Mindhalálig Együtt (Bucky Burnes,Steve Rogers ,Marvel Ff)

9.

-mennyünk vissza a többiekhez...
-tette fel ajánlatát steve..
Válaszul csak bólintottam...

Vissza mentünk mindenki beszélgetett, nevetett elvoltak mint egy nagy család... Meg vártam míg Tony nm lett nagyon a közép pontba és senki nm beszél vele vagy nm rá figyel... Épp kiment a konyhába még egy kis alkoholért ezt kihasználva utána mentem..

-Tony! - szóltam halkan miközben whiskeyt öntött magának...

-mond csak nyugodtan Bius...-mosolygott rám

-elszeretnék menni pihenni de mivel nem nagyon ismerem a helyet...

-szóval nem akarsz haza menni? - jött közelebb hozzám.

-ha nincs szoba haza mehetek persze..

-van szoba de te is tudod hogy nem ezért kérdeztem...-fogta meg lassan a kezem.

- sajnálom, nagyon jó fej vagy. Jó
Lenne itt maradni...

-ennek nagyon örülök - puszilta meg a homlokom. - erre egy kicsit elmosolydtam.

-az emeleten van 5 szoba de a 3. Emeleten is vannak szobák meg fölötte szóval válaszhatsz.

-jó lesz a 2. Is , köszi...

-elkiserjelek?

-igen azt megköszönném..

Felmentünk megmutatta a szobát amibe volt fürdő és WC is. Praktikus, és nagyon szép.

-Tony - hívtam vissza

-igen?ült le mellém az ágyra

-miért most?

- kicsi voltál én ön fejű és felelőtlen jobb volt ez így neked.. Most, hogy felnőttél én nekem is kinyilt a szemem máshogy állok a dolgokhoz. Így nagyobb biztonságba vagy mellettem kicsi..

-ennyi, még valamit nem mondasz el...

-az én lányom. - adott egy jó éjt puszit és kiment ezzel lezárva a beszélgetésünket..

Nem tudtam elaludni kavaroktak a gondolataim... Hihetetlen egyszerűen hihetetlen... Én, hogy tudom irányítani a tüzet.. Bucky honnan a fenéből látott bele az Eszti álmába... Zavaros nagyon zavaros... Miért most kellek vagyis kelünk nekik... Nem értem.

Megszomjaztam ezért elmentem a konyhába... Elég fura volt mert a bosszúállók még mindig egy körbe ültek a konyhába. Tehát két választásom maradt vagy vissza megyek és szomjan halok vagy maradok és át haladok a csökönyös banda előtt... De marad az utóbbi mivel nagyon szomjas vagyok Így elindultal végül...

-szia kicsi Stark, hogy, hogy  nem alszol hangosak voltunk? - szólalt meg Steve.

Én vilagomat nem tudva fordultam hozzá mint valami mosott szar úgy néztem ki de elvégre aludtam vagy mi..

- amm nem csak szomjas voltam -mutattam egy like jelet aztán mentem tovább a konyha felé...

kinyitottam a hűtőt hátha találok hideg vizet de helyette találtam fagyit és bort így végül azt választottam megfogtam az egész vödörrel   és vissza felé mentem...

-hé hé hé ehhez szerintem már túl késő van vagy nagyon korán de nem hiszem hogy jót tenne... - pattant fel Steve közben követte a bort meg a fagyit a kezemből...

- de de de pont ez kell..-vettem vissza tőle

- figyelj ha nem tudsz aludni akkor inkább beszélgess velünk..

- vámpírok is vagytok - mondtam asitas közben

-nem képzeld mi is alszunk de épp egy fontos dolgot tárgyalunk... - lépett oda Stark...

-Oh értem... - mutattam egy kört az ujjammal.. - ezt ° én nem nekem ehhez túl késő van, vagy túl korán - néztem Stevre mikor őt idéztem...

-helyes akkor ha megbocsájtanának a bosszúállók akkor vissza viszem a kis csajt.. - csettintett egyet Steve a többiekre és rám mutatott...

Én megint csak egy like jelet mutattam mire ölébe vett és én a két karomat a nyakába tettem...

-hé szuper sztár! - kerestem Steve tekintetét...

-igen kicsi lány...

-ahh nem tudom már elfelejtettem... - döntöttem mellkasának a fejem...