-Basszus! - sikkantottam fel nevetve, szorosan kapaszkodva, míg Ő a combomnál tartva kapott fel és hajolt hozzám újra.
-Nem esel le, ne aggódj - adott egy apró csókot.
-Vigyázz rám - vigyorogtam rá a haját piszkálva.
-Hogy ne vigyáznék - forgatta meg csillogó szemeit mosolyogva. - Inkább adj egy csókot.
-Csak egyet? - kérdeztem kuncogva, Ő pedig lehuppanva a kanapéra velem az ölében simította kezeit az arcomra és csókolt meg. Mindenem bele remegett. Szorosan magamhoz húzva viszonoztam, míg Ő hátamra csúsztatva a kezeit ölelt át mégjobban.
-Figyelj... - kezdtem eltolva magamtól, mire aggódóan nézett rám.
-Baj van? - kérdezte azonnal, mire elmosolyodtam. Egy megtestesült angyal.
-Én nagyon részeg vagyok - bólogattam, ám mikor tovább folytattam volna, le állított.
-És Én is - vágott közbe. - És nem terveztem semmi olyat, amit később lehet, hogy baromira megbánnál.
-Tényleg? - lepődtem meg.
-Szerintem jelenleg Te most kettőt látsz belőlem - ráncolta a szemöldökét. - Én nem akarom ezt kihasználni, vagy valami.
-Már meg tetted - vigyorogtam rá göndör hajába túrva.
-Miért, józanul nem csókolhatnálak meg? - kérdezte hunyorogva, míg ajkain egy apró mosoly ült.
-Hát... - nevettem fel, míg Ő szorosan magához ölelve adott egy újabb csókot. - Na jó, talán igen.
-Csak talán? Ez szomorú... - rázta a fejét, Én pedig csücsörítve hajoltam hozzá, Ő pedig egy puszit nyomva ajkaimra mosolyodott el.
-Imádom a hajad - sóhajtottam mosolyogva, haját bizergálva.
-Észrevettem - dünnyögte vállamba fúrva a fejét.
Az arcomat dörzsölve szidalmaztam Őt. Vagy magamat. Miért kellett ez? Tudtam, hogy úgy is csak rossz vége lehet. Hiszen megint Én jöttem ki belőle rosszul.
Átlépve a sok szemetet az ágyam körül siettem a konyhába, majd a vízforralót beindítva dőltem a konyhapultnak.
-Na ne - néztem rá elszörnyedve. - Mondd, hogy nem feküdtünk le - kaptam fel a cipőmet magadra.
-Dehogy, jézusom, minek nézel engem? - nézett rám döbbenten. A vörös rúzsfoltom nyomai lepték be egész arcát és ajkait.
-Pasinak - bújtam bele a magassarkúmba.
-Ha nem is emlékszel, honnan veszed, hogy...
-A rúzs... - hebegtem zavartan.
-Oh - nézett a tükörbe, Én pedig gyorsan kislisszanva az ismeretlen hálószobából siettem a bejárat felé. - Hé! Úgy is utolérlek - kapta el a karom.
-Hé! - háborodtam fel most Én.
-Legalább egy kávét igyál meg - kérte.
-Azt se tudom, mit csináltál velem! - néztem rá döbbenten.
-Te, most ezt komolyan kérdezem - nézett mélyen a szemembe. - Minek nézel engem? - vont kérdőre.
-Pasinak - dünnyögtem.
-Nem minden pasi szemét - nézett rám szigorúan.
-Ezt Te sem gondoltad komolyan - néztem rá unottan.
-Sértegetsz? - vonta fel a szemöldökét.
Egy óriási sóhaj után a kávémat kevergetve néztem ki az ablakon.
Utálom ezt az embert. Utálom, utálom...
-Hé! Göndör! - füttyentettem egy nagyot, mire a barna hajú fiatal felkapva a fejét kereste a hang forrását. - Itt vagyok szép fiú!! - indultam meg felé poharammal a kezemben, majd nyakába vetődve tapadtam ajkaira azonnal, Ő pedig szorosan átölelve viszonozta azt.
-A múltkori menekülésed után azt hittem, ennyi volt.
-Bocsi - kuncogtam, Ő pedig újra megcsókolt.
-Megint vodkát iszol - hajolt el tőlem. - Megint részeg vagy.
-Honnan tudod? - kérdeztem vigyorogva.
-Érezni rajtad - simította meg a hajam.
-Te mit iszol?
-Találd ki - mosolyodott el csücsörítve, így pólójába kapaszkodva húztam magamhoz és csókoltam meg.
A fürdőben felkapcsolva a villanyt támaszkodtam a csapra és tükörképemet bámulva szörnyedtem el. Éreztem azt, ahogyan szorosan átölel, ahogy táncol velem, éreztem az illatát... Éreztem Őt.
A telefonomat lecsekkolva sóhajtottam egyet. Még mindig nem keresett. Könnyes szemekkel meredtem a tükörképemre. Borzasztóan néztem ki, kimondottan undorító voltam. A hajam csomókban hullott, a karikáim korom feketék voltak, bőröm fakó volt és sápadt, ajkaim pedig sebesek. Bár, amikor rá gondoltam.. De amikor OTT voltam...
