Harc a királyságért: A bosszú hadjárata.

1.rész A Mező

Hűvös szellő járta át a mezőt. A felkelő nap sugarai páncélok százain csillant meg. Csendes volt minden. Csak a dög madarak hangja volt jelen. A mező melyen még pár napja gyermekek játszottak és állatok legeltek. Most egy véres csata áldozatainak fekhelye és végső nyughelye lett. Vér folydogált szerte szét. Levágott végtagok hevertek gazdáiktól pár métere. Nemes lovagok a lovukkal együtt holtan feküdtek. Mindössze egy kis csapat volt kik a csatatért figyelték egy kis domb tetőjéről. Nemrég még ők maguk is ott harcoltak. Néhány lovag és katona volt köztük meg egy csapat zsoldos. Páncéljaik és ruháik véresek voltak. Sebeikből vér csörgedezett, de ahogyan tudták bekötöttek azokat.

-Még egy csatát éltünk túl és nyertünk meg a királyságnak.

Szolalt meg egy a fűben ülő zsoldos. Láncinget viselt meg alatta jó pár bőrből készült ruhát. Alexnek hívták. Nem volt igazán okos, de harcolni legalább tudót.

-Ha nem ismernélek akkor el is híném, hogy a királyságért harcolsz. De ne aggódj tudom, hogy a pénzért.

Mondta egy teljes vaspáncélt viselő lovagnak látszó zsoldos. Arcát sisak takarta el. Páncéljára már a vér kezdet rászáradni. Ijesztő látványt nyújtót pedig a páncél alatt egy rendes és jólelkű ember lapult meg. A zsoldosok vezére volt. Nem több egy egyszerű embernél, aki nem származót nemesi családból, de még családja se volt. Mindössze pár embere, akikkel vállvetve harcolt és talán őket mondhatta a családjának. Igaz elég nagy családnak lehet akkor őket nevezni hiszen száz harcban edzett férfiról beszélünk.

-Marvin. Had nézünk körül, hogy van e valami értékes a holtaknál!

Kérlelte a vaspáncélos férfit az egyik embere Ava. Azon kevés nők közé tartozót, akik harcosok voltak a királyságban. Igaz, hogy ö sem a királyságból, hanem egy kicsi arrébb levő viking faluból érkezet. Eleinte ugyan Balke királyság ellen harcolt a saját viking társai mellet. Fosztogatott meg gyilkolászot. De csúnyán megsebesült. Marvin és zsoldosai találtak rá. Először elakarták adni, de túlságosan jó harcosnak bizonyult.

-Menjetek csak nyugodtan.

Válaszolta neki Marvin utána meg kémlelte tovább a tájat. Várta, hogy feltűnjenek Ashet királyság lobogói és vele együtt a hercegnő is. Saját maga bizonyosodjon meg zsoldosai és saját harcosai győzelméről.

-Lassan itt lesz Aida hercegnő.

Mondta Alex parancsnoka mellé állva és ö is kémlelte a messzeséget.

Mögöttük egy erdő húzódót. A levelek lassan hullottak le a fákról az ősz beköszönte miatt.

-Miért harcolunk amúgy mindig másokért? Harcoljunk magunkért.

Tette fel a bölcs kérdést Alex és lekuporodót a földre. Kezén levő apró vágást nézegette a válaszra várva.

-Máskép unalmas lenne az élet. Magunkért meg nem éri meg.

Furán hangzót ez egy zsoldos kapitány szájából de van benne némi igazság. Mondjuk Alex tisztába volt azzal is, hogy Marvin nem a pénzért harcolt hanem azért mert fülig szerelmes volt Aida hercegnőbe. Bár szerelmük beteljesedésére nem sok esély volt tekintve, hogy Aida ugye egy hercegnő még Marvin csak egy lefizethető zsoldos volt a királyi udvar szemében. Ellenben sokan szerették mert megbízható embernek ismerte mindenki. Ava már nagyjából a huszadik holttestet kutathatta át amikor felkiáltott. Kezében egy bőr tarisznyát lobogtatva amiben arany tallérok csörögtek zörögtek. Ujjongva kiáltozott és ugrált körbe körbe. Gyorsan felszaladt a dombra és a fűbe huppant Marvin mellé. Kiöntötte a tarisznya tartalmát. Összesen 135 arany tallért számoltak meg ami két napi zsoldjuknak felelt meg. Kettő rendes katona, akiken a bőr mellvértjükön Ashet királyság címere díszelgett oda mentek hozzájuk.

-Mi is kérünk belőle!

Szóltak rájuk mivel magukat felsőbb rendűnek tartották, mint a zsoldosokat.

-Keresetek magatoknak!

Szolt rájuk Alex és felált a földről. A katonák nem hátráltak meg. Testüket nem borította páncél csak az előbb említett bőr mellvért és az alatt még egy pufajkának nevezet vastag szövetes ruha. Pont úgy, mint Alexen ugyan annyi különbség akadt, hogy Alexen bőr mellvért helyet láncing látta el a védelmi feladatokat. Az egyik katona lehajolt és felmarkolt úgy nagyjából 13 érmét. De Ava el is kapta a kezét.

-Engedj el te koszos szuka!
Kiáltott rá a férfi, amit elég rosszul tett.

-Mit mondtál rá?

Kérdezett rá azonnal Marvin és közelebb lépet hozzá. Minden lépésnél a páncélelemek zörögve értek egymásnak testén.

-Egy piszkos szukának! Zsoldos! Nehogy azt hidd, hogy félek tőled!

Szidta újra a nőt és most már Marvint is. Igaz ez nem számított volna szidásnak, ha rendes hangnemben mondja. Marvin elhúzta kardját és lecsapta a férfinak azt a kezét, amiben az arany tallérokat szorongatta.

-Ez lopásnak minősül! Azért pedig az Ashet királyság törvényei szerint kéz vesztés a büntetés.

Vette viccesre a figurát. A katona ordítót és a megmaradt kezével a levágót helyére kapot. A mellette levő pedig kardot rántót és Marvinra rontót. Azonban lábát Ava szekercéje vágta keresztül amitől a földre borult. Marvin pedig lecsapta a katona fejét. A levágott kezűt pedig keresztül szúrta a mellkasánál majd le gurították őket a dombról.

-Van még valaki, aki ránk támadna?

Nézet Marvin a lovagokra és a katonákra, akik nem igazán akartak velük kötözködni. Főleg miután a többi zsoldos is támadó állásba lépet.

Eltelt pár óra közben Ava a hullákat fosztogatta ez a tevékenység benne maradt a régi viking éveiből. Csak akkor futott vissza a többiekhez amikor megjelent a távolba az a zászló melyre oly régóta vártak.