HanyaGOLD

2. e-mail 4u

NEM ÁLDOZAT VAGYOK, HANEM HARCOS.


Sok minden fogalmazódik meg az ember fejében, amikor nem boldog, főleg akkor, ha boldogtalanságával egymagára hagyják. Olyan démonokkal kell megküzdenie, amivel a hétköznapi ember csak kalandos regények leírásában találkozik. Ezek a démonok, kígyók képesek az ember lelkét szétszabdalni és méregfogaikkal toxikus energiákat fecskendezi az áldozat viselkedésébe, amik önmarcangoláshoz vezethetnek. Persze ezt senki sem látja, és ha szerencsések vagyunk, akkor így is maradhat, hisz sok áldozat vált már önmaga áldozatává, ténylegesen és visszafordíthatatlanul. Természetesen nem ilyen fekete-fehér az egész. A démonokkal bárki megküzdhet, hisz legyőzhetők. Az egyetlen fegyver ellenük nem holmi gyógyszertárban beszerzett nyugtató, vagy egy kiadós alvás. Ennél egyszerűbb. Ki kell őket beszélni a fejünkből, és ez által kiragadjuk markuk szorításából általuk elmorzsolt szívünket.

Aki ezekkel a lényekkel még soha nem találkozott - és ne is találkozzon - jogosan hiheti azt, hogy az egész allűr, amit az áldozat mutat az csak felesleges dráma, túljátszás vagy színpadra való alakítás.

(szünet)

Fáj Önmagamnak is belátni, hogy mivel állok szemben.
Boldogtalan vagyok.
Miért?
Annyi de annyi okom van rá!
És ami ebben a legborzasztóbb az az, hogy nehezemre esik róla beszélni, mert cseszettül nehéz egyedül küzdeni az egyik legnagyobb démonommal, ami a markában szorít, birtokol engem és az összes többi démont, a Szégyennel.

Szégyellek beszélni a problémáimról. Szégyenérzettel tölt el, ha valami számomra nem megfelelő, ha valami bánt, mert gyengének, értéktelennek érzem magam és hirtelen apróságnak látom az okot, amiért mélyen szomorú leszek.
A Szégyen a legfélelmetesebb démon, aki a fejemben él, mert egyedül nem tudom leküzdeni, mert nem engedi, hogy legyőzzem, nem enged róla beszélni, vagy ha igen, akkor büntet-. Gyalázza a lelkem azokkal a gondolatokkal, hogy gyenge vagyok, hogy nem bírok ki semmit, hogy nem vagyok életre való, hogy egyedül vagyok és leszek ezekkel a bajokkal mert mások nevetségesen fogják tartani. Ezáltal, tűrök és bezárva maradok. Ördögi kör. Már-már nem akarok vele küzdeni, hogy önbecsülésem ne rombolja még jobban, hisz akkor csak jobban a Féltékenység, valamint a Bizalmatlanság démonjainak ajánlanám fel magam.
A Szégyen markai alatt még sok más démon fogja marokra szívem. Ezek már mondhatni személyre szabottak. Apró démonok, akik a legváratlanabb pontban döfik méregfogaikat lelkembe. Elcsüggedek, ha testi adottságaimra gondolok, ez főleg a (...). Amióta (...). Ekkor kerültem először a Bizalmatlanság és a Női lét, mint kín démonok marcangolása alá.
Olyan nehéz erről írnom. Mert tudom, hogy nem fogod érteni, mert felesleges drámázásnak fogod tartani, mint ahogy a fentiekben írtam.

Ezt senki sem értheti, amíg nem élte át.

(szünet)

A sok démon, akik nap mint nap ügyködnek kedélyállapotom megingatásával egy erős, maradandó utódot basznak össze hoznak össze, a Gyűlölet-et. Feladata az összes problémádat, kicsiket, nagyokat egy helyre kupacolni. A probléma-kupac csak úgy gyűl, gyűl és egyre csak nagyobbodik egészen odáig, amíg az föléd nem hatalmasodik és lecsap rád, minek hatására szíved a nehéz probléma áradat alá süpped, és kővé válik. Vagyis öl. A kövek öletnek.
Minden probléma egy kő.
Hideg, nehéz, teher, és fájdalommal jár, -úgy saját magunknak, mint embertársainknak,- ha azt tudat alatt kivetjük-kivetítjük.
Ki fog feléd szaladni, a segítségedre lenni, megvigasztalni, ha köveket dobálsz?
Valószínű csak is egy olyan ember, aki átlát a Gyűlöleten.
Mivel, hogy kevés olyan ember van, aki helyén tudja kezelni a kőzáport beigazolódik a Szégyen vészjóslata. És ott vagy egyedül.
Démoni kör. Ezért fáj, hogy nem látod a miért-eket.

(szünet)





Nem akarok többet erről beszélni. Fáj, hogy újra kiteszem magam a Szégyen-nek és újra tépdesheti lelkem, majd taszít a többi démon közé. Csak párat említettem a legnagyobbak közül, de nem tudok már a többiről beszélni. Mert fáj.
Küzdök. Nem hagyom őket kedvükre lakmározni.
Nem vagyok áldozat.
Mert nem hagyom, hogy azzá váljak!!
Mert bármennyire is legyen szar egy helyzet, nem tudod, nem kötöm már az orrodra, hogy egy rossz pillanatban ne tudj ezekkel engem bántani.
Ezért esett rosszul, hogy szerinted túlreagálom, hiszen fogalmad sincs még most sem - annak ellenére, hogy írtam róla - hogy mi zajlik az én lelkemben minden egyes nap.
Szívemen viselem ezt a mondatot, mert senki nem érdemli meg, hogy miközben legbelül a legnagyobb démonjaival harcol még kívülről is érje egy kegyelemdöfés: Túlreagálod.

EVERYONE IS FIGHTING THEIR OWN BATTLE YOU KNOW NOTHING ABOUT. BE KIND. ALWAYS.