𝘱𝘴.: 𝘥𝘰𝘯'𝘵 𝘭𝘦𝘵 𝘪𝘵 𝘣𝘳𝘦𝘢𝘬 𝘺𝘰𝘶𝘳 𝘩𝘦𝘢𝘳𝘵|𝗹.𝘁.

Epilouge

Louis Tomlinson's pov

Miért ilyen rohadt hosszú a sor a postán? Azt hittem az emberek ma már nem járnak ide. El vagyok maradva. Gondolkodj dalszövegen! Nem! Miért? Nem lesz lehetőségem megírni, rémlik?! Még bármikor meggondolhatod magad, nincs késő! Ne legyél már gyenge, húzzál haza! Felejtsd el a múltat! Koncentrálj a jelenre és a jövőre! Nem erre neveltek! Ennyire önző még te sem lehetsz! Tényleg fájdalmat akarsz okozni? Ne így add vissza nekik, majd a Karma intézkedik! Fordulj már vissza! Égesd el a leveleket! Alkoss a világnak!

Nem, többé nem hallgatok ezekre a gondolatokra. Nem irányíthat az eszem. A szívem meg azt mondja tegyem meg. Nincs más kiút. Rossz ezt mondani de tényleg nincs. Mint amikor kisgyerekként nem találod meg a megfelelő bújóhelyet bújócska közben, ezért inkább elbújsz a hunyó mögött. De egyszer úgyis szembekerülsz vele, és akkor bizony te kerülsz ki vesztesként. A valóságban pedig nem mi vagyunk a hunyók. Hanem a fájdalom.

-Elnézést! Nem látja hogy halad a sor?-szólalt meg mögöttem valaki. Hátrafordultam és egy barna hajú lánnyal találtam szembe magam.

-Sajnálom hölgyem!-mondtam barna íriszeibe nézve.

-Khm bocsánat a kérdésért, de maga Louis Tomlinson ugye?-baszki.

-Igen-bólintottam.

-Jézus Isten fasza!-kiáltott fel és hitetlenül elnevette magát.-Imádom a zenéidet te jó ég!-nézett rám mosolyogva, ami engem is arra késztetett.

-Ennek örülök!

-Oké oké, de te jössz szóval menj mert nekem meg időre kell odaérnem valahova és nem akarok késni!-szólt rám.

-Rendben, már megyek is!-kuncogtam fel.

-Jó napot!-köszönt a néni aki a pultnál állt.

-Üdv! Ezt a 10 levelet szeretném feladni-tettem le elé az irományokat. Annyira hülye vagy hogy megteszed! Tudom. De néha muszáj hülyének lennünk.

♡

Sokat gondolkodtam azon hogy mégis hogyan kéne csinálnom. Választhattam volna a pengét, kötelet, esetleg egy kést, de én a legfájdalommentesebbet választottam. Pirulák. A többihez túl gyáva vagy! Altatót fogok bevenni. Sokat. Nem hat azonnal, de egy órán belül hibátlanul elvégzi a szükséges munkát.

Kezemben a gyógyszeres dobozzal ültem le a kanapéra. Gondolj arra miket tettek veled! Hirtelen átpártoltál a rossz oldalra? Úgysem tudlak megfékezni. Túl makacs vagy. Ez igaz. Most viszont gondolj a fájdalmaidra. Harry. Zayn. One Direction. Simon. Anya. Fizzy. Brianna. Nyisd ki a dobozt. Nyisd ki! Kinyitva. Vegyél ki ötöt. Ötöt? Ha meg akarsz halni. Ebben a pillanatban esett le az hogy mire készülök. Meg fogsz halni Louis. Igen. Meg fogok. Nem tántorodhatok vissza. Akkor vegyél ki ötöt. Kivéve. Nyeld le őket egyesével. Az előre asztalra tett pohár víz segítségével lenyeltem a pirulákat. Éreztem a keserű ízt a számban amit kiskorom óta utálok. De most nem érdekel. A cél lebeg a szemem előtt. Az arcomon egy könnycsepp folyik le, azt pedig még egy csapatnyi sós folyadék követi. Nem törlöm le őket. Hagyom hogy lehulljanak a földre, akár csak az esőcseppek.

Elfekszem a kanapén. Gondolkozok. Mi lenne ha felhívnék valakit? Felesleges. Már mindegy. Ha utoljára kitennék valamit a közösségi oldalakra? Miközben haldokolsz? Okos vagy mit ne mondjak. Elmenjek sétálni? Felismernek te agyament! Nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Mily' meglepő. Végtagjaim elgyengülnek. Nem érzek semmit. Ha szemeimet lecsukom akkor biztosan elalszok. Mert lehet hogy 1 pirula csak 1 óra alatt hat de ha beveszel ötöt akkor 10 perc alatt. Baszki erre nem is gondoltam. Még szép hogy nem! Olyan hülye vagy Tomlinson. Fekete foltok vannak a plafonon. Nehezen lélegzem. Haldoklasz. Igen. Végre megszabadulok a fájdalomtól. Itt a kiút. Érzem hogy szívem az utolsó dobbanásoknál tart. Már nem sok van hátra. Jövök Fizzy! Jövök anya! És nem megyek el.

Egy kisbaba és egy nő. Hé, az ott anya! Az a kicsi emberke pedig...én? És az igazi apám. A következő jelenetnél ő már nincs ott. De ez mi? Ezt hívják életed filmjének? Amit akkor látsz amikor távozol? Biztosan. Ott van Felicite. Együtt játsszunk. És Lottie is velünk van. Itt már egészen nagyfiú vagyok. Daisy és Phoebe pedig még nagyon kicsik. Nem is emlékeztem hogy milyen szépek voltak már akkor is. Uh suli. Azt minek mutatni? Utáltam. Az első barátnőm. Már a nevére sem emlékszem. Az ott...az X faktor. A fiúkkal állok a színpadon. Miért ugrottunk ekkorát az időben? A gyerekkoromat akarom. Harry. Liam. Niall. Zayn. Aztán már csak négyen állunk. Az utolsó koncert. Közben néhányszor ott volt Simon. És Eleanor. A következő kép fáj a legjobban. Anya temetése. Majd Fizzyé. A családom szétsírt arcai. Aztán csak magamat látom. Egyedül. Széttörve. Üresen. Nulla életkedvvel. És sötétség. Csend. Vége van. A szenvedésnek. A fájdalomnak. A szánakozó tekinteteknek. Az életemnek. Vége van.

The end