Nem adom a nevem

Előszó

Julietta Bruno vagyok. Igen,az a Julietta Bruno,aki Róma legsikeresebb sztárügyvédje. Apám mindig is azt szerette volna,ha tovább viszem a családi vállalkozást én pedig,látva a szüleim életét,húsz évesen belevetettem magam a tanulásba és kerek nyolc évig koptattam a jogi egyetem padját. Mára már,ha jogi ügyekről van szó szerény jelenségem az első,aki felvetődik az emberek fejében. Sikeremet talán az határozta meg,hogy nem fecséreltem az időmet különböző szerelmekkel,amiknek nincs jövője és kislány koromban sem vártam a szőke herceget fehér lovon. Minden időmet a munkának szentelem,persze voltak kapcsolataim,de egyikről sem lehetne azt mondani,hogy sikeresen végzőttek. A legtöbbjük megcsalt,vagy se szó se beszéd eltűntek a föld színéről és azóta sem láttam őket,szerencsére. Szóval,nem hiszek a szerelemben,mert szerintem akkor lehetsz igazán sikeres,ha nem pazarlod olyan felesleges dolgokkal az idődet,amik kis híján az ember vesztét okozhatják.

A nevem Nicola Solera. Egy több generációs maffia család leszármazottja vagyok és jelenleg a családi vállalkozás vezetői szerepét töltöm be,azóta mióta apámat megölték egy átadás során. A munka váratlanul zúdult a nyakamba és huszonnégy évesen hirtelen a szórakozásból az irodaasztal mögött találtam magam. Mivel gyorsan kellett felnőnöm nem volt időm olyan dolgokra,mint a házasság vagy a családalapítás. Inkább alkalmi kapcsolataim vannak,mert a nők zömét csak a pénzem érdekli. Őszintén szólva,engem sem nagyon érdekelnek a nők érzelmei,hiszen nagyon könnyen ellehet őket hallgattatni. Az évek során már megtanultam,hogy amit akarok azt úgyis megkapom,és ez nincsen másképp a kapcsolataim terén sem. Szóval,nem túlzottan érdekelnek a nők érzelmei,illetve más emberek életben maradása sem,mert mindenki kapja meg a tetteiért járó méltó büntetést.