Firework (Marco Asensio ff.)

2

Madrid, 2018.08.07.

A létező összes cuccommal, ami laptoptáska, egy edzőtáska, benne az edzéstervekkel, és egy kézi táska volt, kiléptem az ajtón, majd a szeretett kis kocsikám felé vettem az irányt. Egy piros Ford Mustang a kicsikém, akit már majdnem egy éve, hogy vettünk. Azért vettünk, mert már régóta spóroltam rá, és és tavaly apa beleszállt a szülinapomkor. Imádom. 

Kifordulva az utcánkból egy közeli kávézó felé vettem az irányt. Még több, mint egy óra volt edzésig, de úgy döntöttem, hogy egy húsz perc alatt megírom a fontosabb e-mailjeimet, utána pedig olvasok, ugyanis az edzősködés mellett ez a másik szenvedélyem, a könyvek.

Viszonylag sokan voltak a kévézó parkolójában, de meglepődni egyáltalán nem szoktam ezen. Madridban élek, és ráadásul nyár van. Itt amúgy is mindig sokan vannak. A kocsiból kiszállva még megigazítottam a ruhámat, nehogy fel legyen csúszva. Főleg így, hogy forróság van, imádok egyberuhákat hordani. Éppen az egyik kedvenc piros ruhám volt rajtam. Ezt a színt egyszerűen lehetetlen megunni. 

A légkondicionált helyiségbe érve hatalmas megkönnyebbülés fogott el, ugyanis már kezdtem úgy érezni, hogy a saját bőröm fog lefolyni rólam. Bár a hajamat imádom kiengedve hordani, azt inkább a hűvösebb évszakokra szoktam meghagyni, ugyanis ilyenkor még úgyis izzadok tőle, hogy befontam két oldalt. Esélytelen, hogy kiengedett hajjal mászkáljak és ne izzadjon a fejemre. Irigylem az olyan lányokat, akik sétálgatnak az utcán a gyönyörű hosszú hajukkal, és nem csimbókos az izzadságtól. Néha szívesen cserélnék velük. 

Kikértem a kedvenc italomat, ami egy nagy méretű jegeskávé kókuszos sziruppal, és nyilván vaníliafagyival benne. Nagyon szeretem ezt a kávézót, mert különböző kontinensek kávékülönlegességei közül lehet választani, és őszintén, még mindig van olyan, amit nem kóstoltam meg, pedig már régóta ide járok. Az italommal a kezemben felmentem a felső szintre, és egy ablak melletti asztalnál foglaltam helyet. Tökéletes volt, ugyanis a nap pont nem sütött a szemembe, és egészen pontosan sikerült beülnöm egy légkondi alá. 

Hamarabb végeztem az e-mailjeimmel, mint gondoltam volna, ugyanis úgy emlékeztem, hogy sokkal több van. Párat megint a spamba dobáltam, remélem most már megjegyzik, hogy engem hagyjanak békén ezzel. Viszont kettőt elég érdekesnek találtam, viszont nem volt most kedvem eldönteni, hogy mit kezdjek velük, úgyhogy beírtam emlékeztetőbe, hogy hétvégén gondolkozzak el rajta. Egy kisebb drogéria cég érdeklődött, hogy lenne -e kedvem reklámozni az új sminkkollekciójukat. Jövő héten lenne egy időpont, amikor elmennék, kisminkelnének, megkapnám a kollekciójukat, és instagramra kellene posztolnom benne. Egyébként szimpatikusnak tűntek, de az ilyeneknek mindig szeretem először a weboldalukat átnézni, esetleg hogy más is reklámozta -e már őket, és hogy milyen termékeik vannak. Csak olyan dolgokat szoktam reklámozni, amiről teljes mértékben tudom, hogy mi az.

Annyira belemerültem az agyalásba, hogy észre se vettem, hogy már vagy öt üzenetem jött messengeren. Lecsuktam a laptopomat, eltettem a táskájába, majd a telómnak szenteltem a figyelmemet.

Marco Asensio: Nem tudom, hogy emlékszel - e rám, tegnap futottunk össze az edzésem végén.

Marco Asensio: Ha jól emlékszek, édesapád a mi edzőnk. 

Marco Asensio: Most már igazán felnézhetnél, kettővel melletted lévő asztalnál ülök.

A tekintetemet kapkodva az asztalok között észrevettem Marco-t, aki vigyorogva integetett nekem. Majd kaptam még egy üzenetet, hogy nem baj -e, ha csatlakozik hozzám. Visszaírtam neki, hogy jöjjön nyugodtan.

- Mi járatban erre? - kérdeztem tőle mosolyogva.

- Itt van a világ legfinomabb kávéja, és néha edzések előtt beülök ide chillelni. Jó, az a néha amúgy elég gyakran van. - mondta nevetve. - És Te?

- Úgyszintén edzés előtt vagyok itt, csak én tartani fogom, nem edzeni. Nem tudom, múltkor említettem -e, de az öcséd edzője vagyok. Kimondottan ügyes srác.

- Hát szerintem nem mondtad, de egyébként tényleg nagyon jó. Nem fényezni akarom, vagy azért mondom ezt, mert az öcsém, de szerintem ő még sokra fogja vinni. 

Egészen megmosolyogtatott, hogy mekkora büszkeséggel beszélt a testvéréről. Néha sajnáltam, hogy egyke vagyok.

- Ma kondiban lesztek, nem? 

- Igen. Nem tudom mennyire érdekel esetleg, de kíváncsi vagyok a véleményedre az edzőtervvel kapcsolatban. Apa szerint egészen zseniális lett, és Pereznek is ma terveztem megmutatni edzés után. Tegnap este fejeztem be, és ez igazából az egész szezonra vonatkozik, és most viszonylag meg vagyok elégedve a munkámmal. 

Marco érdeklődve figyelt, majd mellém húzta a székét. Elővettem a táskámból a hatalmas mappámat, majd elkezdtem neki magyarázni, hogy mit, mikor és hogyan terveztem csinálni. Csomó dolgot fűzött hozzá, és őszintén meglepett, hogy tényleg érdekelte. Nem is tudom, mennyi idő mehetett el vele, hogy a teljes edzéstervet megmutattam neki. 

- Oh a faszomat. - szólalt meg hirtelen az órájára pillantva, mire felnevettem. - Jaj, ne haragudj. Nem szokásom káromkodni, csak elfelejtettem nézni az órát.  És szerintem Raúl is vár már. - nézett rám vigyorogva. Még mindig nem értettem. - Szóval ha én elkések edzésről, te is. Csak úgy mondom.

- Baszki. Szólhattál volna hamarabb is, én azt hittem, hogy még fél órám van. - nevettem fel.

- Jó figyelj, még van 10 perc, amíg kezdődik az enyém, Raúl azt mondta, hogy az övé 5 perccel később. Szóval azt mondom, hogy egy kis sebességhatár átlépés nem számít, amúgy is 10 percre van innen a stadion. Vagy ha esetleg nem kocsival vagy, szívesen eldoblak. És akkor együtt késtek Raúllal. - mondta nevetve.

- Hát, ez kedves felajánlás, de szerencsére kocsival jöttem. - mondtam neki, miközben a lépcsőn lefelé siettünk. Elköszöntünk a személyzettől, majd sietve léptünk ki az ajtón. A kocsim mellett egy királykék Audi R8-as parkolt, amihez Marco lépett oda, az öccse pedig az ajtónak támaszkodva várta, enyhén ideges tekintettel. 

- Nemtom minek kávézol ennyi ideig, de nem akarok miattad elkésni a második edzésemről te kettyós. Pattanj már be a kocsiba. - hallottam Raúl szavait, amin felnevettem. Ő pedig észrevett, hogy a bátyja melletti kocsinál álltam meg, és integettem neki. - Aha, hogy ezért kávéztál ennyi ideig. Jó, akkor elnézem. - boxolt Marco vállába nevetve, amit furcsálltam. - Szia Sofia. Majd megmondom Marconak, hogy nyomja a gázt, akkor remélem nem kések el. - pattant be az anyósülésre. Marco egészen eddig a kocsi ajtaját támasztotta, majd mosolyogva intett nekem, és végül elindultak. 

Egészen eddig fel se tűnt, hogy milyen szép mosolya van. Minden gondolatot kiűzve a fejemből pattantam be a kocsimba, és a cuccaimat az anyósülésre téve a lehető leggyorsabban és legóvatosabban indultam meg az úti célom felé. Persze, hogy hatalmas forgalom volt, és az utat, ami egyébként 10 perc lett volna, minimum 15 alatt tettem meg. Ennél rondább parkolást még nem igazán produkáltam, majd ahogy az edzőtáskámmal együtt kipattantam a kocsiból, Marcot láttam meg a bejárat előtt, ahogy csak úgy szakadt a nevetéstől.

- Értem én, szóval viccesnek tartod, hogy próbálok nem elkésni az edzésről.

- Inkább csak a parkolási technikádat. - nevetett továbbra is. - Na gyere. - nyitotta ki előttem az ajtót, majd beléptünk az épületbe, és két különböző irányba indultunk el.