ez a Yungdo dolog, és a fiú majd talál mást, akit piszkálhat.

- De ha nem... - nem is fejezi be a mondatot, elég az a tipikus fenyegető nézés. Jimin bólint egy aprót.

- Nem adtam igazolatlant most az egyszer és utoljára - mondja Yoongi, majd elindul.

- Köszönöm - mondja halkan Jimin, de lehet Yoongi már nem is hallja, hiszen már messze sétál.