Ballagott az idő tova
Merre, nem tudja senki
Ő pedig hallgat róla,
Azt mondja, ennek így kell lenni
Nem értem, de ráhagyom, tessék
Legyen az ő gondja,
Egyszer azért utána mennék,
De beérem azzal is, ha csak mesél róla
Vajon milyen kalandokat él át ő?
Lassan halad, vagy száguld?
Biztos magányos, egyedül megy és jő
Nem hős, a figyelem nem rá irányult.
Pedig igazán sokat bírhat,
Átélt minden háborút,
De ő nem óbégat,
Csendesen szomorú
Segítenék neki,
De ha megosztja velem a titkot
Magasabb rendűek szétszedik
Csak darabjaim lennének meg, itt-ott
Ezért hát magára hagyom,
Nem adom el életem, mert nagy az ára
Cipelje, mint egy nagyra nőtt majom
Nehezedjen rá éveim súlya, csak mára
Holnap megöregszem úgyis
Napjaimat önként áldozom fel
Szívem töpörödött, kicsi
Lelkemet viszont új kalandok érik el
YOU ARE READING
Szárnycsapások: Avagy versek lemphorától
PoetryÍme a gyűjtemény melyben kibontakozó verseimet lehet megtalálni. A részek időrendi sorrendben vannak, ezáltal követhető a változás, amin végigmentem. A részek elején, valamint a borítón található képek Lenny által készültek. Őszinte érzéseimet fog...
