As far as feelings go (Avengers, Loki ff.)

1. rész

Először is had mutatkozzam be. A nevem Daphne Rose Jhonson. New Yorkban élek a szüleimmel és a bátyámmal. Meg kell említenem hogy fogadott családban élek. Az apám elhagyott minket még amikor meg sem születtem. Egyszóval nem tud rólam.  Édesanyám legalábbis ezt mesélte, de sajnos 6 éves koromban meghalt, és mivel papíron nem volt feltüntetve hogy van apám, árvaházban kellett élnem egy évet. 7 éves koromban fogadtak örökbe Jhonsonék akik imádnak és én is őket. Van egy mostoha bátyám és egy nővérem is, de ő jó pár éve nem él velünk. Nem is hallottunk felőle. Van egy hiperszuperlegjobb barátnőm is, Skylar akivel már 5. es korom óta legjobb barátnők vagyunk. Egyszóval jó életem van. De biztos sokat érdekel ez a bizonyos apa és a kiléte. Sokan Vasemberként ismerik de én csak Tony "rohadjemamiértelhagytál" Starknak hívom. Igen, gondolhatjátok hogy mennyire szeretnék találkozni vele és beolvasni neki. És meghallgatnám az ő verzióját erről az egészről mert eddig csak anyáét hallottam. De ez eddig 17 év alatt nem jött össze. Na mindegy is, ugorjuk át ezt a részt.

________________________________________________

Reggel az ébresztőm csörgésére keltem. Vége a nyári szünetek, ez lesz az első nap az új tanévben. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Nagy nehezen kikecmeregnem az ágyamból és bementem a fürdőszobába. A tükörből egy hulla nézett vissza rám. Miután megpróbáltam emberi külsőt varázsolni magamnak, felöltöztem és lementem reggelizni. A konyhában mindenki ott volt.

-Jó reggelt! - köszöntem.

-Jó reggelt kincsem! - mondja anya, apa az újságot bújva motyog valamit, Hunter a bátyám mellé telepedtek le. 5 évvel idősebb nálam, egyetemista, orvosnak tanul.

-Jó reggelt hugi! - borzolja össze a hajam mire kicsit dühösen nézek rá.

-Most csináltam meg de ne zavarjon!-forgattam meg a szemem.

-Nem is zavar! - kacsint rám. - Ma ha gondolgod eltudlak vinni a suliba, arra van dolgom.

-Azt megköszönném-- mosolyodtam el.

Miután megeggeliztünk, gyorsan felmentem, összepakoltam, felvettem a cipőm és már mehettünk is.

Kb 20 perc alatt oda is értünk, kivételesen haladt a forgalom.

Hunter leparkolt a bejárat elé.
-Na végállomás! Legyen szép napod Daph! - ölelt meg.

-Neked is és köszi a fuvart! - mondam miközben ölelkeztünk majd kiszálltam, intettem és bementem.

Az osztályteremben már bent volt Skyler. Odamenrem hozzá és szorosan megöleltem.

-Szia Sky! Nagyon hiányoztál!

-Te is nekem Afne! Gyere, foglaltam neked helyet! - mutat maga mellé, mire lehuppanok.

Kicsit körbenéztem és láttam új arcokat. Mint pl egy barna hajú, fiút. Új diák lehet. Nem volt több időm a nézelődésre mert becsengettek és bejött a tanár. Ma csak 4 osztályfőnöki óra lesz.

-Sziasztok gyerekek! Remélem mindenkinek jól telt a szünet! - köszönt minket kedvesen az osztályfőnökasszony. - Aminek főként örülök hogy érkezett pár új diák köreinkbe! Kérlek álljatok fel és mutatkozzatok be! - így is tettek.

Az első pár ember nem is volt érdekes, viszont amikor ahhoz a barna hajú fiúhoz érkeztünk, elkezdtem figyelni.

-Sziasztok! Peter Parker vagyok. Queensből jöttem. Hát igazából ennyit kell tudni rólam.. - mondta. Kissé visszshúzódó fiúnak tűnik. De valami mégis van benne.

Miután vége lett az órának, eldöntöttem hogy oda megyek hozzá.

Egy asztalnál ült egyedül. Meg álltam mellette.

-Szia! A nevem Daphne! - mosolyogtam rá és a kezemet nyújtottam.

- Oh szia! Én Peter vagyok! - mosolyog rám. Kezet rázunk.

-Tudom- kuncogtam. - Figyeltem amikor bemutatkoztál! Gondoltam idejövök hozzád! Biztos több érdekes dolgot is tudsz mesélni magadról, nemcsak azt hogy honnan jöttél!

-Hát nincs izgalmas életem. - nevet fel kínosan. - De mesélhetek ha szeretnéd.

Egészen szünet végéig beszélgettünk. Kiderült hogy spanyolt tanul második nyelvnek, jó a természettantárgyakból, hihetetlenül okos, a nénikéjével él. Elmondtam hogy a szülei balesetben haltak meg. Nincs testvére. Mindent meg tud javítani és nagyon szereti a régi filmeket.
Én is meséltem magamról, hogy mit szeretek, a családomról ( Tonyt nem említettem), és igazából mindenről beszélgettünk.
Mondtam neki hogy üljön elénk az üres padba és így egy kupacban lehetünk. Skynak is tökre szimpi, talán még jobban is. Idő közben Ned is csatlakozott a csapathoz. Így lettünk mi négyen.

Szóval itt tartunk. Lassan már egy hónapja járunk suliba. Azóta négyünk barátsága csak szorosabb lett. Néha suli után felmegyünk Peterhez tanulni. A fiúk nagyon értik a kémia/biosz/fizika anyagokat. Mi nem igazán. Egyik este is itt voltunk.

Sky épp, az emeletes ágy tetején csüngött, Ned és Peter a halálcsillagot építették én meg fél fülhallgatóval zenét hallgattam.

-Gyerekek, nem vagytok éhesek?Csináltam finom banános kenyeret. - nyitott be May.

- Úúú de én éhen halok- mondja Ned.

-Én is szívesen ennék- mondtam. Sky is bóogatott.

- Akkor egy perc és hozok be nektek! - mondja mosolyogva May.

Miután megkaptuk az ételt, körbeültünk a földön és evés közben beszélgettünk.

-Mmm ez olyan finom! - mondja téli szájjal Sky.

- Ne beszélj teli szájjal--            dorgálom meg.
Ő meg rám nyújtja a nyelvét.

-Na, ne veszekedtek! - szól ránk Ned.

-Peter, mi az? Nagyon csendben vagy. - nézem fürkészve.

-Öhm igen mert szeretnék elmondani valami fontosat-- mind érdeklődve néztünk rá.
-Szóval,hogy is mondjam... múlt hétvégén eljött hozzánk Tony Stark és megkért hogy vegyek részt a Stark gyakornoki programban. - bökte ki.
Bennem megállt az ütő.
Összenéztem Skyal. Ő tudott mindent erről, Peteréknek még nem mondtam soha. Ezek szerint itt az idő.

-Gratulálok Pete! - mondja mosolyogva Sky.

-Köszönöm! - rám néz. - Daphne minden oké? Kicsit sápadt vagy.

-Igen jól vagyok csak meg leptél. Tudjátok fiúk.. Valamit nem mondtam el a szüleimmel kapcsolatban...

-Mit? - néz rám kérdőn Peter.
Nagy levegőt vettem és  nekikezdtem a mesélésnek.
Hogy ki az igazi apám.

Miután végeztem csak nézték rám és meg sem szólaltak.

-Fiúk..?

-Hát ez.. - szólalt meg először Peter. - Nem értem. Miért nem kerested fel soha?

- Régen nagyon sokszor próbáltam, egyszer még a toronyhoz is elmentem de elzavartak az őrök. Még kisebb voltam, azt hittem apám nem akar látni ezért nem enged be. Ma már tudom hogy valószínűleg nem tudja hogy létezem. Ez így van jól.

- Nem, nem adhatod fel! - áll fel Peter. - Segíthetek neked. És akkor egy család lehettek.

-Nem hiszem hogy egy család lennénk. egy ilyen ember nem apának való. Meg is értem miért hagyott el. - csóváltam a fejem.

-De Daphne...

-Semmi de! Kérlek Petie ne avatkozz közbe! Talán egyszer beszélek vele. De nem kell megrendezni, szólni neki vagy akármi. Kérlek! - néztem rá kutya szemekkel..

Peter sóhajtott és elmosolyodott.
-Rendben, nem csinálok semmit.

-Köszönöm! - ugrottam a nyakába ő pedig nevetve megölelt.

Sziasztok! ❤️
Íme az új könyvem első része, remélem tetszik🥰