strange Maffia 2 😈

3. ~Régi Emlékek ~

A kávézó után haza mentem majd le is feküdtem aludni. Túl fárasztó volt ez a nap számomra de be kell vallanom jó volt látni a fiúkat kár hogy így alakult a barátságunk.

Reggel.

Reggel fél keltem és át hívtam a battyamat reggelizni.
-jol aludtál?
-igen. És hiányzott már a Koreai levegő.
- hát persze... Egy hete még hallani se akartál arról hogy költözzünk ide vissza, most meg...
-jól van de az akkor volt most meg most. - mondtam majd ki raktam a reggelit az asztalra és el kezdtünk eszegetni.
-ma hova tervezel menni?
-hmmm lehet hogy setalgatok a városban egy kicsit.
-oké. Viszont nekem meg próbám van úgy hogy egésznap nem leszek.
-ja rendben. Nekem holnap kezdődik úgy hogy... Ki élvezem ezt a napot.
-rendben akkor én megyek is. - meg ölelt majd el köszöntünk egymástól.
Át öltöztem majd be ültem a kocsiba és el hajtottam

Egyenesen az egyetem felé ahova jártam. Be is mentem körül nézni.
Semmi nem változott. Ekkor még láttam azt a termet ahol először találkoztam vele... Hwang Hjunjinnal.
Lassan le nyomtam a kilincset de ami ekkor fogadott. Gyorsan vissza csuktam az ajtót. Ekkor az újra ki nyitodott és ki lépett rajta az a személy akit most rohadtul de nem akartam látni.... Hjunjin.
-bocsánat keres valakit? - próbáltam minél jobban az arcomat takarni ne hogy fel ismerjen.
-nem.... Csak körül néztem.
-értem... De. - rá fogott a kezemre és le eresztette azt. Így már teljesen rá lát az arcomra. Rám mosolygott majd arrébb söpört egy tincset ami az arcomba lógott.
-maga nagyon ismeros nekem... Nem találkoztunk már valahol?
-az ki zárt dolog!... Mármint én most költöztem ide. Lehetetlen hogy találkoztunk volna.
-hát rendben ha te mondod Yoonah. - mi? Ezt meg... - ugye nem hitted azt hogy nem ismerlek fel?
-de! Képzeld el azt hittem.
-semmit nem változtál az elmúlt évek alatt max annyit hogy... - nézett rajtam végig majd még nyalta a száját. - egyre gyönyörű b vagy.
-te viszont túl nagy képűbb. El vakitott az hogy sztár legyél engem meg el hadj.
-ez nem igaz!-agresszivan neki lökött a falnak és a két kezével támaszkodott előttem. Csak fujtatott közben mélyen a szemembe nézett.
-látom meg őrültél! Engedj el most!-
Vészjósló mosolyra húzta a száját és még közelebb hajolt. - ne közelíts!
-sajnos nem bírom ki. És te nem parancsolsz nekem. - ajkait vadul az enyémnek nyomta igy a fejem egy kissé be is vertem. Próbáltam el hajol i ami nehezen de sikerült és egy pofon kíséretében el kezdtem előle szaladni.
Be szaladtam a mosdóba és abban a tudatban voltam hogy nem követ. Teljesen meg rémített. Mikor már úgy gondoltam hogy minden rendben van hallottam hogy az ajtó ki csapódik.
-hol vagy Yoonah? - el kezdte be rugdosni a WC ajtókat. Félelem kerített hatalmába. De erősnek kell lennem. Be rugta az ajtót ekkor vettem észre a fegyvert a kezében. - meg vagy! Csak nem hitted hogy így el szökhetsz? - kezdett el nevetni majd egy elég komoly arcot vett fel. - en nem azért hagytalak el mert én akartam... Hanem a te érdekedben. Tudtam hogyha egyre több követőnk lesz és ki tudodik hogy az eggyik tagnak barátnője van... Az veszteséget okozna. Úgy gondoltam hogy el kell felejtsétek mert nem akartam ennél nagyobb fájdalmat okozni. Nem akartam hogy mindennek le hordajanak.
-hazudsz!
-ne szórakozz velem!
-úgy viselkedsz mint egy pszichopata.
-te teddted ezt velem Yoonah. Ez mind a te hibád! El mentél Amerikába és egyedül hagytál. És akkor most neked áll feljebb?
-te beteg vagy Hjunjin. - el kezdett rángatózni majd rám fogta a fegyvert. Utána gyorsan el szaladt. Mi lehet vele? Miért ment el? Mármint Bem mintha azt akartam volna hogy maradjon. Lehet hogy gyógyszereket szed...ugyanis valamit itt felejtett.
Egy gyógyszer szemet gyorsan fel vettem és zsebre tettem majd amilyen gyorsan csak tudtam ki mentem az iskolából és el indultam haza. A kocsiba ülve meg szólalt a telefonom. A menedzser keres.
-igen tessék?
- Yoonah azt szeretném mondani hogy mivel az kell hogy még is érjenek benneteket ezért úgy gondoltam hogy jót tenne ha más Idolokkal is találkoznak ezért jövőhet kedden fotózást és közös vacsorát terveztem a Stray kids bandával. Ismered őket?-a szívem majdnem meg állt mikor még hallottam a banda nevét.
-én... I... Igen tudom kik ők.
-rendben most teszem is. Pihend ki magad ugyanis holnap zene próba. - ki is nyomta. Remek hogy nekem mindig keresztbe kell tenni. Már csak az hiányzott hogy megint talalkozzak vele. De most biztos hogy nem hagyom magam. Nem adom meg neki azt az örömöt hogy mind lelkileg mind testileg bantson vagy sértsen. Be kell kemenyitenem. Be ültem egy étterembe és még ebédeltem. A következő úti célom az a régi ki képző helyem volt. Minden régi fegyverem, bilincsem késem és stb ott volt ahova utoljára raktam. Egészen  négy órától tízig gyakoroltam a régi mozdulatokat meg állás nélkül. Minden sikerült, ha nem is elsőre de másodjára már igen.
Úgy döntöttem kötelező programma teszem hogy be jövök ide minden héten legalább háromszor. Ha nem lesz időm akkor majd el intézem, jelenleg ez az eggyik fontos dolog az Idolság mellett az életemben.