Don't touch me

One

☼

Mély levegő, gyerünk lélegezz, fáj elvesztettem a kontrollt. Sikítani akarok, fáj nagyon fáj. Teljesen megőrültem. A kezem ökölbe szorítva próbáltam elnyomni a remegést. Ez se jó belső remegés. Minden rendben lesz. Vegyél mély levegőt gyerünk, menni fog. Ne add át magad az érzésnek, 5 perc ennyi telhetett el akkor is ha fél órának érzem. Ez még csak a kezdet. Harcoljak vagy meneküljek? Kérjek segítséget? Hívjak fel valakit? Úgy se érdekelne senkit. Szedd össze magad gyerünk ez nem az első. Az ezeket követő percekbe annyit vettem észre hogy a földön zokogva remegek. Nem megy félek, mentsenek meg!! 20 perce vagyok ilyen állapotban kezd elmúlni. Még mindig érzem a hatását de már nem annyira erősen. A telefonom képernyőjére nézve észre veszem hogy hajnali fél négy van és még mindig nem aludtam. Nem tudtam felkelni így a földön feküdve próbáltam aludni, de nem ment mindenen járt az agyam, holnap a gimi első napja. Félek, rettegek. Utálni fognak, hogy magyarázzam el nekik, hogy ne érjenek hozzám?

.....

Az ébresztőm hangjára keltem, mikor próbáltam felülni észrevettem, hogy még mindig a parkettán vagyok. 2 óra körülbelül ennyit aludtam ez bőven elég nekem, hogy ne az egész napot aludjam végig. Reggel 6 óra van, a barátnőmmel 7:30 fele találkozunk az Abraham Lincoln Gimnázium előtt. Nem vittem túlzásba semmit a kinézetemmel kapcsolatban, egy fekete nagy pulcsit vettem fel egy szürke nadrággal, és egy fekete bakanccsal társítva. Nem szeretem a színes, feltűnő dolgokat. Éjfekete lapockáig érő hajam kifésültem, majd a fésűt látva elborzongtam, hullik a hajam undorító. Utálom a rohamokat, a haj hullást, a körömrágást, a folyamatos remegést.

Elmélkedésem a telefonom csörgése szakította meg. Az én drága barátnőm épp zaklatott és vagy 20 üzenetet írva próbált meggyőződni arról, hogy fent vagyok-e. Vissza írtam Vuknak, elég érdekes becenév tudom. Autumn egy elég furcsa egyéniségű lány, vörös hajával és zöld szemével mindenki tekintetét magára vonja. Kicsi kora óta imádta a Vuk rajzfilmet, mindig ezt nézte és találó lett rá ez a név. De ne csak külsőségekről beszéljünk. Ő se a legjobb múlttal rendelkezik édesanyja meghalt még általános iskolás korába. A wc-be sírt és én is, ott találtunk egymásra első osztályba. Autumn már akkor teljesen elvarázsolt, hihetetlen lány volt, akkor megígértük egymásnak, hogy szövetségesek leszünk.

☏

-Midnight!!-Kezdte ideges hangon Vuk.- Ugye felkeltél már? Nem szeretnék elkésni remélem tudod! Amúgy pedig vigyek neked kávét vagy menjünk boltba?- Kérdezte mosolygós hangon.

-Neked is szia Vuk! Csodálatosan aludtam köszi a kérdést.-A telefonból egy halk kuncogást hallottam.- Megköszönném ha hoznál, mennyit aludtál?-Kérdeztem aggódóan.

-4 és fél órát azért remélem te többet. Akkor majd viszem.-Mondta álmosan és hallottam ahogy a vonal túlsó felén ásít egy nagyot.

-Nem fogok hazudni neked. 2 órát aludtam de nyugi minden oké egy kávé és miden szuper lesz.-

-Ennek nem örülök majd mesélsz sipirc készülődni puszi szeretlek!-Majd gyorsan bontotta a vonalat.

☏

A táskámba bedobálgattam pár füzetet, tollat és további lét fontosságú dolgokat. Felvettem egy őszi kabátot mivel hidegnek véltem az időt. Majd elhagyva a szobám köszöntem egy nagyot amire nyilván senki se felelt, majd hangos zajjal kimentem a házból. Amint kiléptem megcsípett a lágy őszi szél, reggel 7 óra 15 perc van. Kabátom összébb húzva magamon indultam utamra. Ilyenkor minden utca sokkal kihaltabb. A nap élénk sugarai a tegnapi zápor maradványain halványain csillogtak. Mikor a sarkon befordultam, már messziről láttam a vadul integető barátnőmet gyors oda siettünk egymáshoz majd egy gyors köszönés után a kezembe nyomta a kávét amit a gimi előtt elfogyasztottunk. Elmagyaráztam Autumnak, hogy miért nem aludtam majd egy gyors 5 perces lelkizés után befele szedtük a lábainkat.

Az udvar hatalmas és innen is jól látszódnak a külön fajta csoportok. Butaságnak tartom rangsorolni az embereket, főleg kezdve a leghülyébbekkel. Agyatlan pláza cicák akik mindent megkapnak, na meg listás focisták akik azt hiszik minden csaj nagy álmuk. Mi Vukkal sose tartoztunk csoportokba egymásba vagyunk nőve és ez így jó. Ebbe a gimibe vannak szakkörök is, mindketten a rajzszakkörön leszünk. Míg Autumn rajzolni, szeret, én inkább festeni. Ezen látszik, hogy kiegészítjük egymást. A folyosóra belépve mindenki minket kezd elbámulni nyilván mivel gólyák vagyunk. A mellettem lévő vörös hajú lány próbálta elnyomni idegességét ami a szempárok miatt fokozódott. Próbáltuk feltenni a minden oké álarcot, és hangtalanul osontunk végig a tömegen.

A tavalyi látogatás miatt egyből tudtuk merre kell menni, hogy elérjük az 220-as termet, félve nyomtuk le a kilincset a már kintről nagy hangot csapó osztályterem előtt. Mikor beléptünk hirtelen annyiba maradt a zsivaj majd vállat vonva folytatták tovább az előtte végzett cselekedetüket. Ha őszintén kéne fogalmazzak, nem voltak a legszimpatikusabbak. Mellettem lévő barátnőm kezét fogva húztam a leghátsó padsorhoz. Az osztályról annyit, hogy a lányok többségben vannak na de még, hogy egy kisebb lány csapat egy falatnyi nadrágba és egy haspólóban áll gondolom a focisták köré. Egy másik lány csapat épp minket nézve beszélget és hangosan röhög, rajtam nevetnek? Mit csináltam megint? Látszott az alakom? Vagy van valami rajtam? Vuk felé nézve észre veszem, hogy épp egy lőttünk lévő fiúval beszélget. A lovagnak fekete haja és zöld szeme van, a barátnőmön észre veszem, hogy jót beszélget vele ami megmosolyogtat. Amit a srác észre is vesz.

-Szia vigyori, Averill North vagyok, kit tisztelhetek a hölgy személyében?- Kérdezte ezek szerint Averill akinek nem mellesleg gyönyörű neve van.

-Uram, én Midnight Frey lennék.- Úgy látszik bele mentem a játékba.

-Kedves Midnight mi tetszik önnek annyira?- Kérdezi vigyorogva.

-A barátnőm mosolya.- Felelem.

-Ohh ez igazán megható.- Mondja mire mindhárman elnevetjük magunkat.

Egészen csengetésig beszélgettünk az új barátunkkal aki nem mellesleg meleg, azt mondta nem szeretne kellemetlenséget köztünk csak azért mondta el nehogy félre értsük. Autumn és én természetesen teljesen elfogadjuk. Csengetéskor Averill előre fordult amivel egyszerre az ajtó kinyílt és egy mogorva 40-es éveibe járó tanár lépett be.