"A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem vár...
Részlet az Eastern: Titkok Útvesztője című regényemből, amely a 2018 őszén megjelent Eastern folytatása!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Múlhatna már ez a szörnyű émelygés...
Saori előrehajolt, és a tornác korlátjára könyökölt. Fáradtan pislogott. A falu környéke csendesnek tűnt, csak néhány darumadár hallatta énekét a domboldal aljában zöldellő nádas mögül. Saorit nem lepte meg a tájat uraló nyugalom, hiszen a harcképes férfiak legjava még az éjjel elvonult, hogy Nakamura kán vezetésével kezdetét vegye a főváros ostroma.
Vajk elég időt szánt rá, hogy csókkal illesse Saori testének minden apró zugát, aztán hajnalhasadtakor kibontakozott kedvese öleléséből, és a sereg után eredt. Távoztával hosszú álmatlanságot hagyott a lányra. Saori csak órák múltán tudta lehunyni a szemét, de hamar megébresztette a reggeli rosszullét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Kisasszony... – szólongatták a ház felől.
Saori kínlódva belemarkolt a köntösébe. Megpróbálta legyűrni a torkát ingerlő émelygést.
– Elnézést, kisasszony!
Saori csak megkésve ocsúdott a szolgálólány bátortalan hangjára. Mély levegőt vett, és mosolyt erőltetett az arcára, miközben hátrafordult.
Jevika, a kreolbőrű cselédlány kedvesen visszamosolygott. Lesütötte szemét, és a társalgó felé mutatott.
– Elkészült a tea, kisasszony!
Épp annyi idős lehetsz, mint a kishúgom – elmélkedett Saori, mialatt lehúzta gyékényszandálját, és betért a házuk főfolyosójára. A padló nyekergéséből hallotta, ahogy Jevika illedelmesen követi.
Édesanyja, Aoi a társalgó alacsony étkezőasztala mellett térdelt, mintát hímzett az ölében tartott posztóba. Résnyire nyitott szemhéja meg sem rezdült, amikor a lánya letelepedett az asztal túloldalán.
Saori vonakodott megtörni a csendet. Gőzölgő csészéje mögül figyelte a szöveten kirajzolódó virágmintát. Feszélyezte a gondolat, hogy alighanem ugyanaz jár mindkettejük fejében.
