-Mi történt? - rontottam be a lakásba, ám egy csapat srác fordult hátra. Az ajtót bevágva néztem könnyes szemekkel az orrát szorító férfira.
-Srácok Ő itt.. - kezdte.
-Mi történt? - kérdeztem levágva táskámat és kabátomat a földre siettem a széken ülőhöz.
-Volt egy kis balhé és.. - kezdte a zsepit elvéve az orrától.
-És betörték az orrod? - léptem oda hozzá döbbenten. - Ki volt az?
-Figyelj, nyugodj... - kezdte.
-Nem! - néztem rá hisztérikusan. - Mutasd - ragadtam meg az arcát, mire felszisszent.
-Finomabban, Te perszóna - kapta el a fejét egy halvány mosollyal.
- Ne szórakozz velem - fordítottam vissza magam felé az arcát. -Jó, Nem tört el.
-Inkább adj egy csókot - villantott egy vigyort.
-Kivel verekedtél? - kérdeztem idegesen.
-Sosem lesz vége, igaz? - kérdezte fáradtan.
Az ollót a pultra rakva döbbentem le.
-Mit csináltam - pislogtam nagyokat. - Te jó ég.. - néztem döbbenten a levágott hajamra. - Mit csináltam... - suttogtam a telefonom után nyúlva. Hajam egy része a padlón hevert. Levágtam a hajam. Te szent Isten...
-Hé, Szia! Pont most akartalak hívni - hallottam szőke barátnőm hangját a telefonban. Azt hiszem, itt az ideje, hogy ide jöjjön és le keverjen nekem egyet... Imádta a hajam. Mindig is imádta a hajam...
-Azt hiszem valami nagy hülyeséget csináltam - meredtem a tükörbe.
-Jézusom, mit csináltál - döbbent le barátnőm.
-Én... - kezdtem. - Hozz fekete festéket.
-De.. De miért? Hallod? Válaszolj! - mondta kétségbe esetten, ám én a bontva a vonalat dobtam törött mobilomat a pultra, és tátott szájjal piszkálva a vállig erő hosszúságú hajamat vigyorodtam el.
A szőke barátnőm a hajszárítót leállítva sóhajtott fel.
-Már begörcsölt a kezem.. - kapta fel a fésűt.
-Kinyithatom már? - kérdeztem izgatottan, csukott szemeimre célozva, ugyanis megparancsolta, hogy ha már ekkora galibát csináltam neki, tartsam csukva a szemeimet.
-Nem! - szólt rám.
-Mit tudsz még csinálni rajta?! - háborodtam fel.
-Panaszkodsz?! - prüszkölt, mire hangosan felnevettem.
-Jól néz ki?
-Ah, Te pofátlan, neked még a kopasz is jól állna - ciccegett, ám Én nem válaszoltam. - Ugye most nem gondolkodtál el azon, hogy kopasz legyél? Könyörgöm, ne.. - kezdte fájdalmas hangon, mire hangosan felnevettem.
-Talán, ha megunom a mostanit.
-Garantálom, hogy nem unod meg - hallottam hangján ahogy vigyorog. - Vadító vagy. Ha most nem találsz magadnak pasit...
-Nem keresek - vontam vállat. - Nem kell nekem pasi.
-Ez a beszéd - hajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra. - Büszke vagyok rád. Kinyithatod - vigyorgott vállamra téve a kezeit, Én pedig félve kinyitva szemeimet döbbentem le. Tényleg baromi jól nézett ki, kicsit idegen volt számomra és nem megszokott, erős és kirívó, de eszméletlen.
Az eső odakint szakadt, a szél fújt, szőke barátnőm pedig a hűtőmhöz vonult, míg Én büszkén méregetve a tükörképemet gyönyörködtem új hajamban.
-Minden múlandó - vontam vállat.
-Ez még is milyen szöveg? - nevetett fel átölelve. - Ez nem igaz.
-Dehogynem - mosolyogtam rá. - Gondolj bele. Elmúlik a tél. Az idő...
-Jó, jó, igazad van. Bevallom, te nyertél - vigyorgott.
-Hű, bevallottad. Te jó ég.
-Vigyázz, ez is múlandó. Egyébként nekem mindig igazam van - hunyorgott rám mosolyogva, egy apró csókot adva, szívva a véremet.
-Haha, milyen vicces vagy - vezettem ujjaimat hajába, míg Ő ölébe húzott. Haját piszkálva mosolyogtam rá. - Szóval, minden múlandó, tehát..
-Nem, nem. Még is bele kell kötnöm - rázta a fejét farzsebembe mélyesztve tenyereit.
-Nem hiszem el...
-Igen?
-Ki akasztó vagy - adtam egy lágy csókot neki, továbbra is haját piszkálva.
-Tudok valamit, ami nem múlandó.
-Igen? - néztem rá kíváncsian.
-A szerelmem irántad.
